FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!
Város szélén él egy póni,
el –el szoktam oda járni.
Oly szomorú, mert magányos,
úgy szeretne egy barátot.
Két gyönyörű barna szeme,
ártatlanul néz rám vele.
Csillagfolt van orrocskáján,
fehér zokni a bokáján.
Fara vörös, háta fehér,
tömzsi nyakán kócos sörény.
Szívemnek a legfőbb vágya,
fölülhessek a hátára!
Simogatom selymes szőrét,
megfésülöm a sörényét.
Ezzel járok a kedvébe,
ezt suttogom két fülébe.
Figyelj reám kicsi póni!
Úgy szeretnék lovagolni!
Itt egy cukor! - Kapd be gyorsan!
Engedd meg, hogy lovagoljak!
Azon nyomban fel is falta!
Nem engedem! –Válaszolta.
Becézgetem, simogatom,
közben újra próbálkozom.
Itt van cukor, kettő most már!
Megengeded Kislovacskám?
Cukrát ismét eltüntette,
eszembe sincs! – Ezt felelte.
Ha nem, akkor vess magadra!
Van még cukor a dobozban!
Most, azonnal haza megyek!
Jaj, ne, kérlek, csak viccelek!
Szólt a póni meghátrálva.
Fölugrottam a hátára.
Kivágtáztunk a határba,
jól megizzadt szegény pára!
Odafele lovagoltam,
haza már csak gyalogoltam.
Többször mondta, - ülj, föl gyere!
Pattanj hamar a nyeregbe!
Nem akarom, mert sajnállak.
Kicsi vagy még paripának.
Gyere bátran, nem növök már!
Póni vagyok barátocskám!
Addig nyüstölt, kérlelt engem,
kis időre csak felültem.
Erdő mellett, város szélén,
házuk onnan csak pár lépés.
Haza értünk nagy vidáman,
kérte is a cukorkákat!
Adtam neki kettőt, - hármat.
Nyalta, - falta, járt a szája.
Elfogyott így nemsokára,
fejét dugta dobozkába.
Hogy, - hogy, üres? - Na de ilyet!
Ki ette meg? - Ki lehetett?
Körbenézek, ott egy veréb!
Ő lehetett! - Semmi kétség!
Huncut póni csak mosolygott.
Szája szélén még cukor volt!
Az órámra rápillantok,
kicsi pónim, mennem kell most.
Tőled mára elköszönök,
holnap újra hozzád jövök.
Hozok neked finom cukrot.
Arra kérlek, ne szomorkodj!
Dobozomat tele teszem.
Csak a veréb, meg ne egye!
Szeme csillog, mint egy gyémánt.
Szinte süt, mikor néz énrám.
Mosoly kerül a szájára,
Futkározik a karámban.
Jobbra – vágta, balra – vágta,
ilyennek még sosem láttam!
Visszatért az életkedve,
barátra lelt személyembe.
I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása
A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról:
"Minden szabad időmet írással
töltöm. Örömömet, bánatomat, papírra vetem. Kikapcsol,
feltölt, jó érzés, ha másoknak is szerzek egy – egy szép
pillanatot."
A mesetesztelők véleménye:
"Azért tetszett, mert végül lett barátja a póninak." - írta a 10 éves Hajni.
"A póni a kedvenc állatom, így ezen a héten ez a vers tetszett a legjobban." - írta az 5 éves Dorottya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése