2015. október 31., szombat

Mondókára fel! Kérdezz - felelek

Képzeljétek már 22 országba eljutott a hírünk és folyamatosan kapunk visszajelzéseket és kérdéseket is. Tegnap este Új Zélandról írtak, hogy nagyon tetszik nekik a kezdeményezés. Akkor jól gondoltuk, hogy a világ másik végén is mondókáznak magyarul is a gyerekek. Remélem, hogy az internet segítségével eljutnak így hozzánk, és megtudhatjuk, hogy miaz új zélandi magyar gyerekek kedvenc mondókája. :)

Kaptunk néhány kérdést, ami azt hiszem többekben felmerül így most választ adunk rá.

  • Mi csak telefonnal tudjuk felvenni a mondókákat, nincs kameránk. Ugye ez nem baj?
  • Nem profi felvételeket várunk, egy telefonos felvétel ugyanolyan megható tud lenni, itt most a gyerekeken,a mondókákon, és a virtuális találkozáson a lényeg. :)

  • Nincs időnk beállítani a hátteret vagy a jelenetet. Egész nap rohanunk.
  • Ez tény, minden családban így van. De most itt van az őszi szünet vagy a hétvégék. Biztos van két perc, amikor leültök egy mondókás könyvvel és verseltek egy kicsit. Ezt is fel lehet venni, ahogy gyermekünk az ölünkben ül, vagy a nagyobbaknak, ahogy éppen a család tapsol nekik. 

  • Az általunk írt mondóka is megfelelő, vagy válogassunk az interneten, mondókás könyvből?
  • Mondóka legyen, hiszen a legtöbb mondókánál amúgy is ismeretlen a szerző. Ha a gyermeketeknek írtátok, azt külön jelezzétek.

  • Mi a fődíj pontosan? Egy díj van vagy több?
  • Karácsonykor abszolút győztest hirdetünk, vagyis egy, aki mindent visz. :) Állat vagy mesefigurás névre szóló párnát és a Kairosz Kiadó két gyerekeknek szóló könyvét. Persze, ha addig kapunk felajánlásokat, akkor januárban akit a felajánló az internetről kiválaszt, azoknak külön meglepetést szerezhetünk.
Mivel a külhoni magyar óvodás csoportoktól a Télapó ünnepségekről műsorrészletet is kértünk, természetesen azoknak külön oklevelet készítünk.

  • Hogyan döntitek el ki nyer?
  • Szakmai zsűrit kértünk fel, hogy segítsenek kiválasztani, hogyki a legjobb magyar mondókás széles e világban. A zsűri tagjai: Ábrahám-Tandari Ágnes, előadóművész, akit a gyerekek Galagonya bohócként ismerhetnek. György – Horváth Zsuzsa, a Magyar Televízió Híradójának munkatársa, bemondó, a szép beszéd elkötelezett híve. Balázs Bulcsú, szerkesztő, operatőr, számos televíziós produkció fűződik nevéhez. Valamint nagyon fontos, hogy mind több gyermekes szülőt is felkérünk mondókatesztelőnek.


  • Határon túlról is küldhetünk videót?
  • Természetesen, felhívásunk a világban élő magyar gyerekeknek szól. Nagyon szeretnénk, ha december 23-án Kacaj Panka virtuális karácsonyfája alatt a világ minden részéről hallgathatnánk a magyar gyerekeket mondókázni.

  • Nincs ötletünk milyen mondókát mondjunk. 
  • Egyik kreatív anyukánk honalpján találtok nagyon aranyos mondókákat: http://avarfalvimesek.blog.hu/tags/mond%C3%B3ka. Ráadásul, aki innen választ avarfalvi különdíjra is esélyes! :)
Ne felejtsétek Mondókára fel! :)

2015. október 29., csütörtök

Ternai Júlia Márta: Tulipán tejút

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Felhívjuk szíves figyelmeteket, hogy a most következő vers, nem gyerekvers, hanem ifjúsági vers kategóriában indult! 


Kávéfoltos papírlap, virágos dicső illatok, 
a nap majd lassan elsétál s miénk lesznek a csillagok. 
Most burjánzik a tavasz, az andalító hegedű, 
gyűrött hírlap az asztalon, az se mai keletű,
de az alján firkák cirkalmaznak, korcsolyáznak végtelen.
Az o betűk beszínezve, nem jellemzi értelem.
Aláírást gyakorolt rá biztos régen valaki,
bár ki emlékszik ki lehetett a valamilyen Pataki?
Hirtelen, hűs szellő kéri táncra a szobát,
simogatja ajkaim és festi rá a csodát. 
Óvatosan leszakítja a szirmát a fehér tulipánnak
és libbenve adja tovább azt a sötét éjszakának.
Mily különös hangulat ez a csendes esteli
és az összes vagyonomat a tejút elnyeli. 




I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása


A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 
"Számomra az írás egy életfontosságú dolog, amivel más világba tudok kerülni, illetve elképzelhetek magamnak egyet, idealizálhatom és miden úgy történik ahogy szeretném, vagy ahogy a történet megkívánja."

A szerző 14 éves. 


Az ifjúsági zsűri véleménye:
"Tetszett, van hangulata, képszerű, kínrímektől mentes. Abszolút ötös."
"Nagyon jó vers, pedig jó verset nagyon nehéz írni."

2015. október 27., kedd

Szoboszlai Beatrix: Bazsi és a kukásautó

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Bazsi egy nagyvárosi lakásban éldegélt szüleivel. Kedvenc játékai az autók voltak. Közülük is a legkedvesebb egy narancssárga kukásautó, amit a Mikulástól kapott a télen és azóta nem múlt el nap, hogy ne játszott volna vele.

Egyik délelőtt, miközben a sárga kukásautóját tologatta, hangosan azt kívánta:

- Bárcsak egy igazi kukásautót vezethetnék! Kiüríteném az összes szemetes kukát az utcában, sőt az egész városban!

Miközben ezt mondta, a narancssárga kukásautóra nézett és... mintha... az autó a lámpáival kacsintott volna egyet.

- Valóra válhat a kívánságod. Vegyél az öledbe és menjünk le az utcára. – hallotta

- Ki az? Ki beszél? – kérdezte, de senki nem válaszolt.

Bazsi izgatottan a karjaiba vette a kukásautót és leszaladt a lépcsőn, a ház elé.

- Kérlek, tegyél le a földre és állj egy kicsit messzebb!- hallotta újra

Óvatosan letette a kukásautót, három nagy lépést hátralépett és legnagyobb meglepetésére a kukásautó elkezdett nőni. És csak nőtt és nőtt. Egészen akkorára megnőtt, mint az igazi kukásautók.

- Most beszállhatsz. – mondta mosolyogva a kukásautó és kinyitotta az ajtaját.

Bazsi boldogan kapaszkodott föl a lépcsőn és csillogó szemekkel leült a vezetőülésbe.

- Induljunk és gyűjtsük össze az összes szemetet a városban!- kiáltotta boldogan

- Kösd be a biztonsági övet! – szólt a kukásautó és elindultak.

Először az utcában kezdték el kiüríteni a szemeteskukákat. Megálltak az első ház előtt, a kukásautó felemelte a kukát és beleszórta a szemetet a tartályába. A következő ház előtt is megálltak és kiüritették a kukát. Így haladtak házról házra. Ám egyszer, amikor a kukásautó éppen fel akarta emelni az egyik kék műanyag kukát, Bazsi halk nyávogásra lett figyelmes.

- Nyaú, nyaú, nyaú.

Bazsi gyorsan leszállt hogy megnézze mi az.

Ahogy felnyitotta a kuka tetejét, három, álmos szempár pislogott rá a nylon zacskók közül.

- Nyaú, nyaú, nyaú. - nyávogták

- Hiszen ezek kiscicák! Egy fekete, egy tarka és egy fehér!- csodálkozott Bazsi



- Ti mit kerestek itt?

- Eltévedtük- pityeregték

- Elkóboroltunk az anyukánk mellől. Éhesek voltunk és azt hittük, majd itt találunk ennivalót. Nagyon elfáradtunk, ezért bemásztunk a kukába és elaludtunk.

- Gyertek velem, majd én megkeresem a mamátokat. – mosolygott Bazsi kedvesen és óvatosan kiemelte őket a szemeteskukából.

A kiscicák nagyon éhesek és szomjasak voltak, ezért Bazsi vett a kiscicáknak a közeli boltban tejecskét. Magának pedig egy szívószálas almalevet.

- Ne féljetek, megtaláljuk az anyukátokat. – szólt és közben a saját anyukájára gondolt, aki már nagyon hiányzott neki.

Nem is kellett sokat menniük, mert hamarosan megpillantották cicamamát az út szélén, aki sírva kérdezgette az arra járókat:

- Nem láttátok a kiscicáimat? Elkóboroltak mellőlem, és hiába keresem, nem találom őket.

A kiscicák boldogan ugrottak mamájuk hátára.

- Ne haragudj! Soha többé nem kóborolunk el!- ígérték

- Nekünk még sok dolgunk van. - mondta Bazsi – Siessünk, mert nemsokára itt a vacsoraidő és haza kell érnünk.Viszlát! – integetett cicamamának és a kicsinyeinek.

Amikor már kiürítették az összes szemeteskukát a városban, hazafelé indultak. A kukásautó lefékezett a ház előtt, Bazsi kiszállt, és csodálkozva látta, hogy a kukásautó újra akkora lett, mint egy játék kukásautó.

Gyengéden felemelte és felsétált vele a lépcsőn. Amikor hazaért, az anyukája és apukája vidáman üdvözölték.

- Szia Bazsi, szép napod volt ma? – kérdezték tőle

- De még milyen szép! – válaszolta és beszaladt a szobájába

A kukásautót feltette a polcra. Elszaladt kezet mosni, megvacsorázott, megfürdött a kádban a sárga kacsákkal és a kishajóval, fogat mosott és miután felvette a pizsamáját még kiszaladt pisilni, majd bebújt az ágyába.

Az apukája mesét olvasott neki, az anyukája megölelte és puszit nyomott az arcára.

- Jó éjszakát Bazsi, álmodj szépeket! – mondták és apa lekapcsolta a villanyt.

- Jó éjszakát anya, jó éjszakát apa, jó éjszakát kukásautó! Igazán szép napunk volt ma.


A rajzokat a szerző készítette a meséhez.

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása



A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 
"Alkotói vágyam változatos formában igyekszik a felszínre törni. Ennek a vágynak az egyik megnyilatkozása a meseírás is. Meseírással kisfiam születése óta foglalkozom hobby szinten, a legtöbb mesém elég rövid és spontán születik az esti altatási szertartás alatt. Így született a Bazsi és a kukásautó mese is. ...
...A meseírás, a mesék számomra egy olyan világ kapui, ahol bármi lehetséges és minden álom valóra válik."



A mesetesztelő gyerekek véleménye:
" Minden mese nagyon tetszett, de a kedvencem a Bazsi és a kukásautó."  - írta a 8 éves Mendi.

" A Bazsi és a kukásautó nagyon tetszett, mert én is szeretem a kukásautókat. A cicák pedig nagyon kedvesek. A rajzokat többször megnézegettük hozzá az öcsémmel, mert nagyon tetszettek." - írta az 5 éves Dorottya.

"A kukásautós mesénél nagyon tetszettek a rajzok" - írta a 10 éves Hajni.

"Ez a mese nagyon tetszett. A legjobb barátomat is Bazsinak hívják, biztos róla szól." - írta a 4,5 éves Bogi.

2015. október 26., hétfő

Székely Erzsébet Életképek és Képzelet című versei

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!


Felhívjuk szíves figyelmeteket, hogy a most következő vers, nem gyerekvers, hanem ifjúsági vers kategóriában indult!


Életképek

A csoda vezérel,
az úton vezet, végig,
holdfény világítja be,
és elkísér a hajnalcsillagig.

A fény az úton, a világosság
én magam vagyok,
kitörő álmok és a valóság 
csakis, értem vagytok.

Megfakult a világ,
a fellegekben járok,
kitörő lángként
izzok, élek, vágyok.

Kitörnek a színek a szívemből,
hatalmas robajjal távoznak
és én is más, vagyok ettől,
mert a szívem ötletektől zendül.

Ezer pici öröm.
Igen. Elért hozzám,
nem kell több, mert örök,
emlékül őrzöm, tovább.

Hinnem kell, hogy van tovább,
hogy a színek a szívemben élnek,
s míg a fellegekben járok, repít az álom,
s mindig fény lesz az úton, ha megtalálom.



Képzelet


Színek szálnak át a felhőn,
Ragyogva szállunk és megtaláljuk 
A világot, mely csak a miénk,
Bennünk él és bennünk szárnyal. 

Ragyog a szív és velem tart,
A végtelenben, együtt 
Hisz, ha megmarad itt velünk 
Izgalmasabb az életünk.


Ha akarom más,
Ha akarom velem, marad,
De mindig enyém leszel,
Örökre, édes, kedves képzelet.


I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása



A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 
"versírás számomra az érzéseim, kifejezését jelenti. Azért szeretek írni, mert olyankor a saját világomat teremthetem meg magamnak és másoknak. Csodálatosnak tartom, hogy egy érzést, egy szót leírhatok teljesen más szavakkal, mégis felismeri aki olvassa. Viszont ezzel ellentétben van, hogy ugyanaz a vers más érzést vált ki az emberekből."
A szerző 14 éves. 


A zsűri véleménye:
"Fantasztikus versek, hihetetlen kifejezésmód."
"Felnőtt versek között is megállná a helyét."

2015. október 25., vasárnap

Sophie P. Locust: Egy rózsa ereje

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Felhívjuk szíves figyelmeteket, hogy ez a mese tartalmazhat olyan elemeket, amely a kisebbeket zavarhatja, így kérjük előbb a szülők olvassák el és csak utána a gyerekek.

Réges-régen, mikor még igazak voltak a mesék, a legsötétebb bányák mélyén élt egy törpelány, aki nagyon szerette nagypapája történeteit hallgatni a Fenti Világról. Üldögélt nagyapó mellett a köveket és kristályokat válogatva, és nap-nap után álmodozott a Fenti világ szépségeiről.

„Hatalmas bányáink felszínét jade színű rétek, és smaragd-csillogású erdők borítják. Bennük kristály tisztaságú patakok folynak, amelyek alján apró köveket láthatsz. Feléjük zafír ég borul, amiről nappal az aranyként ragyogó nap szórja fényét, éjjel pedig az ezüst hold mosolyog le.”

Amikor nagypapája nagyon sokat köhögött és ágyba kényszerült, a törpelány elhatározta, hogy hoz neki egy rubin színű virágot, amiről annyit hallott tőle.

- Édesapám, édesanyám! Én elmegyek a Fenti Világba, és hozok nagyapónak olyan csodálatos virágot, hátha meggyógyul tőle. - szólt szüleihez vacsora közben.

- Hát teljesen elvette az eszedet az a vén bolond? A Fenti Világ csak gyermekmese! - mordult édesapja

- Nagyapa annyit mesélt arról, hogy járt ott. Biztos vagyok benne, hogy én is el tudnék jutni oda.

- Nem járt ő még a tárnánkon kívül sem soha. - legyintett erre édesanya - Verd ki a fejedből ezt a badarságot!

A törpelány erre igencsak elszomorodott, napokig sírt nagypapája ágya mellett, amikor nagymamája átölelte.

- Ne sírj édes Kincsem, ha erős vagy, és semmi nem tántorít el, akkor feljuthatsz a Fenti Világba.

- Igazán, nagyanyó? - kerekedtek el a kicsi lány szemei

- Gyere csak velem. - bólintott nagymamája

Ezután elvezette a kis törpelányt egy alagút bejáratához, és így szólt:

- Össze készítettem neked ebbe a zsákba mindent, amit tudtam. Ne feledd Kincsem, bármit is látsz, el ne csábulj, csak menj tovább, egészen míg fel nem érsz a Fenti Világba.

- Köszönöm szépen Édes Nagyanyóm! - ölelte meg nagymamáját boldogan a törpelány.

Mosolyogva intett búcsút, és elindult a koromsötét alagútban.

Ezután ment-ment a kis törpelány hét nap és hét éjszakán keresztül az alagút falán vezetve ujjait, míg zöld fényt nem látott.

- Csak nem erdők fényét látom? - ámuldozott.

Ahogy odasietett látta, hogy egy nagy terem közepén smaragdok vannak felhalmozva.

Aznap a terem sarkában aludt egy puha, nagymamája által szőtt takaróba burkolózva, majd másnap korán továbbindult.

Újabb hét nap és hét éjszakán keresztül vándorolt a törpelány, minden ebédjét és vacsoráját az alagút falának dőlve fogyasztva el, és egyszerre fehér fényt látott.

- Csak nem patakok fényét látom? - sóhajtott

Odaérve viszont csalódottan látta, hogy tiszta kristályok ragyognak a terem tüzének fényében.

Aznap megint a terem sarkában aludt, és reggelijét elköltve elindult.

Megint hét nap és hét éjszakán keresztül gyalogolt a kis törpelány, a sziklák keményen és ridegen vették körül, mikor kék fényre lett figyelmes.

- Csak nem az eget látom? - kiáltotta

Viszont látnia kellett, hogy zafírok vannak a teremben mindenfelé.

Így a terem falánál töltötte az újabb hideg éjszakát, ezután reggel megint útnak indult.

Hét nap és hét éjszakát menetelt újból a törpelány, lábai már kezdtek sajogni, mire zöld derengést látott maga előtt.

- Csak nem a füvet látom? - suttogta

Ahogy odaért szomorúan látta, hogy jade kövek vannak halmokba hordva a teremben, és közöttük mindenfelé csontvázak fekszenek, még holtukban is a köveket ölelve.

Este a terem falához simulva aludt el, majd reggel lábait rongyokba tekerve korán továbbindult.

Újabb hét nap és hét éjszakán keresztül vándorolt a kis törpelány, ujjait felhorzsolta az alagút hideg, karcos fala, amikor aranyló ragyogásra figyelt fel.

- Csak nem a nap fényét látom? - kiáltotta

Odasietve viszont mindenféle szerzeteket látott, akiknek az arany elvette az eszét, és még félholtan is az arany érméket csókolgatták.

Éjszaka a terem legtávolabbi sarkában aludt, majd szegényes reggelijét elköltve korán elindult.

Megint hét nap és hét éjszakán keresztül gyalogolt a törpelány, és már olyan magányosnak érezte magát, hogy sajgott bele a szíve, ekkor ezüstös csillogást látott nem is olyan messze.

- Csak nem a hold fényét látom? - sóhajtotta

Ott viszont látta, ahogy az ezüstért birokra kelnek egymással még a jó barátok is.

Kimerülten rogyott össze a marakodóktól távolabb takaróját szorosan maga köré csavarva, és másnap kialvatlanul indult tovább.

Újabb hét nap és hét éjszakán keresztül bandukolt a törpelány, megtörten, azon gondolkozva, hogy hazafelé kellene inkább mennie, amikor furcsa dologra lett figyelmes.

Fű simogatta lábát, lágy szellő hátán szállt erdő susogása, csermelyek csilingelő nevetése. Ahogy felnézett, az éji égbolton meglátta az ezüstösen vigyorgó holdat, és a gyémántokként ragyogó csillagokat.

- Drága nagyapó, hát mégis igazad volt! - rogyott térdre örömkönnyekkel szép pici arcocskáján.

Amikor felkelt a nap, és beragyogta fényével a környéket, vad gyümölcsöket és bogyókat gyűjtött magának, feltöltötte kulacsait vízzel, végül leszakította egy vadrózsa rubin vörös virágját, és eltette szoknyájának biztos zsebébe. Ezután hazaindult, mert már nagyon hiányoztak neki szülei, nagyszülei és kis játszópajtásai.

Az út visszafele is hosszú volt és fárasztó. Lábai és kezei sebesek, az alagút pedig még sötétebb és hidegebb volt a Fenti Világ után, de a kis törpelány nem tört meg, mert tudta, hogy nagypapája már nagyon várja haza.

Hazaérve aztán egyenesen nagyapó ágyához szaladt, aki boldogan fogadta a még megfakulva is illatozó vadrózsát, és másnap csodák-csodájára talpra is tudott állni.

A szülei pedig ahogy meghallották, hogy a törpelány hazaért, rögtön szaladtak, s örömkönnyekkel és szeretetükkel borították a kislányt, sokáig boldogan ölelgetve őt.

Sok-sok év múlva, nagymamaként immár a kis törpelány meséli lábánál ücsörgő kis unokáinak a Fenti Világ legendáját, egy rég megkövesedett vadrózsa virágot őrizgetve kezeiben.



I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása


A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról:
"Édesanyám kora gyerekkoromtól sokat mesélt nekem. Minden mese, mítosz és történet, amit valaha hallottam, majd saját magam olvastam, tovább él belső világomban, mint egy színeit folyamatosan váltó, mégis állandó üveggolyóban."


A zsűri véleménye:
"Érdekes hangulatú mese, a vége nagyon szép."
"Jól megírt, fordulatos mese. Nagyobb gyerekeknek ajánlom."
"A kitartás és a szeretet ereje. Nagyon szép mese."

2015. október 24., szombat

Németh Eszter: Versek

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!


Őszies nyár

Erős szeles időben
Galambok suhannak át az égen,
Fák levelei hullanak a földre
Mint szárny és láb az etetőbe.

Százzal jön a víz lefelé az égből
Jég kíséri őt erős széllel.
Galambok szállnak le a földre
Eső elől menekülve.




Nyári eső

Borús nagy felhőkből
Eső esik,
madarak százai
fatető alá húzódik.

Miközben az eső esik
(talán esni nem restellik)
borús felhők százai
potyognak lefelé a közelben.




A viccek vicce

Ha száj kinyitódik
nyelv elszáll
hegyekre, dombokra
a vicc- vidékekre.

Befordul a túloldalon
a Röhög utcába -
nem hozott semmit sem
a bolondok házába.




A tojók

Egész nap csak tojnak
és kotkodálnak.
Levesben és más ételben
elsőként választanánk őket.

Az nem lehetséges,
hogy a róka éjszaka lopja,
mert ha mégis lopna

abból nagy balhé volna.



I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása


A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról:
"Idén, a nyári szünet elején írtam első verseimet, összesen négyet, a nagymamám baromfiudvarán, esős – szeles időben. Ezeket küldtem be a Kacaj Panka pályázatra. Azóta írtam még egyet, ami a kutyákról és gazdikról szól. Még sehol sem jelent meg írásom. Élvezem az írást, örülök, hogy a jó dolgokat leírhatom, és így nem felejtem el őket.
Pici korom óta minden nap olvasott nekem meséket az anyukám. Nagyon szeretem a meséket hallgatni és beleálmodni magamat. Amióta tudok olvasni, legtöbbször már én olvasok magamnak meséket, regényeket, verseket. Legutóbb a Kis herceget olvastam el, most a Pál utcai fiúk következik." 

A versek színeit és fotóit a szerző válogatta. 

A szerző 10 éves, pályázatunk legfiatalabb versenyzője. 


A mesetesztelő gyerekek véleménye:
"Nagyon tetszettek ezek a rövid kis versek, mert rövidek, egyszerűek, de pont ez a jó bennük." - írta a 9 éves Fanni.

2015. október 23., péntek

Mráz Erzsébet Irma: Gida legel a réten és A háztetőn

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!


Gida legel a réten 

Gida legel a réten,
Róka les az ösvényen.

Finom husit szeretne,
Pecsenyét ma ebédre.

A ravaszdi száját nyalja,
Ácsingózik kecskehúsra.

Résen van ám, kecske mama,
Nem számít rá róka koma.

Nagy irammal fut neki,
Szarvával felökleli.

Nagyot puffan a róka,
Sajog lába, oldala.

Nem maradt egy ép része,
Nem gondol az ebédre.

Kecske mama nagyot nevet:
Megennéd a gyermekemet?

Tanuld meg, komám, a leckét:
Füvet egyél, ne kis kecskét!

A kis gida eszik, játszik,
Önfeledten nyargalászik.

Örömteli minden nap,
Az anyjára számíthat.



A háztetőn


A háztetőn macska lépdel,
Megtette már hetvenhétszer.
Végtelen a türelme,
Nem is tudom, mi lelte.

Kémleli a csillagokat,
Találgatja, mért ragyognak?
Megcsodálja a Holdat,
Töpreng, itt lesz-e holnap?

Megfürdik a sárga fényben,
Most szebb, hiszi, szép egészen!
Elégedett! Csodaszép!
Bajuszpödrés kéne még!

Azt tippelem, valakit vár,
Elegánsan, peckesen jár.
Csendesek a léptei,
Nem jön erre épp senki.

Szeme szikrázik, ragyog,
Pont úgy, mint a csillagok.
Senki se látja, azt hiszi,
Hisz a sötétség elrejti.

Hátra fordul hirtelen,
Egy szép cica ott terem.
Nem is tudom, honnan jött,
A tetőre felszökött.

Őrá érdemes volt várni,
Ilyen szépet ritkán látni!
Felcsillan a macska szeme,
Megjött végre a kedvese.

Szőre fényes, hófehér,
Egészen a földig ér.
Szája piros, mint a meggy,
Hogyan néz ki, nem mindegy!

Egyebet mit is mondhatnék,
Egyszerűen szép, csodaszép!
Káprázatos cica lány,
Olyan, mintha álmodnám!

Az sem számít, meddig várt,
Hogy a tetőn mennyit járt!
Ott fenn, boldog idő járja,
Találkozott ő, s a párja.

Kezdődhet a macskanász!
Gyerünk, öcsém! Mire vársz?
Kérd meg kezét a sötétben!
Igen-t mond majd, azt remélem!

Szeretnék egy kis cicát!
Egy hófehér cica lányt!
Mint az anyja, olyan szépet,
Vakítóan hófehéret!




I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása


A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról:
"Osztályfőnök voltam, anyák napjára készültünk, és egy gyereknek nem tudtam verset adni. Nevelőotthonban élt, nem ismerte az anyját, születésekor a kórházban hagyta. Én ismertem a körülményeket, írtam neki egyet. Így kezdődött."


Mesetesztelő gyerekek véleménye: 
"A héten a legjobban a Gida legel a réten tetszett, mert nagyon szeretem a házi állatokat." - írta a 6 éves Zsolti.

2015. október 21., szerda

Magyar Balázs: A csodakalap

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy uradalom. Annak a közepén állt egy szép, kerek erdő, benne kis patak csörgedezett. A fák között és a bokrok tövében sok állat talált búvóhelyet. A közeli faluban szegény emberek éltek, de nem bántották az erdőt, és vigyáztak a környezetükre. A várban pedig a gonosz földesúr lakott, aki gyakran visszaélt a hatalmával.

Az erdő másik szélén kis faház állt, ott élt az erdész a családjával. Két kisfia volt, Laci és Marci. Kedves, szófogadó gyerekek. Nagyon szerették az erdőt. Minden nap kimentek játszani, meglátogatták barátaikat, az állatokat. Máskor a patakban fürödtek, vagy horgásztak.

Egy napon Laci az erdőben sétált, amikor találkozott az öreg Teri nénivel, aki éppen gombát szedett. A kisfiú segített vinni a kosarát. Teri néni azt mondta:

- Képzeld, Laci, bent az erdőben találkoztam Montéval, aki adott nekem egy kalapot, mert tudja, hogy szegény vagyok. Ezt én neked adom, mert olyan jó fiú vagy, hogy segítettél.

- Köszönöm – mondta Laci. - De ki az a Monte?

- Egy kedves kis erdei manó. Tudod, a faluban az emberek abban hisznek, hogy az erdőben manók laknak. De nem akármilyen manók. Ha valaki meglátja az egyiket, elfelejti minden gondját és vidám lesz. De most már próbáld fel a kalapot!

Laci feltette, és a következő pillanatban már nem volt ott senki.

- Hol vagy?- kiabálta a néni.

- Itt – hallatszott egészen közelről a hang.

- De hát itt nem látok senkit.

Laci levette a kalapot. Ezzel a mozdulattal újra felbukkant.

- Nahát, ez egy láthatatlanná tévő kalap. Köszönöm szépen, Teri néni, és viszontlátásra – mondta, és futott vele haza. Otthon elmesélte, hogy az erdőben tényleg élnek manók. A szülei eddig nem hittek ebben.

- Képzeljétek, az egyik, egy Monte nevű, adott Teri néninek egy csodakalapot, ő meg nekem adta.

A fiúk egész este azt játszották, hogyan lehet láthatatlanná válni.

Másnap reggel arra ébredtek, hogy kint eldőlt egy fa. Kinéztek az ablakon, és látták, hogy favágók jöttek, a földesúr munkásai. Ki akarták vágni az erdőt. A kis Marci sírva fakadt. Gondolatok kavarogtak a fejében. Először a természet jutott az eszébe, hogy mi lesz az állatokkal és a manókkal. Másodszor arra gondolt, hogy mi lesz az apja munkájával. Mert ahol nincs erdő, oda nem kell erdész.

- Ne sírj, Marcika, van egy jó ötletem – mondta Laci.

Feltette a fejére a kalapot, és kiment. Hirtelen meglátott egy manót. Ott ült egy kövön. Már messziről feltűnt, hogy szomorú. Leült mellé.

- Engem Lacinak hívnak – mutatkozott be.

- Szia, az én nevem Monte.

- Miért vagy szomorú?

- Mert sajnálom az erdőt.

- Akkor gyere, és segíts nekem!

Beállt egy fa mögé, fején a kalappal. Amikor az egyik favágó belevágta a baltáját a fába, feljajdult:

- Jaj, jaj, miért bántasz engem, favágó?

Bármelyik fát próbálták kivágni, mindegyik jajgatni kezdett. Persze Laci és Monte jajgatott helyettük. A munkások úgy megijedtek, hogy eldobták a szerszámaikat és elszaladtak. A kisfiú és a manó akkorát nevetett, hogy a faluban is hallani lehetett.

Közben a favágók egészen a várig futottak, és elmesélték a földesúrnak, hogy mi történt.

- Mi nem vágunk ki jajgató fákat – mondták.

A földesúr ijedtében világgá ment. A jajgató fák híre messze földön elterjedt, és az erdőt többé nem merte bántani senki. Lacinak segített a láthatatlanná tévő kalap, és ezután is játszhatott kistestvérével és Montéval az erdőben.




I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása


A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról:
"A szüleim nagyon sok mesét olvastak nekem, amit nagyon szerettem. Óvodás koromban már én is találtam ki történeteket. Miután megtanultam írni, egy füzetbe jegyeztem le a meséket, és sokszor illusztráltam is. Édesanyámnak is írtam karácsonyi ajándékként egy mesét, ami róla szólt."
A szerző 17 éves.


Mesetesztelő gyerekek véleménye: 
"Azért tetszett ez a mese, mert megtanítja, hogy ne bántsuk az erdőt." - írta a 10 éves Hajni

2015. október 20., kedd

Kürtössy Ágnes: Altató

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!


Bogár repült az estébe,
álmot hozott kis szememre,
édesanyám felettem ült,
csillagok közt velem repült.


Bárányfelhők szundikáltak,
a holdról manók kukucskáltak,
lágy dallam szólt messze fentről,
alattunk csendes erdő.


Őzike szundikált a réten,
fűszálak lapulnak körben,
mi tovább szállunk az égen,
s reggelig így leszünk békésen.





I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása


A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról:
"A versírást már általános iskolában kezdtem, de sajnos akkori verseim elvesztek. Nekem ez egyben önkifejezés és feltöltődés is. Örülök, ha olyan hangulatot, gondolatot sikerül leírnom, hogy más is érti, értékeli. Mindenki elismerési sokat jelent a számomra, legyen az egy barát, családtag, szomszéd, idegen vagy a gyerekek, akik az elődöntőbe juttatták a versemet."


A mesetesztelő gyerekek véleménye:
"Azért tetszik ez a vers, mert ennek a segítségével könnyen elaltathatom valamelyik kis testvérem." - írta a 10 éves Hajni.

2015. október 19., hétfő

Kurucz Ádám Pál: Egy kislány rajzában

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Felhívjuk szíves figyelmeteket, hogy a most következő vers, nem gyerekvers, hanem ifjúsági vers kategóriában indult! 


Jóság és ravaszság rejlik az arcában.
Ő csak úgy felbukkant egy kislány álmában.
Majd beleharapott egy nagyot abba az almába,
Melyet ott talált a nagyanyja házában.


Mosolygott, csendesen lépkedett.
Nem sírdogált: élvezte az életet.
Azt játszotta, hogy ő egy kisautó: s hirtelen fékezett.
Sütött a Nap, s látta a kék eget.


Beszélt a madarakkal, mindenki barátja volt.
„Tégy jót mindig!” – tanácsolta neki a Hold.
„Védd a növényeket!” – súgta neki a hód.
Tovább sétált, s a sarkon ott volt egy bolt.


Nála volt minden pénze, ezért belépett.
Éhes volt, s aznap nem evett még ebédet.
Az egyik pulton sorakoztak az edények.
A másikon virágok, s felkiáltott: „De szépek!”.


Vett egy csokrot: a pénzét elköltötte,
Futással az idejét eltöltötte.
Odaadta annak a kislánynak,
Aki szintén örült ennek a zsiványnak.


Egy dolog volt nekik: a szeretet.
Naphosszat jártak át játszótereket.
Nem is érdekelte őket semmi más.
Ők voltak a legboldogabbak, ez nem vitás.


Napsütés ragyogott, mindkettő arcában.
Ezt láttam egy kislány rajzában.




I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása


A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról:
"Számomra a versírás és a szövegírás egy eszköz, egy fegyver, hogy az általam kreált küldetést véghez vigyem, ami nem más, mint egy üzenetet adjak át a világnak, de ezt hamarosan zenés formában kezdem el művelni, azonban még nem volt elég önbizalmam ahhoz, hogy publikáljam az alkotásaim, és úgy érzem, most kezdek ehhez felnőni."
A szerző 17 éves.


Zsűrink véleménye:
"Nagyon tetszik, dallamos, játékos."

"Különleges hangulata van, sejtelmes."

2015. október 17., szombat

Kovácsik Anita: Szüntelenül

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Felhívjuk szíves figyelmeteket, hogy a most következő vers, nem gyerekvers, hanem ifjúsági vers kategóriában indult! 


Virágzó pipacs lágy illatában, 
Mezők, rétek, kis zugában.
Szüntelenül! 
Lágy hangú csengő szó, 
Rövid versem csak neked szól!
Pataknak lankáiban 
Szívemnek hiányosságaiban 
Szüntelenül!
Csak téged kereslek...és még mindig csak kereslek
Elmúlt a nyár, elmúlt a tavasz...
De te a szívemben örökre ott maradsz!
Kereslek. Sötétségnek, fényében. 
Reménytelen, reményben.
Kereslek, hervadó virág lágy illatában,
Titokzatos füstköd homályában...



I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása


Cs. Nagy László, I. helyezett versírónk Anita versét találta legjobbnak az ifjúsági versek között és nyereményét Anitának ajánlotta fel. 


A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 
"Hogy mit jelent számomra az írás:Nos, ez egy egészen megfogalmazhatatlan érzés...egyfajta szabadság, szárnyalás, kikapcsolódás.Valahogy ilyenkor mindig kitudom zárni a rohanó külvilágot és egy kicsit letudok ülni magamban s csak a gondolataimra és a rímekre figyelek és néha olyan "csodák" születnek amelyre még én sem hittem volna hogy képes vagyok.Imádok akár hajnalokon át nyúló verseket írni vagy akár nyaralás közben egy gyönyörű tájon leírni akár csak pár sort...mindig szakítok rá időt hisz ez a szenvedélyem."
A szerző 14 éves. 


Idézet Cs. Nagy László leveléből, melyben kiválasztja kinek adja át a díját:
"Kovácsik Anitára esett a választásom, és nagy öröm számomra, hogy ifjú versfaragók is próbálgatják szárnyaikat. Nagy gratulációm az ifjú hölgynek."



2015. október 16., péntek

Kelemen Bata Mária: Póni barátra lelt

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!


Város szélén él egy póni,
el –el szoktam oda járni.
Oly szomorú, mert magányos,
úgy szeretne egy barátot.


Két gyönyörű barna szeme,
ártatlanul néz rám vele.
Csillagfolt van orrocskáján,
fehér zokni a bokáján.


Fara vörös, háta fehér,
tömzsi nyakán kócos sörény.
Szívemnek a legfőbb vágya,
fölülhessek a hátára!


Simogatom selymes szőrét,
megfésülöm a sörényét.
Ezzel járok a kedvébe,
ezt suttogom két fülébe.


Figyelj reám kicsi póni!
Úgy szeretnék lovagolni!
Itt egy cukor! - Kapd be gyorsan!
Engedd meg, hogy lovagoljak!


Azon nyomban fel is falta!
Nem engedem! –Válaszolta.
Becézgetem, simogatom,
közben újra próbálkozom.


Itt van cukor, kettő most már!
Megengeded Kislovacskám?
Cukrát ismét eltüntette,
eszembe sincs! – Ezt felelte.


Ha nem, akkor vess magadra!
Van még cukor a dobozban!
Most, azonnal haza megyek!
Jaj, ne, kérlek, csak viccelek!


Szólt a póni meghátrálva.
Fölugrottam a hátára.
Kivágtáztunk a határba,
jól megizzadt szegény pára! 


Odafele lovagoltam,
haza már csak gyalogoltam.
Többször mondta, - ülj, föl gyere!
Pattanj hamar a nyeregbe!


Nem akarom, mert sajnállak.
Kicsi vagy még paripának.
Gyere bátran, nem növök már!
Póni vagyok barátocskám!


Addig nyüstölt, kérlelt engem,
kis időre csak felültem.
Erdő mellett, város szélén,
házuk onnan csak pár lépés.


Haza értünk nagy vidáman,
kérte is a cukorkákat!
Adtam neki kettőt, - hármat.
Nyalta, - falta, járt a szája.


Elfogyott így nemsokára,
fejét dugta dobozkába.
Hogy, - hogy, üres? - Na de ilyet!
Ki ette meg? - Ki lehetett?


Körbenézek, ott egy veréb! 
Ő lehetett! - Semmi kétség!
Huncut póni csak mosolygott.
Szája szélén még cukor volt! 


Az órámra rápillantok,
kicsi pónim, mennem kell most.
Tőled mára elköszönök,
holnap újra hozzád jövök.


Hozok neked finom cukrot.
Arra kérlek, ne szomorkodj!
Dobozomat tele teszem.
Csak a veréb, meg ne egye! 


Szeme csillog, mint egy gyémánt.
Szinte süt, mikor néz énrám.
Mosoly kerül a szájára,
Futkározik a karámban.


Jobbra – vágta, balra – vágta,
ilyennek még sosem láttam! 
Visszatért az életkedve,
barátra lelt személyembe.




I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása


A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 
"Minden szabad időmet írással töltöm. Örömömet, bánatomat, papírra vetem. Kikapcsol, feltölt, jó érzés, ha másoknak is szerzek egy – egy szép pillanatot."
 



A mesetesztelők véleménye:
"Azért tetszett, mert végül lett barátja a póninak." - írta a 10 éves Hajni. 

"A póni a kedvenc állatom, így ezen a héten ez a vers tetszett a legjobban." - írta az 5 éves Dorottya. 



2015. október 15., csütörtök

Mondókára fel! pályázatunk terjed a virtuális térben

Újabb pályázatot indítottunk az I. Kacaj Panka Mese- és Versíró Pályázat hihetetlen karrierje után.

És a hír máris terjed a virtuális térben. Sokszor emlegetjük, hogy mennyire felgyorsult a világunk, de a kérdés csak az hogy jóra használjuk-e fel ezt a gyorsaságot, tudunk-e lassítani mellette és a fontos dolgokra figyelni. Például egy két éves csöppségre, aki most formálja első szavait, amelyeket sokszor a tőlünk hallott mondókából, mesékből merít. Ezért biztatunk mindenkit, bármilyen értelmetlennek is tűnik az „apacuka fundaluka”, ne felejtsük el a mondókák fontosságát, hiszen ebből is szavakat merítenek a gyerekek. Én magam lepődtem meg legjobban mikor másfél éves lányom egyik nap felkiáltott: "jé ebben a mondókában benne van apa."

A hír eddig 14 országba jutott el! Nagyon szeretnénk hallani, ahogy már a távolban született magyar gyerekek mondókáznak és ropogtatják a "Répa, retek, mogyorót". Egy nagy nemzetközi mondókázást szeretnénk Kacaj Panka virtuális karácsonyfája alá és ez a ti segítségetekkel létrejöhet. Mutassuk meg erőnket, hogy megteremtsük ezzel az első magyar gyerektalálkozót, legalább virtuálisan!

Hogy mit kell ehhez tenni?
1. Lementeni a Mondóka pályázat plakátját.
2. Megosztani ismerőseiddel a Facebookon.
3. Megírni nekünk Facebookon (www.facebook.com/groups/kreativbabaajandek) vagy e-mailen (kacajpankamesetara@gmail.com) a megosztás tényét.



A megosztók között egy ilyen csodaszép egyedi, névre szóló, kézzel hímzett ajtókopogtatót sorsolunk ki!




Nem kell aggódni, lányokra is gondoltunk és nagyon aranyos rózsaszín ajtódíszünk is van. :)

Ami külön jól esett, hogy több gyerekeknek és szüleiknek szóló lap is felajánlotta segítségét és mellénk állt mondóka pályázatunk terjesztésében a Facebookon, így partnereink között tudhatjuk már a következő lapokat. Böngésszetek és olvasgassatok ti is:

Galagonya bohóc, az ország kedvenc szülinapi bohóca:

Anya fűzz velem gyöngyöt blog:
www.anyafuzzvelemgyongyot.cafeblog.hu

Nanka Design, különleges tündérpárnák, egyedi takarók és falvédők:
www.nankadesign.hu

Gyerekprogramok minden mennyiségben:

Gerzsóház:
Srácnevelde:

Pályázatmenedzser:

Gondos szülő, kukucskáló műhely ovisoknak: 
https://www.facebook.com/gondosszulo?ref=hl



Ne felejtsétek, "Mondókára fel!"








Kelemen Pálné: Galiba a tónál

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Képzeljétek egy tó partján,
Lakik az én nagyanyám.
Nem akar ő beköltözni.
Így mi szoktunk hozzá menni.
De, hogy nála mit láttok,
Tátva marad a szátok.
Van neki egy tehene,
Nagyon finom a teje.
Birkái is bőven vannak,
Barikáikkal szaladnak
Mindig elém, ha megyek.
Fecskék kergetnek ott legyet
Körülöttem, gyakran szállnak,
Ahol nagyapám kaszálgat
Mert én őt is megkeresem,
Amit vágott becipelem.
Míg a mama főz odabent,
Körülnézek kint mi lehet?
Hát egyszer csak mit látok?
Tátva maradhat a szátok,
Tóban úsztak a kiskacsák,
A parton egy tyúk kotkodált
Nem sejtette mikor kotlott,
Hogy alatta mily tojás volt.
Mert nem csirkét, kacsát költött.
A Buksi is odaszaladt,
Megérezte ő a nagy bajt.
Beúszott a tóba gyorsan,
Hogy a sok sárgát kihozza,
Addig úszott és ugatott,
Míg minden kacsa kitotyogott.
Be is kísértük mi őket,
Gondoltuk, ez nem lesz többet.
De nagyika azt mondta:
Ezt ő már előre tudta.
Így lesz ez már ezután,

Tavon nő fel majd a kacsám.

Fotó forrása: www.1wallpaper.net


I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása


A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 

"Gyermekeimnek és unokáimnak én mindig meséltem. Magyar Népmesék, Benedek Elek meséi mellett, saját magam is találtam ki történeteket olyan dolgokról, amiről a gyerekek kérdeztek.
Sokat báboztunk közösen mikor már tudtak ők készítették a bábokat, a díszleteket velem."

 

A mesetesztelők véleménye:
"Nagyon tetszett ez a vers, mert az én nagymamám is vidéken lakik, sok állata van, el is viszem neki megmutatni, hogy ő is olvassa el nekem." - írta a 6 éves Tomi.


2015. október 14., szerda

Hollenczerné Balogh Ilona: Kotyi Kata és Kukori Kázmér kiscsibéi

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Kotyi Kata lassan 3 hete ül a tojásokon. Fefe és Csoki a két kutyakölyök napok óta figyeli a kotlós mamát és megállapították, hogy Kotyi Kata csak „csücsül” és „csücsül”.

– Te mire vársz? Miért nem szaladgálsz a többiekkel? – kérdezte Fefe.

– Ne zavarj! Dolgom van! – szólt neki Kotyi Kata.

– Dolgod? Hiszen napok óta nem csinálsz semmit, csak ülsz és eszegetsz – állapította meg Csoki.

– Ülök, igen ülök, de ez most nagyon „fontos” tevékenység – válaszolta a kotlós.


– Akkor mi is ide ülünk, mert a nagyok mindig azt mondják, hogy csináljunk valami „fontosat”! – és lecsücsült a két kiskutya.

Kíváncsi tekintettel nézték a kotlóst és próbáltak „fontosan” ülni. Közben megérkezett Kukori Kázmér is.

– Ti mit csináltok itt? – kérdezte a kutyusokat.

– Ülünk, mint Kotyi Kata! Ez egy „fontos” tevékenység… – mondták.

– Fontos? – és kérdően nézett a kutyákra és Kotyi Katára.

– Igen! – kacsintott rá Kata.

Kázmér ugyan nem értette a dolgot, de úgy gondolta, hogy valami „titkos” ügyük van a kutyáknak.

– Mit gondolsz Kata? Meddig kell még várni, hogy meglássuk az elsőt?

– Szerintem már nem sokáig – szólt halkan – Figyelj csak, valamit hallok!

Mindenki fülelt, egyszer csak valami kis sárga „bojt” jelent meg Kotyi Kata alatt, aztán még egy… A kiskutyák csodálkozva nézték, mert a „bojtok” mozogtak is. Aztán még egy és még egy…

– Mi történik itt? – kérdezte Csoki. Felállt és maga alá nézett, forgott körbe-körbe.

– Mit keresel? – kérdezte Kázmér.

– Olyan sárga valamit… – és kutakodott tovább. – Állj fel! – mondta Fefének.

– Itt sincs! Nálad sincs! – ekkor vette észre, hogy újabb sárga „bojt” lépeget előre Kotyi Kata mellett.

– Ez nem igazságos! Mi is csináltuk a „fontos” tevékenységet, nekünk miért nincs olyan sárga valamink? – reklamált Csoki kutyus.

– Ezek nem sárga valamik, hanem KISCSIBÉK! – közölte velük Kukori Kázmér.

– Én már 20 napja melegítettem a tojásokat, melyekben fejlődtek a kiscsibék. Mivel teljesen betakartam, hogy ne hűljenek ki, Ti csak azt láttátok, hogy ülök – tudatta velük Kata és aggódva állt fel.

– Mi a gond? –kérdezték a kiskutyák szinte egyszerre.

– Még egy…, még egy hiányzik, de már látom, hogy hamarosan ő is kibújik.

– Én is látom, én is látom… – mondta lelkendezve Fefe.

Együtt nézték, hogy hogyan „tör” magának utat a 6-dik kiscsibe…

– Együtt a csapat! Mindegyik szép és egészséges! – lelkendezett Kotyi Kata.

– Olyan egyformák, hogy fogjuk megkülönböztetni őket? – kíváncsiskodott Csoki.

– Nem egyformák! – közölte Kukori Kázmér – Nézd csak jobban meg!

– Tényleg! A fejükön kicsit más-más a tollpihe… – állapította meg Fefe.

– Adjunk mindegyiknek egy nevet! – javasolta Csoki kutya.

– Ez nagyon jó ötlet! – örvendezett kotlós mama – és én már tudom is, hogy kinek mi lesz a neve.

– Soroljad! Én olyan kíváncsi vagyok! – kérte izgatottan Csoki.

– Ez még legyen meglepetés! Most elmegyünk és bemutatom a kiscsibéket a baromfiudvar többi lakójának – közölte Kotyi Kata.



I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása


A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 
"Miért is született ez a történet, azt mondtam, hogy valami hiányzott… igen, az hogy a kisgyerekek lehető legkorábban megismerjék a gyöngyöt, erre legjobb lehetőség a mese. Még pedig olyan mese, amelyben gyöngyállatkák szerepelnek. És mi megtaláltuk az ehhez megfelelő történetet is.
...Bízva abban, hogy a mesét hallgató gyerekekből, meseolvasó, azután pedig gyöngyfűző gyerek lesznek. Akiknek az alkotás nagy-nagy öröm, felnőttkorban, pedig egy különleges hobbi."

A mesetesztelők véleménye:
"Az tetszett a legjobban, hogy ehhez a meséhez voltak képek is. A szereplők gyöngyből elkészítve. Jó lenne, ha én is így tudnék gyöngyöt fűzni." - írta a 7 éves Kriszti.

2015. október 13., kedd

Kása Fanni Laura: Lotti a babamúzeumban

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Erre a történetre valóban jól emlékszem, a nagyanyám mesélte. Őszi délutánokon rengeteg történetet mondott el nekem. Nem tudom miért, de ez maradt meg bennem a legjobban.

A hetvenes években történt. Abban az időben még teljesen mások voltak a szokások, minden más volt, az öltözködési stílus is. A nők körében például a magasított derékfazon, a derékban szűkített és övvel megkötött ballonkabátok hódítottak. A térdzoknival összeállított rövidszoknyákat, na meg persze a pöttyös blúzokat és a szőrmekabátokat hordták szívesen. A szűk farmerok voltak a legdivatosabbak. Ezen kívül igazán kedvelték a nadrágkosztümöket és a trapéznadrágokat is. Akkoriban még csak fekete-fehér televízión nézték a műsorokat. A fiatalok megállás nélkül hallgatták a Beatlest, s Wartburggal, Trabanttal, Ladával kocsikáztak. Hát ilyen világban élt a kis Sarah. Szőke hajú, kék szemű lányka volt. Édesanyjával és édesapjával éldegéltek boldogan, vidáman a retro korban, a város kellős közepén.

- Kész kis hölgy - szokta mondani rá az édesapja.

Egy késő őszi délután volt, mikor Sarah és anyja éppen a gőzmozdonyon utaztak haza a nagymamától a város felé. Az eső úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna. A kislány fekete-barna kockás ruhát, fekete cipellőt és harisnyát viselt. Haját két copfba fonták. Kezében pedig a kis Lotti utazott. Ez a bizonyos kis Lotti, Sarah porcelánbabája volt, amit még évekkel ezelőtt kapott édesanyjától. Lottin fehér harisnya, fekete cipő, krémszínű szoknyácska és hozzá illő blúz fityegett. Fején fehér kis sapka díszlett, alatta göndör, barna haja a vállára simult. Kimondottan elegáns jelenség volt. Sarah nagyon szerette ezt a babáját, kedvenc játékának tartotta a sok-sok közül. A vonaton is ezt szorongatta, s ezzel játszott. Egyszer csak a mozdony befutott a végállomásra. Az a sok ember, akiket a szakadó eső megzavart, tolakodott, lökdösődött, és esernyőjüket, kalapjukat fogva ugrált le a járműről. Sarah édesanyja kezét fogta, a tömeg pedig kilökte kezéből a kis Lottit. A baba a sínek mellé esett. Szegény kicsi Sarah nem tudta kivenni, ráadásul a mozdony azonnal el is indult. A kis Sarah nagyon sírt, de ott kellett hagyniuk a babát, nem tudtak mit tenni. Anyja nagyon sajnálta kislányát, s otthon így szólt hozzá:

-Sarah ne sírj, kapsz majd egy ugyanolyan babát!

-Ha ugyanolyan is, az nem ugyanaz! Az az én babácskám volt, Lotti. Ő nemcsak egy baba - bőgte el magát a lány.

Egész estig csak sírt, és a fésülködőasztala előtt bámulta magát a tükörben.

Szomorúan teltek múltak a napok, hetek, hónapok, míg végül már január derekán jártunk. S ekkor csoda történt (mert ilyenek is voltak akkoriban). Mint már mondtam, januárt írtunk, a baba még mindig a sínek mellett hevert, úgy, ahogy hónapokkal ezelőtt kiesett Sarah kezéből. Nem esett baja, mintha az égiek vigyáztak volna rá. Egy januári délelőttön egy idős néni sétált a sínek mellett, ő vette észre a kis Lottit. Ezt a nőt Marynek hívták, aranyos, segítőkész hölgy volt. Ősz haja már elárulta a korát, fekete kosztümje és pöttyös blúza a jó ízléséről árulkodott. Meglátta a babát, és óvatosan, egy ág segítségével kiemelte. Letisztogatta, két keze közé vette s így szólt:

-Nahát! Te kis baba, biztosan hiányzol most valahol valakinek.

-Igen, jól gondolta Mary néni, mert még mindig hiányzott Sarahnak. Mary néni nem tudta kié ez a babácska, honnan is tudhatta volna, ezért hazavitte magával. Otthon levetkőztette Lotti babát, kimosta a ruháját, megszárította, és a babát is lemosta. Majd felrakta a szekrényére. Teltek a hónapok, már áprilisban jártunk, a sok hó is elolvadt, de Sarah még mindig siratta a babáját. Lotti még mindig az idős néni polcán álldogált. Ahogy minden tavasszal megújul a természet, úgy a város is megújult. Új épülettel gazdagodott a városka, s ott helyet kapott egy babamúzeum is. A jó szándékú Mary néni úgy gondolta, úgysem találja a baba gazdáját, ezért elvitte Lottit a múzeumba. Hitte, hogy ez a gyönyörű, értékes játék biztosan szép örökség lesz az utókornak. Lottit ki is állították, az első sorból élvezhette a látogatók mosolyát.

-Igen különleges darab – jegyezte meg egy gyűjtő, aki idős kora ellenére is rajongott a babákért. Az emberek, ha tagadják is, örökké gyerekek maradnak a szívükben.

Eltelt megint egy-két hónap Sarah még mindig aggódott a baba miatt. Sokszor elmentek a vasútállomásra, de sosem látta a játékát.

Szülei kitalálták, hogy elviszik Saraht az új babamúzeumba, hogy megnyugtassák kicsit a lányuk lelkét.

Ez egy kétemeletes, fehérre mázolt, szép épületben volt a múzeum. Jobb oldalán egy hangulatos kis kávéház kapott helyet, ahol nénik és bácsik ültek kávéjuk, teájuk mellett. Az épület ablakaiban színes virágok szépültek. Az ablakok és az ajtók sötét színű fából voltak összeépítve, igazán jól mutatott a fehér épületen. Maga a múzeum is kétemeletes volt. Az emeletek között fa csigalépcső bújt meg. Nagy, tágas térben üvegablakok mögött szép hajú, aranyos mosolyú porcelán és más babák álltak, esetleg ültek. Szinte mindegyik nemzetiség babája képviseltette itt magát. Mindenük, például a hajuk is, teljesen különbözött a másikétól. Az egyiknek kontyba a másiknak fonatba, a harmadiknak kiengedve és így tovább. A ruháik a szivárvány minden színében pompáztak. Voltak köztük kicsi és nagy babák is. Mindegyik babácskának megvolt a maga varázsa. Egy-két játékhoz valamilyen kellék is tartozott: vagy egy fésülködőasztal, vagy ládikó, vagy bőrönd, vagy paripa, akár egy babaház is.

Sarah egy darabig szomorúan nézte a babákat, de hirtelen az egyik üveg mögött megpillantotta az ő Lottiját.

-Hihetetlen! Ez Lotti! Ő az én babám, ő az enyém! – kiabálta, s közben mosolygott Sarah.

S képzeljétek, még aznap visszakaphatta a kislány a szeretett babáját. Sarah nagyon boldog volt.

Ez a történet nagyon jól végződött. Képzeljétek el, ez a múzeum még mindig áll, és ezt a múzeumot Sarah vezeti! Még mindig a kis Lotti a kedvenc babája, és az is lesz mindörökre. Menjetek el ti is, és nézzétek meg ezt a mesés babamúzeumot! Legyen nektek is részetek a csodában!


Kép forrása: Babamúzeum, Tihany


I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása


A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 
"A mesékben bármi megtörténhet, ezért szeretem. Elengedhetem fantáziámat és csak
 szárnyalhat... Szeretem a meseírásban, ha ezekkel másoknak örömet szerezhetek. A meséket, mondókákat anyukám szerettette meg velem, rengeteget olvasott nekem kiskoromban, ma már egyedül olvasok, gyűjtöm a könyveket, rengeteg van már."
A szerző 14 éves.


A mesetesztelők véleménye:
"Nagyon aranyos mese volt. Egyszer én is elvesztettem a kedvenc babám, de az sajnos nem lett meg." - írta a 10 éves Eszter

2015. október 10., szombat

Mondókára fel! - videós mondóka pályázat gyerekeknek (részvételi szabályok)


A mondóka-pályázaton való részvétel feltételei

  • A versenyben minden kisgyermek részt vehet, aki a szülei szerint még nem töltötte be a 11.életévét. 
  • Egy kislánytól vagy kisfiútól maximum három mondókát várunk, a három ideje maximum 5 perc lehet. Minden mondókát külön kell elküldeni. 

  • Egy videofilmen maximum két gyerek lehet egyszerre, ezek ideje is maximum 5 perc. 

  • Amennyiben már nyilvánosság előtt bemutatták a mondókás videót, úgy kérjük, készítsenek másikat a versenyre. 

  • A pályázat feltétele, hogy minimum egy felnőtt csatlakozzon a Kacaj Panka Mesetár Társaság Facebook csoportjához (www.facebook.com/groups/kreativbabaajandek), hogy itt követni tudja a pályázat eredményeit és híreit.

  • A zsűri elvárása: természetes környezetben, „rendezés” nélküli, önfeledt, a gyermeki mondókázás hangulatának esélyét adjuk meg a kis- és nagyobb gyerekeknek.  

  • A videók elküldésével kérjük, hogy a következő adatokat is küldjék el részünkre: gyermek keresztneve, életkora, ország és város, szülő neve, elérhetősége, mondóka forrása ha ismerik.

  • Figyelem, a jelentkezéssel elfogadják, hogy a Kacaj Panka Mesetár Társaság a beküldött videókat felhasználhatja az interneten a társaság blogján és Facebook oldalán névvel ellátva. Illetve lemondanak a szerzői jogokról DVD-s megjelenés esetén. 


  • A pályázó szülei (törvényes képviselője) a pályamű elküldésével hozzájárul, hogy a Kacaj Panka Mesetár Társaság kezeli elküldött adatait, ám azokat harmadik félnek nem adja ki. A pályázat lezárulta után az adatokat töröljük.

  • A videókat e-mailben várjuk a kacajpankamesetara@gmail.com e-mail címre, a tárgy rovatba kérjük a gyermek keresztnevét és városát írják be. Ha több videót küldenek, azt külön 
e-mailben tegyék, sorszámozva.


  • A videókat legkésőbb december 10-ig küldjék el részünkre. 

  • Az ajándékokat Magyarországon belül postázzuk, egyéb esetben budapesti átvételt tudunk biztosítani.

  • A fődíj, a kézzel hímzett névre szóló párna esetében a mese vagy állatfigura fix listából választható a majdani nyertesnek.