Hollenczerné Balogh Ilona: Kotyi Kata és Kukori Kázmér kiscsibéi

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Kotyi Kata lassan 3 hete ül a tojásokon. Fefe és Csoki a két kutyakölyök napok óta figyeli a kotlós mamát és megállapították, hogy Kotyi Kata csak „csücsül” és „csücsül”.

– Te mire vársz? Miért nem szaladgálsz a többiekkel? – kérdezte Fefe.

– Ne zavarj! Dolgom van! – szólt neki Kotyi Kata.

– Dolgod? Hiszen napok óta nem csinálsz semmit, csak ülsz és eszegetsz – állapította meg Csoki.

– Ülök, igen ülök, de ez most nagyon „fontos” tevékenység – válaszolta a kotlós.

– Akkor mi is ide ülünk, mert a nagyok mindig azt mondják, hogy csináljunk valami „fontosat”! – és lecsücsült a két kiskutya.

Kíváncsi tekintettel nézték a kotlóst és próbáltak „fontosan” ülni. Közben megérkezett Kukori Kázmér is.

– Ti mit csináltok itt? – kérdezte a kutyusokat.

– Ülünk, mint Kotyi Kata! Ez egy „fontos” tevékenység… – mondták.

– Fontos? – és kérdően nézett a kutyákra és Kotyi Katára.

– Igen! – kacsintott rá Kata.

Kázmér ugyan nem értette a dolgot, de úgy gondolta, hogy valami „titkos” ügyük van a kutyáknak.

– Mit gondolsz Kata? Meddig kell még várni, hogy meglássuk az elsőt?

– Szerintem már nem sokáig – szólt halkan – Figyelj csak, valamit hallok!

Mindenki fülelt, egyszer csak valami kis sárga „bojt” jelent meg Kotyi Kata alatt, aztán még egy… A kiskutyák csodálkozva nézték, mert a „bojtok” mozogtak is. Aztán még egy és még egy…

– Mi történik itt? – kérdezte Csoki. Felállt és maga alá nézett, forgott körbe-körbe.

– Mit keresel? – kérdezte Kázmér.

– Olyan sárga valamit… – és kutakodott tovább. – Állj fel! – mondta Fefének.

– Itt sincs! Nálad sincs! – ekkor vette észre, hogy újabb sárga „bojt” lépeget előre Kotyi Kata mellett.

– Ez nem igazságos! Mi is csináltuk a „fontos” tevékenységet, nekünk miért nincs olyan sárga valamink? – reklamált Csoki kutyus.

– Ezek nem sárga valamik, hanem KISCSIBÉK! – közölte velük Kukori Kázmér.

– Én már 20 napja melegítettem a tojásokat, melyekben fejlődtek a kiscsibék. Mivel teljesen betakartam, hogy ne hűljenek ki, Ti csak azt láttátok, hogy ülök – tudatta velük Kata és aggódva állt fel.

– Mi a gond? –kérdezték a kiskutyák szinte egyszerre.

– Még egy…, még egy hiányzik, de már látom, hogy hamarosan ő is kibújik.

– Én is látom, én is látom… – mondta lelkendezve Fefe.

Együtt nézték, hogy hogyan „tör” magának utat a 6-dik kiscsibe…

– Együtt a csapat! Mindegyik szép és egészséges! – lelkendezett Kotyi Kata.

– Olyan egyformák, hogy fogjuk megkülönböztetni őket? – kíváncsiskodott Csoki.

– Nem egyformák! – közölte Kukori Kázmér – Nézd csak jobban meg!

– Tényleg! A fejükön kicsit más-más a tollpihe… – állapította meg Fefe.

– Adjunk mindegyiknek egy nevet! – javasolta Csoki kutya.

– Ez nagyon jó ötlet! – örvendezett kotlós mama – és én már tudom is, hogy kinek mi lesz a neve.

– Soroljad! Én olyan kíváncsi vagyok! – kérte izgatottan Csoki.

– Ez még legyen meglepetés! Most elmegyünk és bemutatom a kiscsibéket a baromfiudvar többi lakójának – közölte Kotyi Kata.

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása

A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 

"Miért is született ez a történet, azt mondtam, hogy valami hiányzott… igen, az hogy a kisgyerekek lehető legkorábban megismerjék a gyöngyöt, erre legjobb lehetőség a mese. Még pedig olyan mese, amelyben gyöngyállatkák szerepelnek. És mi megtaláltuk az ehhez megfelelő történetet is.
...Bízva abban, hogy a mesét hallgató gyerekekből, meseolvasó, azután pedig gyöngyfűző gyerek lesznek. Akiknek az alkotás nagy-nagy öröm, felnőttkorban, pedig egy különleges hobbi."

A mesetesztelők véleménye:

"Az tetszett a legjobban, hogy ehhez a meséhez voltak képek is. A szereplők gyöngyből elkészítve. Jó lenne, ha én is így tudnék gyöngyöt fűzni." - írta a 7 éves Kriszti.