2015. december 23., szerda

Kacaj Panka első virtuális karácsonya


Köszöntelek Kacaj Panka első virtuális karácsonyán!

A különleges társasági, karácsonyi ünnep kiváló alkalom arra, hogy a világban élő magyar gyerekeket a mondókákkal közelebb hozzuk egymáshoz.
Vajon hol élnek azok a gyerekek, akik mondókájukat elmondhatják ezen a virtuális találkozón?
8 országból 42 gyermek közül kerültek ki ők heten, akiket ma láthatunk. Örömpercek ezek, a készülődés pihenőjében.

A filmből a Társaság rövid, értékteremtő és mozgalmas élete is körvonalazódik.

Fogadjátok sok szeretettel videónkat:



Akik most nem kerültek be a kis filmből, ők se csüggedjenek, hiszen hamarosan minden kis gyerek mondókázását láthatjátok blogunkon Dániától Vajdaságig!

Minden résztvevő köszönetképpen emléklapot kap januárban a csoda aranyos szereplésekért!

Ne feledd, hogy a Kacaj Panka CD vásárlásával a Mesetár Társaságot támogatod. (Megrendelhető: kacajpankamesetara@gmail.com címen)

Köszönjük, hogy velünk tartottatok, maradjatok velünk 2016-ban is hiszen sok új meglepetéssel, gyerekeknek szóló pályázattal készülünk!


Békés ünnepet és örömteli új esztendőt kívánunk!

2015. december 16., szerda

Mondókára fel! Pályázati híradó

Kerek két hónap. Ennyi ideig tartott Mondókára fel! Pályázatunk. Hirtelen jött az ötlet, amelyet gyors elhatározás majd egyeztetések követtek: hirdessünk mondóka pályázatot a világban élő magyar gyerekeknek! Próbáljunk kapcsolatot teremteni és hívjuk őket Kacaj Panka virtuális karácsonyfája alá mondókázni. 2015.október 10-én, az Olvasás éjszakáján a világba kiáltottuk: Mondókára fel!

A kezdeti félelmeink és a szülők aggodalmai, szép lassan elsimultak és érkeztek az aranyosabbnál aranyosabb felvételek. Számunkra is ismeretlen mondókák kerültek elő a tarsolyból, sőt saját szerzemény is érkezett!

2015. december 10-re a Mikulás elhozta nekünk az igazi ajándékot, hiszen 8 (!) országból összesen 42 kisgyermek édes csilingelő hangját és mondókáját tudhatjuk tarsolyunkban!

Nagyon köszönjük minden vállalkozó szellemű gyermeknek és szüleiknek, nagyszüleiknek, hogy együtt mondókáztak velünk Vajdaságtól, Dánián keresztül Angliáig.

Ezúton sok szeretettel meghívunk minden kedves résztvevőt és érdeklődőt 2015. december 23-án 16:00-ra Kacaj Panka virtuális karácsonyára, amely egyben a Világban Élő Magyar Gyerekek Első Virtuális Találkozója is! Utazni se kell, mindenki kényelmesen otthonról követheti az eseményeket az internet segítségével a www.kacajpankamesetara.blogspot.com -on keresztül.

Várjuk Önöket sok szeretettel, találkozzunk december 23-án, ahol kiderül, hogy a sok kedves kisgyerek közül, ki ebben az évben a legkedvesebb mondókázó széles e vidéken. :)





2015. december 11., péntek

Képernyőn kívül - interjú György - Horváth Zsuzsával, Mondókára fel! pályázatunk zsűri tagjával

Az I. Kacaj Panka Mese és Versíró Pályázat díjátadójának szervezése közben felmerült, hogy egy kedves háziasszonyra mindenképp szükségünk lenne. Olyanra, aki szépen beszél, közel állnak hozzá a gyerekek és a mesék világa. Állandó szervezőtársamnak, anyukámnak egyből adódott a válasz, kérjük fel György-Horváth Zsuzsát, a Magyar Televízió Híradójának munkatársát. Zsuzsi pedig jött örömmel, lelkes volt, mint mi valamennyien, és azonnal csatlakozott a Kacaj Panka Mesetár Társasághoz. Így nem is volt kérdéses, hogy Mondókára fel! Pályázatunk zsűri tagja is lett, mint a szép beszéd nagykövete és két gyermekes, a mondókákban is szakértő anyuka.

- Nem titok, hogy Erdélyben születtél és éltél egy ideig. A gyerekkori meséket, verseket, dalokat elhoztad magaddal a szívedben?

- Bizony, a javát őrzöm a könyvespolcon is, de leginkább a szívemben. Már kislány koromban is legjobban a verseket szerettem, talán megszámolni sem tudnám hány versmondó versenyen indultam. Édesapám néprajzkutatóként is dolgozott Erdélyben, így a mondókák, népmesék és a néptánc beleszövődtek a mindennapjainkba. Emlékszem sokszor takarítás közben is mondogattam egy-egy verset, vagy éppen amikor a szüleimmel a kiskertünket műveltem. A hosszú autóutak pedig csak azért nem tűntek olyan unalmasak, mert végig népdalokat énekeltünk.


- Gyermekeid, Sára 10 , Zsigmond 7 éves. Ők is olyan lelkes mese és mondóka rajongók, mint anyukájuk?

- Az esti mesélés egészen pici koruk óra számunkra a nap legszebb ajándéka. Zavartalan egymásra hangolódás, közös kalandozás a mesevilágban. Ragaszkodnak, ragaszkodunk hozzá mai napig, pedig már mindketten olvasnak önállóan is. Remélem ez olyan muníció, amiből később is tudnak meríteni. A versekkel már más a helyzet. Megfigyeltem, hogy ugyan mindkettőjük könnyen, gyorsan tanulja a verseket, de nem látom, hogy olyan lelkesek lennének, mint én voltam gyerekkoromban. Ezért meg is lepődtem, amikor nemrég a lányom azzal állt elő, hogy indul az iskolai versmondó versenyen, ahol angolul kell verset mondani. Ő ugyanis két tannyelvű osztályba jár.


- 3 évig Svédországban éltetek, fiad ott is született. Mennyiben volt másabb ott kisgyerekes anyukának lenni, mint itthon?

- Svédország nyugalmas, család centrikus ország, azt szoktam mondani, hogy az egész ország olyan, mint az IKEA: bababarát, praktikus. Nagyon szerettem azokat az éveket, amikor távol a világtól, a munka zajától tudtam koncentrálni a gyerekekre, a családra. Nagyon tudatos döntés volt részünkről, mert szerettem volna azokat az éveket teljes mértékben a gyermekeimnek szentelni. Egyébként a személyiségem is, az életvitelem is pörgős, és úgy gondoltam jót tesz nekünk néhány év szünet. Jót tett!


- Gyermekeid édesapja magyar származású, de Svédországban született és élt sokáig. Így Sára és Zsigmond akkor már svéd, magyar és erdélyi hagyományokat visznek tovább a saját gyerekeiknek?

- Remélem, hogy így lesz! A svéd nyelvtudásuk sajnos kopik, de könyvekkel, mesefilmekkel igyekszünk valamennyire táplálni. Vannak viszont bizonyos svéd hagyományok, amiket minden évben felelevenítünk, minél több kultúrát ismernek, annál gazdagabbak lesznek! Idén nyáron egy erdélyi körútra vittük őket, mindenki nagy örömére, és igen, mondhatom, hogy egyre nyitottabbak és érdeklődőbbek.


- Amikor felhívtalak az ötlettel, hogy a világban élő magyar gyerekeknek hirdetett mondóka pályázat zsűrijébe szeretnénk felkérni, egyből rávágtad: „jaj de jó lezárása lesz egy-egy mondóka és kedves videó a napomnak.” Hogy, hogy nem is gondolkoztál?

- Mert ezen nem kellett! Gyerekeket meghallgatni, nézni a csillogó szemeket, érezni a bátorságukat, amivel kiállnak és elmondják, amit megtanultak, gyakoroltak- számomra szívmelengető! 

I. Kacaj Panka Mese - és Versíró Pályázat Díjkiosztó Ünnepségén
Fotó: Völgyes Valéria (www.fotoos.hu)


- Egyik interjúban azt nyilatkoztad, hogy hosszúra nyúlt babázás után tértél vissza a munkához. Furcsa volt az átállás? Vannak tabu órák, amelyek csak a családé?

- Igen, mint említettem tudatosan választottam az otthon töltött éveket. Kihasználtam minden percét, de bevallom, hogy három év után jólesett visszaállni a munkába. Nagyon szeretem azt, amit csinálok, már- már szenvedéllyel, ezért nem gondolkodtam, hogy akarom-e folytatni a munkámat. Arról nem is beszélve, hogy annyiféle műsort volt alkalmam kipróbálni, hogy nem tudom megunni. Tizenöt év után is találok benne kihívást, újat, izgalmasat- ettől szép ez a szakma. No de vissza a családhoz! Persze, hogy van „mi-időnk”, amikor nincs telefon, nincs internet, nincs más, csak mi vagyunk! A gyermekeim megszokták és elfogadják, hogy sokszor én akkor is dolgozom, amikor más anyukák nem, de ezzel nincs is baj, hiszen azt is tudják, hogy azt az időt mi máskor pótoljuk. Lehet, hogy egy vasárnapi nagy közös sütizés nálunk szerda délutánra esik, de mindig gondoskodunk róla, hogy ne maradjon el.


- Akik régebb óta ismernek, számukra a munkájában szigorú, megjelenésedben nyugalmat, szeretetet sugárzó embernek ismernek. És bár a híradózást tartják szakmátok csúcsának, nem éppen családbarát hivatás a tied. Jól gondolom?
- A híradózás egy rendkívül pörgős műfaj, huszonnégy órás szolgálat, hiszen bármikor bármi történhet. Mindemellett a felkészülésre is időt kell szánni, hiszen egy híradósnak mindig képben kell lenni. Ha így vesszük valóban nem éppen családbarát. De vajon például egy cégvezető-, egy orvos-, egy vállalkozó- vagy egy három műszakban dolgozó, gyári munkás anyuka jobb helyzetben van-e, mint én? Nem feltétlenül. A világ most már megköveteli, hogy minden fronton helyt álljunk, nagy lángon égjünk, és egyre inkább úgy látom, hogy mi anyukák, dolgozó nők ehhez egyre jobban alkalmazkodunk.


- Mit üzennél az anyukáknak, akik még a család-munka mérleghintán egyensúlyoznak?

- Például azt, hogy adjanak elég időt maguknak, hogy kialakuljon az új életvitelük, miután anyákká válnak. Gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy minden téren maximálisan meg akarunk felelni, ám ha nem sikerül maradéktalanul, magunkat hibáztatjuk. Nem szabad! Engedjük meg magunknak, hogy néha ne legyen minden tökéletes körülöttünk, hogy néha ne meleg vacsora kerüljön az asztalra, ha véletlenül pihenésre vágyunk a főzés helyett. Az sem ördögtől való, ha lopunk magunknak egy-egy estét a párunkkal kettesben vagy beülünk a barátnőkkel egy kávéra, vagyis a munka és a család mellé – nincs mese – magunkat is be kell illeszteni! A gyerekek nagyon elfogadóak tudnak lenni, ha megkapják azt a törődést, szeretetet, biztonságot, amit csak mi, édesanyák adhatunk nekik. De ez csak akkor sikerülhet, ha nem csak rájuk, hanem magunkra is odafigyelünk.




2015. december 9., szerda

Mondókára fel! - a visszaszámlálás indul!

Már csak egyet alszunk és lezárul Mondókára fel! mondóka pályázatunk! Itt a lehetőség még meg lehet tanulni egy új mondókát az Avarfalvi mesék honlapjáról: http://avarfalvimesek.blog.hu/tags/mond%C3%B3ka

A zsűri már lelkesen nézi az aranyosabbnál aranyosabb kis videókat!

Létrejött a "közönségdíjas kerestetik" zsűrink is anyukákból, nagymamákból! Akiket Búzás Zsuzsanna, a szabadkai Pannon Rádió szerkesztő- műsorvezetője vezet.

Több ország képviselteti magát és a városok ki nem hirdetett versenyét a magyarországi Baja és a vajdasági Kishegyes fej - fej mellett vezeti!

Hajrá, hajrá mindenkit bíztatok, hiszen Sydney- ben már december 10-e reggel 9 óra van, Bostonban pedig még csak december 9-e délután 5 óra, így ott még van egy egész nap jelentkezni!

Készül már Kacaj Panka virtuális karácsonyfája is Budapesten, hogy alátehessük a közös ajándékunkat egymásnak. Gyermekeink csodaszép szavait a világ minden részéről!

Nevezzetek és legyetek ti is részesei a Magyar Gyerekek Első Virtuális Világtalálkozójának 2015. december 23-án!



2015. december 2., szerda

Világjáró kreatív apuka

Világjáró kreatív apuka -  - Mondókára fel! pályázatunk második zsűri tagja, beszélgetés Balázs Bulcsú televíziós operatőrrel, szerkesztővel.

Nem is emlékszem arra az időre, amikor megismerkedtünk. Valahogy ő mindig ott volt velünk, különösen, amikor segíteni kellett. Mindig felbukkan jókor, jó időben, aztán eltűnt a világ másik tájára. Érkezik a hír, most éppen Izlandon forgat, vagy Fijin. Elsők között sikerült bejutnia és filmet készíteni a riói bádogváros egyik favellájának világáról is, ahol a közösségi kis ház két szobájában több tucat kisgyerek internetezett, miközben az interjú alatt hallani lehetett a drogháború fegyverropogását. A nyáron otthon hívtam őket, amikor a 9 éves ikrek egyik fele, Bogi remegő hangon mondta: „Képzeld, apa elment a háborúba.” Félve kérdeztem a feleségét Katit, mire jött a válasz: „Bubu? Éppen Ukrajnában forgat.”

Ő tényleg egy világutazó, aki a kamera másik oldaláról figyeli az eseményeket, hogy beavathasson bennünket a szépség vagy éppen a fájdalmak legmélyebb bugyraiba. Ugyanakkor igazi kreatív, lelkes apuka, Panna 13, Bogi és Kata 9 éves lányai mellett talán másképp nem is lehet élni. Nem véletlen, hogy a „Mondókára fel!” játékos vetélkedőnk második zsűritagjával beszélgettem.

- A munkád nagyon izgalmas, 13 éves Panna lányod szeretne a nyomdokaiba lépni. Milyen tanácsokat adnál neki, ha tényleg operatőrnek vagy szerkesztőnek, újságírónak szegődne?

- Először is sokat kell tanulni, ahhoz, hogy valakiből jó újságíró legyen. Fontos elsajátítani a szakma alapjait – mind elméleti, mind gyakorlati síkon, de igazából az élet dönti majd el, hogy valaki jó lesz vagy „csak” átlagos. Ezalatt azt értem, hogy sokan jó szerkesztők, de csupán vezetőjük ötleteit valósítják meg, nem eléggé kreatívak ahhoz, hogy saját dolgokat találjanak ki és valósítsanak meg. Ez a munka nem arról szól, hogy valaki reggel nyolctól délután négyig dolgozik, hazamegy, csinálja ezt négy héten át és várja a fizetést. Ez a szakma folyamatos munkát jelent, sokszor távol a családtól – viszont aki szereti ezt csinálni, annak fel sem tűnik, hogy munkát végez. A legfontosabb tehát a kreativitás, a kitartás és tudni kell csapatban dolgozni.

Forgatás közben egy brazil virágpiacon még 2005-ben


- Milyen a sok elválás, a távolság a családtól? Ki viseli nehezebben?

- Amikor csak egy-két napig vagyok távol, akkor azt mindenki jól viseli. Viszont egy három-négy hetes útnál a gyerekeknek nagyon szoktam hiányozni – ők most már kezdik megszokni, hogy apa néha külföldön forgat, de eleinte ez nehéz volt. Egyszer Dél-Afrikában és Kenyában forgattam és mikor hazajöttem alig ismert meg az akkor még csak pár éves Panna lányom. A feleségemet már a házasság előtt is ismertem, ő már hozzászokott ahhoz, hogy néha a munkám azzal jár, hogy elutazok forgatni. Hosszabb forgatásokra mindig viszek képet a családról, illetve tartjuk a kapcsolatot különböző internetes portálokon, illetve telefonon.



Feleségével, Katival Párizsban


- Három gyermek mellett mindig történik valami, sosem unatkoztok.
Miért jó ma ,2015-ben három gyerekes apukának lenni?



- Tulajdonképpen egy kisfiút és egy kislányt szerettünk volna, de a feleségem második terhességénél kiderült, hogy ikreink lesznek. Éppen akkor egy építkezés teljes közepén voltunk, ezért egy szobával többet kellett terveztetnünk. Ma már természetesen örülünk a három kislánynak és nem kellene fiú – bár megjegyzem, hogy elevenség és rosszaság tekintetében párbajra kelhetnének bármilyennel. Én egyedüli gyerek voltam, feleségemnek van két testvére. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy a testvérek kitartsanak egymás mellett mindenhol, minden esetben. Remélem az én lányaim is ilyenek lesznek.


Három a kislány a horvát tengerparton. (Panna, Bogi és Kata)

- Sokat jártál már a világban élő magyarok között, milyen tapasztalataid vannak, nagyon más a külföldön élő magyar szülők gyereknevelési szokásai, lehetőségei? (Gondolok itt nyelvi, kulturális nevelésre is.)


- A szórványban élő magyar családokat (nevelési szempontból) én két részre osztanám. Az egyikük, akiknek párjuk már helyi és viszonylag nagy a beolvadás, az asszimiláció, mind nyelvi, mind kulturális szinten. Az ő esetükben kettő, maximum három generáció és leszármazottjaik sokszor már azt sem tudják, nagyapáik honnan származnak. A másik részük azok, akiknél nincs vegyesházasság, mindkét szülő magyar. Ezeknél a családoknál a gyerekek még tökéletesen beszélik a magyar nyelvet, ismerik történelmünket. A világban számos helyen van lehetőség magyar iskolába járatni a gyerekeket – igaz ezek többsége csak hétvégi iskola. Szerintem távolba szakadt honfitársaink ugyanúgy nevelik gyermekeiket, mintha itthon tennék azt, leszámítva, hogy természetesen alkalmazkodniuk kell az adott ország szokásaihoz, kultúrájához.


- Számtalan élménnyel gazdagodsz egy-egy út során. Van olyan, amit ki tudnál emelni, mert a mai napig meghatározó számodra?


- Sok külföldi úton forgattam gyerekekkel. Igaz a riportok nem róluk, hanem többnyire szüleikről vagy egy közösségről szóltak. Svájcba például már régóta visszajárok, az ottani magyarok vezetőjét barátomnak mondhatom, évről-évre láttam és látom négy kisgyermekét felcseperedni és azt, hogy tökéletesen beszélnek magyarul és rengeteg magyar mondókát, verset is tudnak. A kisebb gyerekek általában nagyon nehezen nyílnak meg és eleinte csak tőmondatokban vagy szavakban válaszolnak a kérdésekre, ilyenkor mindig valamilyen cselt kell használni. Például Máltán a karneválon agyonra dícsértük az interjúadó magyar kisfiú vámpíros jelmezét, a németországi Kastl-ben pedig egy helyi vendéglátóhelyre vittük a felsőbb iskolásokat és kötetlenül beszélgettünk velük – fel sem tűnk nekik a kamera. Sok forgatásra elkísértek már a gyermekeim is. Szerepeltek több dokumentumfilmben, voltak többször élő adásban is, mindenhol természetesen viselkedtek, sosem volt lámpalázuk. Panna szerepelt már mozifilmben is –az egyik jelenetben jégkrémet kellett ennie. Ő szépen meg is ette, de amikor már negyedszer vették fel a jelenetet és neki már a negyedik jégkrémet kellett megennie már nem bírta, - a többi felvételnél már csak fél fagyikat kapott. Ezt soha nem fogom elfelejteni.

Panna lányával Grúziában forgattak az idén



- A lányok állandóan csicseregnek otthon. Amíg kisebbek voltak énekelgettek, mondókáztak is?


- Természetesen. Az ikrek a mai napig énekelnek, sok ismert mondókát tudnak és gyakran nem csak a kötelezőket tanulják meg. Panna lányom már kamaszodik, kinőtt már belőle, de alsós korában sok anyanyelvi és versmondó versenyen jeleskedett.


- Ki nevel kit a ti családotokban, hiszen mindenki erős egyéniség?

- A családunkban mindenki erős egyéniség, éppúgy a gyerekek, mint ahogy a szülők. Természetesen a nevelést mi végezzük a feleségemmel, de sokszor eredménytelenül. Túlságosan vezetők akarnak lenni a gyerekek is – ez megy nekik a suliban, de otthon azért még nem.


- Hogyan sikerült egyeztetni nálatok a gyerekek akaratát és a világ elvárási normáit? Nagyon tetszik a nevelési szellem, ami talán nem is nevelés, csak formálás.

- Általában minden gyerek valamilyen szinten akaratos. Nálunk az akaratosság akkor nyilvánul meg, amikor valamit nagyon meg szeretnének kapni, illetve ha valahová el akarnak menni. Amennyiben valami feleslegeset szeretnének, megmagyarázzuk nekik, hogy az miért fölösleges – ezt többnyire megértik. A világ elvárásai. Európában az iskolai rendszer egyre erősebb, ami minél több terhet ró a gyermekekre. Az én korosztályomnak még nem kellett ennyit tanulnia, nekik már igen. Sokszor eleve fáradtan érkeznek haza az iskolából és akkor még ott a házi feladat. Nem könnyű nekik, ezért mi nem is várunk el többet tőlük, mint amennyi szükséges, nem íratjuk szakkörökbe, nem járatjuk kötelezően őket sportolni – igaz ezeket nem is igénylik. Szerintem a mai gyerekek túlterheltek – és akkor már legalább a családnak ne legyenek nagy elvárásai velük szemben.


- Mondókára fel! Pályázatunkban azt hangsúlyozzuk, hogy nem kell szuper kamerával rendelkeznie valakinek, hogy értékes felvételt készítsen. Milyen tanácsot adnál a kezdő operatőr szülőknek, akik telefonnal szeretnének felvételeket készíteni pályázatunkra?


- A mai mobilok rögzítés technikája már sokszor jobb, mint mondjuk egy pár éves HD kameráé. A televíziók is mutatnak be telefonnal felvett mozgóképeket, amelyeket a nézők küldtek be. Megijedni tehát nem kell. Ami fontos, hogy a felvétel előtt szűrjenek ki minden lehetséges háttérzajt, amelyek a gyereket is és a felvételt készítő szülőt is megzavarhatják. Ez azért is fontos, mert sokszor az első-második verzió a legjobb és amennyiben pont akkor sípol be, mondjuk egy teafőző, akkor az már kizökkentheti a kis mondókást a ritmusból. A kép élességét a mobilok nagy része már magától beállítja, ezzel szerintem nem kell foglalkozni. A telefont próbálják megtartani – tehát ne remegjen a kezük, illetve a készüléket rögzíthetik is valamihez. Na, hát akkor „Mondókára fel!



2015. november 30., hétfő

Kacaj Panka Mesetára mesés versek és népdalok az állatokról - gyerek CD

Kacaj Panka Mesetárába az ígéreteihez híven ma este megérkezett a Mikulás! Természetesen nem üres kézzel jött...

Eljött a pillanat, hogy sok szeretettel virtuálisan átnyújthatom nektek a Kacaj Panka Mesetár Társaság alkotóinak első közös alkotását: Kacaj Panka Mesetára mesés versek és népdalok az állatokról CD-t!

A versek az I. Kacaj Panka Mese - és Versíró pályázatra érkezett alkotásokból válogattuk, amelyeket a hozzáillő népdalokkal választottunk el.

Hogy kikkel is találkozhatnak a gyerekek a CD-t hallgatva?

A verses mesekertbe eljutva megtudjuk, hogy miért lett bánatos Katica? Miből adódott a cicabaj, és mi történt Hód Milán egy éves szülinapján? Hogyan lett igaz barát a cápa és a bohóchal, mi történt a Szavannaoviban? Mióta zöld színű a levelibéka, és ha már arra jártunk megtudjuk, hogy milyen galiba történt a tónál? Gidamama hogyan tanította móresre a rókát, miért esett kétségbe Pipacsmanó meglátva kedves lovát? Hogyan talált barátra Póni, és Állatbarát Jenőnek ki segített a tanulásban. Végül kiderül a titkot, hogy mit gondolt a Mikulás, amikor puttonyával elment az állatok közé.


Az első CD összefogással, az Alkotók, Galagonya bohóc, Albert Péter, két hangstúdió és hozzáértő segítők támogatásával készült. A népdalokat Galagonya bohóc énekli.

VALAMENNYI SEGÍTŐNKNEK KÖSZÖNJÜK A GYEREKEK LEENDŐ ÖRÖMÉT !

Kacaj Panka Mesetára mesés versek és népdalok az állatokról
  

Az elhangzó versek és szerzőik:


G. Joó Katalin: Mesekert 

Cs. Nagy László: Pipacsmanó 

Válóczi-Angyal Irén: A bölcs pók apócska 

Reider Mónika: Szavannaovi 

F. Magyar Anikó: Katica bánata 

Bódai-Soós Judit: Cicabaj 

Tulok Teréz: Álarcosbál 

Vassné Szabó Ágota: Csííz 

Reider Mónika: A cápa és a bohóchal 

Cs. Nagy László: Levelibéka 

Kelemen Pálné: Galiba a tónál 

Mráz Erzsébet Irma: Gida legel a réten 

Kelemen Bata Mária: Póni barátra lelt 

Mihi: Mese az Állatbarát Jenőről 

Tulok Teréz: Mikulás 



Az elhangzó dalok: 

Nézz csak a réten szét; Künn a fákon; Árkot ugrott a szúnyog; A part alatt; Mit mos, mit mos, levél Katicája; Békadal; Sárga csikó; Lepke te kedves; A macskának négy lába; Én elmentem a vásárba.


Közreműködik: Galagonya bohóc és Albert Péter

Ének: Galagonya bohóc

Szerkesztő: Hajduk Márta

Rendező: Szatory Tibor

Borító: Madár Olga

Producer: Komárominé Győri Blanka, a Mesetár Társaság alapítója

Kiadó: Magtár Művészeti Alapítvány, Pannonhalma

Kacaj Panka Mesetár CD csak e-mailben rendelhető meg: kacajpankamesetara@gmail.com 


Ára: 990 Ft + ÁFA + postaköltség
( 1257 FT ÁFÁ-val + postaköltség) 


Úgy gondoljuk, hogy ez a CD igazi ajándék lehet minden állatokat szerető kisgyermek és nagy gyermek részére. Egy kis ízelítő itt meghallgatható: 



Mikulás meglepetése a Kacaj Panka Mesetárban! - minden kiderül november 30-án este! :)

Már úton van a Mikulás és idén Kacaj Panka ajtaján kopogtat először!

Kép forrása:www.ujszo.com

Figyeljétek este a blogot (www.kacajpankamesetara.blogspot.com) és a Facebookot!

A Mikulásnak természetesen segítői is akadtak, nézzétek csak a fotókat.





A meglepetés készítésében Galagonya bohóc és Albert Péter színművészek vannak a segítségünkre!

2015. november 28., szombat

Bagolyné Szűcs Andrea: Dióverő Marci

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Nincs a világon még egy olyan tűzrőlpattant vitéz, mint Dióverő Marci, aki fél kézzel elbánik minden nagyszájú erősködővel. Hogy nem hiszitek? Hallgassátok meg az igaz történetét!
Dióverő Marci mestere volt a dióverésnek, fél kezében úgy tartotta a dióverő rudat, mint más a hurkapálcikát, és néhány termetes ütéssel meg is szabadította a legmagasabb fákat is a kemény héjú finom terméstől. Ilyenkor úgy kopogtak a diók a fa alatt, mint nyáron a jég az ablakpárkányon jégeső idején, alig győzték felkapkodni az asszonyok a kötényükbe. Ha Marci segédkezett hamar tele lettek a nagy szakajtó kosarak, ezért nagy volt a becsülete a munkájának. Sajnos Marci semmi máshoz nem értett, emiatt együgyűnek, butának is gondolták, főleg, hogy nem volt nagy szószátyár sem, aki az unalmas perceit felesleges beszéddel tölti el, inkább leheveredett a kedvenc diófája alá és aludt.
Történt egy napon, hogy dobszó rázta fel a falut. A király dobosa egyenesen a piactérre ment, hogy kihirdesse a király akaratát.
„ Figyelem, figyelem! Adatik tudtára mindenkinek, hogy a király elérkezettnek látja az időt arra, hogy gyönyörű szép leánya, Málika királykisasszony férjhez menjen. Király urunk úgy határozott, hogy az a kérő veheti el feleségül, aki bármilyen tudásával a legjobban elkápráztatja a királylányt. Aki szeretne szerencsét próbálni, a palota előtti diófa sornál jelentkezzen.”
Indultak is mindenféle rendű és rangú kérők, válogatott cigány legények a palotába szerencsét próbálni. Vitték a portékáikat a fazekasok, legszebb virágaikat a kertészek, a legszebb hímzett kis csizmákat a suszterek. Előálltak mutatványaikkal a bűvészek, a költők verseket szavaltak, az énekesek énekeltek, a zenészek hegedáltak, az erőművészek súlyzókat emelgettek.
Nem tudni, hogy a lánynak egyik kérő sem tetszett igazán, vagy valóban egyik mutatvány sem volt kedvére való, de csak ásítozott és egyre nehezebben tűrte a hosszú egy helyben ülést. Azok sora pedig még nagyon hosszú volt, akik arra várakoztak, hogy megmutathassák magukat.

- Édesapám! Én inkább vénlány maradok, minthogy ezt a sok embert végig kelljen néznem, akik kinn várakoznak a kapu előtt. Engedjen, had sétáljak inkább a kedvenc diófáim alatt és had aludjam ki magam.

- Szó sem lehet róla leányom! Micsoda szégyen lenne, ha nem találnánk férjet Neked!
Nem volt menekvés, már sorakoztak is a következő mutatványhoz a kérők. Lövészek voltak, rendbe állottak, mint a katonák, majd egyszerre emelték az égre a puskájukat. Már csak a vezényszóra vártak, hogy hangos puskaropogással lőjenek egy szelíd galambra. A királylány, aki maga is szelíd lelkű volt, reszketett a félelemtől.

- Állj! – kiáltotta - Ne engedje Édesapám, hogy lőjenek. Ha szeret engem, kiparancsolja az országunkból az összes puskát!

- Ne butáskodj Te leány, akkor ki véd meg bennünket, ha egyszer valaki hívatlanul jön be a palotába?

Alig hogy ezt kimondta, az őrök jelentették, hogy odakinn a palota előtt hatalmas füst gomolyog. Jön egy sereg ellenség , mint egy hét fejű sárkány ,aki az orra likán tüzet fúj és mindent összetörve-zúzva közeledik a palota kert felé. Magát a királykisasszonyt akarják magukkal vinni. A város minden puskájának a golyózápora is csak csiklandozás lenne nekik, ha egyáltalán lenne olyan bátor lövész, aki a szeme közé nézne és lőne.

- Lássuk, ki lesz az? – kérdezte a király és végig nézett a kapu előtt sorakozó legényeken.

A kérőknek mindnek inába szállt a bátorsága, futott ki merre látott, a lövészek is hanyatt homlok menekültek. Egy legény maradt csak a király palotája előtti diófa sor előtt, maga Dióverő Marci.
Ahogy a diófák alá ért a sereg, Dióverő Marci kapta a rudat fél kézzel, csihi- puhi, kicsit megdöngette az ágakat. Potyogott a sok dió a földre, egyenesen a katonák buta fejére, de annyi, hogy azt sem tudták, hogy hol vannak, mi történt velük. Égszakadás, földindulás vagy miféle égi áldás ez? A vezérnek akkora púp nőtt a feje tetejére, mint egy jól megtermett krumpli, még a sisak is leesett tőle a földre.

- Meneküljünk! – kiáltotta. – még mielőtt palacsinta lesz belőlünk.

Kis idő múlva csak a füst maradt utánuk, meg a sok dió.

- Na ugye, hogy puska nélkül is lehet… - mondta a királykisasszony és hálás tekintettel nézett Marcira.

- Belátom, - mondta az öreg király – ez a legény megmentette az egész királyságot. Ki vagy te?

- Dióverő Marci vagyok királyuram

- Hagyjuk abba édesapám a versenyt, mert megtaláltam, akit kerestem. Marci olyat tud, amit senki más. Őt választom páromul.

Még aznap megtartották a hét országra szóló lakodalmat. 77 rúd diós kalácsot sütöttek a szakácsok a lepotyogott dióból, de mind a hetven hét olyan hosszú volt, hogy körbeérte a várost. Még templom egereinek is jutott finomság egy egész évig.

Dióverő Marci és Málika királykisasszony az óta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.



Fotó forrása: www.mindmegette.hu 




I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat elődöntőbe jutott alkotása


A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról:
A gyermekirodalom szeretete a pályám kezdete óta elkísér, nem csak mesét írni, de a gyerekeknek mesét mondani is nagyon szeretek. A mese kincs, ami elvarázsolja a gyerekeket, építi a lelküket, gazdagabbá teszi a szókincsüket, fejleszti fantáziájukat és hozzájárul szorongásaik, félelmeik oldódásához.


A mesetesztelő gyerekek véleménye: 
"A Dióverő Marci nagyon vicces volt." - írta az 5 éves Zsombor.

"Nagyon szeretem a népmeséket, így ezen a héten a Dióverő Marci volt a kedvencem." - írta a 7 éves Péter. 

"A Dióverő Marciban az nem tetszett, hogy kicsit sok volt benne a szóismétlés. Viszont a szerelem nagyon tetszett benne. " - írta a 9 éves Eszter.

"Tetszett, hogy feleségül vette a királylányt benne Marci." - írta a 7 éves Peti. 

"Azért a Dióverő Marci tetszett ezen a héten, mert ez hasonlít legjobban egy népmesére és azokat nagyon szeretem." - írta a 8 éves Linda. 

  

2015. november 25., szerda

Egy bohóc titkai - Mondókára fel! pályázatunk első zsűri tagja, Galagonya bohóc bemutatkozik


Már augusztus óta szeretném Őt bemutatni. Azóta, amikor először írt a Kacaj Panka pályázatra, hogy szívesen eljön velünk a meséket és verseket bemutatni a Tűzoltó Utcai Gyermekklinikára. A tengerből kihalászott bennünket, a kezdőket. Valami nagyon szép verssel szerettem volna most köszönteni őt, de olyan sok szépet olvastam a bohócokról, hogy nem tudtam választani. Talán saját szavaimmal is bemutathatom őt, röviden: Galagonya bohóc egy hatalmas öröm- és derűforrás. Azonnal érzed üde auráját már a telefonban is. Csodálatos, ahogy rátalált küldetésére, ahogy ilyen sok energiát ad lényével kicsiknek, nagyoknak.

Tehát a kapcsolatunk vele is egy Facebook csoportban kezdődött. Amikor a Fővárosi Állat- és Növénykert vezetője, Dr. Persányi Miklós főigazgató egy napra meghívta a döntőbe jutott alkotókat és családtagjaikat a csodás Kertbe, félve hívtam fel. „Csoda történt a kreatív mamák háza táján – mondtam leplezve zavarom – és nagy megtiszteltetés lenne, ha eljönnél és előadnál egy mesét vagy verset a nyertes alkotások közül.” Szerencsénkre nem elégedett meg ennyivel, és az egész műsor szervezésében segített, gyerekszínészeket hozott magával és Albert Péter színművészt is, aki azonnal a nagy mesemondók királya lett a pódiumon a mesék királynőjével, Ágnessel együtt. Felejthetetlen egy órát tölthettünk velük és az alkotóknak is megtiszteltetés volt az igazi mesevarázs, amit átnyújtottak nekünk.

Aztán Galagonya a közelünkben maradt, és innen már természetes volt, hogy ő lesz az egyik zsűri tag Mondókára fel! pályázatunknál, hiszen ki értene jobban a gyerekek nyelvén, mint Galagonya bohóc. :) Ráadásul ő is két gyermek anyukája, aki meg sem áll és folyamatosan szervez valamit, és igazán különleges az a kreativitása, amivel minden gyermek és felnőtt szívét ki tudja nyitni.

  • Teljesen más sikert képzeltél el magadnak, mikor elvégezted a színészképzőt? Hogyan lett Ábrahám-Tandari Ágnesből Galagonya bohóc?
  • Igen. Mindenképp. A pályán, mármint a színész pályán szerettem volna maradni és a vágyam az volt, hogy rólam szóljanak a hírek, hogy milyen fantasztikus színésznő vagyok. Hogy nincs nálam szebb és jobb. :)

  • Sok kis gyerek tart a bohócoktól, ahogy egyik Kacaj Panka döntős alkotásban is erről ír a szerző. Mi a te recepted a félelmekre?
  • Szerintem minden gyermek félelme a szülei félelemből, óva intéséből adódik. Azaz, ha egy gyermek oda szeretne jönni hozzám és elbizonytalanodik, akkor nem azért bizonytalanodik el, mert Fél, hanem, mert a szülő akaratlanul is óvja a "nem bánt", "ne félj" és a gyermek mindebből a Bánt és Félj szavakat hallja csak meg. A legjobb, amit ilyenkor tehet egy szülő, hogy hagyja, hogy a gyerek nyisson, és felfedezzen egy csodás világot, ahol az emberek így néznek ki. Jaj, erről nagyon sokat tudnék mesélni, de talán a legkirívóbb esetet had mesélem el: Egy díjkiosztó gálán vettem részt, mint Galagonya bohóc. Maga a rendezvény egy hatalmas aulában volt, egy tényleg nagyon hosszú folyosó mellett. Láttam egy kisfiút, aki olyan szorosan kapaszkodik édesanyjába, hogy eltöri a lábát, amint megpillant. Sőt elrohant a hosszú folyosó végére. Valahogy küldetésemnek érzem, hogy feloldjam. De hagytam, szokja a látványomat. Aztán odaléptem hozzájuk, de anyuka már messziről kiáltott: "Ne menjen közelebb, mert a gyerek fél a bohócoktól!" Jaj, neeee - gondoltam, mert itt nagy lesz a baj! Egy fél óra múlva visszamentem és megkértem az anyát csak pár percet adjon, és meg se szólaljon. Ha hiszed, ha nem a gyerek 5 perc elteltével a zsebemből cukorkát vett ki és közös fotót is készítettek a szülők rólunk. Nem hitték el...

  • Nekem anyukaként az is kihívást jelent, hogy egy-két apróságot le tudjak kötni, nemhogy 10-20 óvodást. A honlapodon található visszajelzések egymástól függetlenül mind ezt a képességedet emelik ki. Hogy teremted meg a csodát a szülinapokon?
  • A gyerekek nem azért vannak, hogy kioktassuk őket, hanem azért, hogy játszva foglalkozzunk velük és ismerjék meg a világot. Amikor én belépek egy csoportba, engedélyt kérek tőlük, a gyerekektől. Ők a főnökök látszólag. Utána pedig, ha megvan a bizalom, szívesen játszanak velem, és átadják a vezető szerepet tudtukon kívül. :)

  • Akik még nem találkoztak veled, azok nem tudják, hogy nem egy egyszerű bohóccal állnak szemben, hanem egy ízig-vérig igazi előadóművésszel, akinek aranypacsirta lakik a torkában, aki azonnal társ a huncutságával, aki pillanatokon belül ugyanúgy képes hisztizni, mint a gyerekek a nézőtéren, vagy ha kell, egy nyelven sír a gyerekekkel. Mikor derült ki számodra a tehetségnek ez az egyik legnehezebb műfaja?
  • Hű... Talán gyermekkoromban. Anyukám mindig rám szólt, hogy "ne kornyikáljak" már... Én csak felidézem ilyenkor az emlékeket, no meg a kislányomnak köszönhető, hogy utánozni is tudom. 

  • Hogy születnek a dalok? Csak a szülinapokon hallhatóak?
  • A dalokat együtt írjuk párommal Szöllősi Tamással illetve zenésztársammal Deseő Balázzsal, és közösen zenésítjük meg, hangszereljük. Balázs egyébként zseniális hangmérnök, zenei producer és session zenész. Nem is tudom, nélküle mit csinálnánk.A dalokat csak szülinapokra szántuk, ám mostanra megjelent a CD-m, van színpadi műsor is. Hazavihetővé vált a produkció.

  • Nagy fiad (Tamás 11 éves) és kislányod (Zselyke 3 éves) hogy viszonyul Galagonya bohóchoz? Nem furcsa nekik, hogy anyukájuk a hétvégéken más bőrébe bújik?
  • Tominak fura volt, mert akkor még nem voltam Galagonya bohóc, küzdelem volt minden egyes elindulás a nagyitól, mert ilyen esetben ő vigyázott rá. Zselyke pedig már bele született az "áramlásba". Neki ez természetes.

  • Ezek szerint a dalok, ritmusok fontos szerepet játszanak a gyerekekkel való kapcsolatodban. Mit adnak szerinted ezek a gyerekkorunkhoz? 

  • Mindenképp fontos, hogy a gyerekek úgy nőjének fel, hogy dalokat hallgatnak, énekelnek. Ami nem mindegy, hogy ezek milyenek a dalok. A mai óvodában hallgatható dalok nekem felnőtt fejjel nagyon morbidnak tűnnek, így inkább a saját dalaimat úgy alakítottuk, hogy az érthető, dallamos, könnyen megtanulható legyen, no meg különböző legyen a stílusuk. Fontos megmutatni a stílusok sokaságát már ilyen kis korban is. Huh erről sokat tudnék beszélni. 

  • A legkisebbek először a mondókákat skandálják, aztán jönnek a dalok. Ez Tominál és Zselykénél is így volt? 
  • Zselyke már az én dalaimon nőtt fel állandóan az Uszidalt kellett énekelni és játszani vele, no meg a Balerina dalt. Tomi nagyfiú, ő inkább már véleményt mond a dalokról. Minden féle zenét hallgatnak. Nagyon jó, hogy ennyire nyitottak Tomival sokkal több idő volt mondókázásra... többet is tudott, mint most Zselyke. Tominak a Tavaszi szél című népdal volt a legkevesebb.

  • A Babaexpón is ott voltál. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél a gyerekektől, a szülők-gyerekek kapcsolatáról?
  • Nagyon fontos számomra, hogy a gyerekek együtt tudjanak játszani szüleikkel, éppen ezért párna csatázunk a standunkon és a 3 nap alatt legalább háromszázan játszottak.

  • A szervezéseid mindig a megújulás felé mutatnak, amit a közönség, a vidéki meghívások is elismernek. Mi a következő lépés?
  • Most vezettük be termékként a Galagonya bohóc babákat, melyek sorszámozottak és kézzel készülnek. Ahogy már említettem elkészült a gyermeklemezem, és hamarosan jön a foglalkoztató mesekönyvem is. Ez utóbbit már lehet előrendelni is. Mindkettő jól mutat majd a karácsonyfa alatt, bármelyik is kerül oda. Mindegyiket a gyerekekre, komolyan odafigyelve alakítottuk és állítottuk össze, gyerekekkel tesztelve.
 Zselyke és a Galagonya babák 


Karolina lányom szeptemberben, a Díjátadón találkozott először Galagonya bohóccal. Azóta bárhol meglátja, a sminkes fotóját hozza nekem és mondja „szeretem Ági nénit!” Azt hiszem ennél őszintébb véleményre nincs is szükség, mint egy másfél éves lánykáé, aki az egyik reggel felébredt az összegyűrődött „altató-fényképen” és azt mondta: „Galagonya bohóccal álmodtam! Énekelt.” :)




2015. november 22., vasárnap

Válóczi- Angyal Irén: A bölcs pók apócska

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Aprócska pók apócska hálójában ücsörög

Arra szállt egy légyfiúcska, s feléje csücsörög

Zokon veszi pók apócska –Sehonnai csibész gyerek!

Csöppnyi eszed örökölted?

-Jössz te még az otthonomba, kapálózva, könyörögve.

Majd meglátom csücsörít-e apró ajkad közelembe…

Légyfiúcska tovább repült,-Bolond öreg, mit képzel ez?

Okos vagyok, s leleményes otthonába be nem lépek.

Szemtelenje repked fel, s le, mutogat és csúfolódik,

Hanem egyszer repültében pókhálóba gabalyodik.

Rimánkodik, kapálózik, esdekelve kérincsőzik

-Engedj haza, várnak engem, hiányzom majd szüleimnek

Legyen lelked kedves apó, fiatal vagyok még, s apró

Hosszan nézi pók apócska, elment kedve, s jó étvágya

Oda mászik zsákmányához, kiengedi hálójából

Ígéretet tetet vele –Soha többé ő feléje szálldogálást elfeledje!

Mert különben pórul járhat, pókgyomrában helyet találhat.

Légyfiúcska vigyázva már, soha többé arra nem száll.

Feledésbe merült eset, de pók apócska létezett.

Helyre tette szemtelenjét, tán mai is éli bölcs életét.




A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 
http://kacajpankamesetara.blogspot.hu/2015/11/angyalka001-emlekezes-dontos-alkotonkra.html

A mesetesztelő gyerekek véleménye:
"Nagyon tetszett a bölcs pók apóról és a szemtelen légyről szóló vers. Játékos, jó olvasni." - írta a 10 éves Fanni.

Angyalka001 – Emlékezés döntős alkotónkra, Válóczi- Angyal Irénre



Angyalka volt az e-mail címe. Az örömhírt küldő üzeneteimre nem válaszolt, még a díjkiosztó ünnepség meghívójára sem. Aztán a napokban postai levélben próbálkoztam. Férje hívott telefonon válaszul, Irén augusztus 20-án meseírás közben szép csendben elment, maga mögött hagyva az űrt férje, családja és barátai szívében.


Önéletrajzában így írt:

„1972-ben születtem a Pest megyei Abonyban. Gyermekkorom óta kapcsolatban állok az irodalommal, vagy így- vagy úgy. Édesapám által szerettem meg a meséket. Minden este szüleim közé feküdtem és ő rendíthetetlenül olvasta fel az éppen soron következőt. Édesanyámmal hallgattuk őt és szinte átéltünk minden egyes történetet.

Mikor már én is el tudtam igazodni a betűk országában magam vettem kezembe a lapozgatóst.

Majd jöttek a rím faragások, apróbb versecskék ajándékba a rokonoknak, barátoknak. Publikációra még csak gondolni sem mertem.

Sokat foglalkoztatott a gondolat, hogy megpróbálkozom a nagyobb lélegzetvételű írással is, de talán nem vagyok rá még felkészülve. Szeretem a csattanós, pörgős rímelőst, de szeretek tanmeséket is „papírra”vetni. Szórakozom, miközben írok. Élvezem és látom magam előtt a történetet. Ilyenkor egy másféle miliőben érzem magam.

Foglalkozásomat tekintve élelmiszer eladóként végeztem 1989-ben. Egy szolnoki szakközépiskola büféjében dolgozom, már tizedik éve.

Gyermekünket még nem sikerült „megtalálnunk”. Tudjuk, hogy létezik valahol, de még nem akarja felfedni magát előttünk. Rövidebben fogalmazva: Örökbefogadásra várunk.

Ha nekem kedvezne a szerencse és enyém lehetne a csodaszép takaró, név helyett csak ennyit kérnék ráhímezni: „AJÁNDÉK”



A nagy álom, hogy nyilvánosan is megjelenjenek versei, életében nem adatott meg neki. Férje a Kacaj Panka Mesetár Társaságnak megküldi fennmaradt írásait. Nehéz örökség, méltón fogjuk kezelni. Válóczi-Angyal Irén, kedves alkotónk, nyugodj békében! A Bölcs pók apócskára, döntőbe jutott versed hősére, mindig emlékezni fogunk.






Válóczi-Angyal Irén: Bölcs pók Apócska

2015. november 19., csütörtök

Mondókára fel! Hiszen mondókából sosem elég!



Kacaj Panka Mesetár Társaság Mondókára fel! pályázatának háza táján zajlik az élet. Társaságunk még csak egy hónapos múlt, és már szép emlékekre tekinthet vissza. A legszebb, hogy a döntőbe jutott mesékkel és versekkel egyre többen megismerkedhettek a megnyitott blogunkon, a mai napig több, mint 3500-szor nyitottátok ki. (www.kacajpankamesetara.blogspot.com )

A Társaság szóvivőjeként szerepeltem a Magyar Televízió Ma Délelőtt című műsorában, ahol Fábián Barna műsorvezetővel beszélgettünk a mesék, versek, mondókák fontosságáról. (38- perctől tekinthető meg a beszélgetés.) (http://www.mediaklikk.hu/video/ma-delelott-2015-10-23-i-adas/ )

Szabadkán a Pannon Rádióban, Búzás Zsuzsanna volt kíváncsi a részletekre, így közösen csábíthattuk a délvidéki gyerekeket is mondókázásra.. (https://soundcloud.com/user-597611399/26-10-2015-mondoka-palyazat-blackbox)

22 ország magyar vonatkozású internetes felületén és újságjában megjelent a plakátunk. Köszönjük, hiszen nélkülük nem jutunk szóhoz. Örültünk, hogy a kisgyerekek mese és mondókavilágát mindenhol fontosnak tartják. Reméljük a visszajelzéseket gyorsabban hozza a posta!

A Szórvány napján, november 15-én a Gyerekhíradó vendégei voltunk egy pár perc erejéig. A lényeg, hogy hova várjuk a felvételeket az lemaradt, de most pótoljuk a számunkra olyan fontos hírt és feliratot. (http://www.mediaklikk.hu/video/hetedhet-gyerekhirado-mondoka-186-2015-11-15/)

Egy beszélgetés keretében bepillantást nyerhettünk a legnagyobb magyarországi mondókázó közösség életébe, a Ringatók és PIC Ringatók világába. A Hazay nővérekkel igazán nagy élmény volt beszélgetni a gyönyörű munkájukról, amit a koraszülött osztályokon és különböző zenés foglalkozásokon élvezhet szülő és gyermek egyaránt (http://kreativbabaajandek.blogspot.hu/2015/11/vedd-olbe-ringasd-enekelj-interju-hazay.html )

Megtaláltuk a mondókák fontosságának egyik kiemelkedő szakértőjét, Tarján Verát, aki fővédnöke lett pályázatunknak. A vele készült interjúban nagyon hasznos és fontos tényeket osztott meg velünk arról, miért is fontos mondókázni már egészen kis kortól. Mivel Amerikában töltött több évet, jól ismeri a szórvány magyar gyermekek mondókázásának szükségességét is. (http://kacajpankamesetara.blogspot.hu/2015/11/mondokara-fel-palyazatunknak-fovednoke.html )


És hogy mit tartogat még Kacaj Panka Mesetárának 
mondóka pályázata? Csupa jó hírt!


  • A nagy érdeklődésre való tekintettel meghosszabbítjuk a pályázat határidejétdecember 10-én éjfélig várjuk a telefon és videofelvételeket. 

  • Várjuk a világban élő magyar közösségektől a Mikulás ünnepségekről készült videókat is!

  • Több szülő jelezte, hogy szívesen részt vennének, de a gyermekről nem szívesen küldene videófelvételt! Semmi gond, a videón ülhet egy mackó is és a háttérben mondókázhatnak a gyerekek! A lényeg, hogy együtt verseljünk, énekeljünk, mondókázzunk! :)

  • Felemeltük a korhatárt 10 évre, hogy minél többen jelentkezhessetek. :)

  • Hamarosan bemutatjuk zsűri tagjainkat is, hogy jobban megismerjétek kiknek is külditek végül is a videót? 

  • Természetesen a meghirdetett díjakon még „dolgozunk”. A csoportban mondókázó gyerekeknek és óvodásoknak üzenjük, hogy ők is kapnak olyan díjat, amelyet minden résztvevő élvezhet!




Varázsoljunk együtt egy igazi karácsonyi meglepetést Kacaj Panka virtuális karácsonyfája alá és mondókázzunk együtt! 




2015. november 17., kedd

Mondókára fel! pályázatunknak fővédnöke lett! - Interjú Tarján Verával

Mai virtuális kávézónk vendége Tarján Vera nyelvtanár, tanár, gyógypedagógus, aki a Szülők Lapja szakértőjeként cikket* írt arról, hogy miért is van szükségük a babáknak mondókákra és versikékre.

Felkértük a Mondókára fel! felhívásunk fővédnökének. Tarján Vera fontos hátteret adhat azon szülők számára, akik még nem döntötték el, hogy megosszák-e örömüket gyermekek mondókázásáról, és elküldjék-e a róluk készült videofelvételt hogy karácsonykor valamennyien örülhessünk az ajándéknak.

–Amikor telefonon beszéltünk, félve említettem, hogy szeretnénk a Mondókára fel! felhívásunk fővédnökének felkérni. Megtisztelő volt számunkra, hogy azonnal igent mondott. Különleges kérés volt?

–Köszönöm a felkérést, örülök neki, hogy olyan nemes célt szolgálhatok, amely számomra is kifejezetten fontos, amely a gyermeki nyelv- és egyben teljes személyiségfejlődést helyezi előtérbe, segíti. 

–Egy cikkedben, ahol a mondókák fontosságát hangsúlyozod, a babák zenei világából jutsz el a mondókák világába. Mennyire fontos, hogy mit hall még születése előtt a babánk?

–Hat hetesen kezdenek el az embrió szövetei specializálódni, ekkor kezdenek el hallószerveinek alapjai elkülönülni. Kilenc hetesen láthatóan is megjelennek az apró fülkezdemények, majd tizenhat hetes korára limitált hallással rendelkezik babánk. A huszonnégy hetes magzat már fejmozdítással reagál a különböző hangokra.Ha szeretnénk megtudni, mit hallhat a magzat a méhben, fogjuk be a szánkat, erre kérjük meg partnerünket is, és próbáljunk meg így beszélgetni, énekelni.Fontos, hogy mit hall a magzat, ezen belül is az anya hangjának van kiemelkedő szerepe, hiszen a külvilágba kerülve a megszokott hangok adják majd azt a biztonságot, amelyet addig a méh biztonsága nyújtott.

–Mi az összefüggés a zene és a mondókák között?

–A zene valamely ritmusra írt dallam, szöveggel vagy anélkül. A mondókánál a dallam kivételével ugyanerről van szó, ám a dallam helyébe gyakran valamely cselekvés lép. 

–Vegyük sorba, hogy milyen képességek fejlődésében segítenek a mondókák?(kognitív, nyelvi, fizikai, szociális-érzelmi)

–A világgal való kapcsolatunk öt érzékszervünkön keresztül történik, ebből hármat máris a mondókák világához írhatunk, s így a halláson, látáson, tapintáson keresztül fejlesztik a gyermekek érzékelés- észlelését, figyelmét, megfigyelőképességét, emlékezetét, gondolkodási funkcióit, nyelvi-, fizikai-, szociális- és érzelmi képességeit.


–Fogyatékos gyermekek számára is elfogadott a zene, a mondókázás fejlesztő hatása?


–Természetesen, sőt! Mivel fogyatékosságtól függően valamely érzékszervük/-eik sérült/-ek ezeknek a gyermekeknek, kifejezetten javaslom a zenével, mondókázással egybekötötten történő testi- és kognitív fejlesztést.


–Életkorok szerint változóak nyilván ezek a fejlődési szakaszok. Egy sikeres mondókázási kor után, milyen eszközök vannak ezek továbbfejlesztésére?



–Mint ahogy a tudományágak differenciálódnak és válik különböző területen orvos egy egyetemistából, úgy fejlődhet egy jó mondókázási alapból meseszerető-, mondó, zenélő, verselő, táncoló fiatal.


–Hosszú ideig éltél az Egyesült Államokban. Van tapasztalatod arról, hogy más anyanyelvi környezetben növekvő gyerekek számára milyen jelentősége van a magyar mondókáknak?

–Az Egyesült Államokban azt tapasztaltam, hogy az a csoportnyi magyar, aki Észak- és Dél Karolinában él, erősen ragaszkodik a hagyományőrzéshez, fontosnak tartják, hogy gyermekeik ne felejtsék el a magyar nyelvet, a mesekönyveket, mint felbecsülhetetlen kincseket adják át egymásnak, és a magyar találkozókon körjátékokat, mondókákat tanítanak a gyermekeiknek.


–Milyen különbségeket láttál a külhoni anyukák és az itthoni anyukák életében?


–Külhonban sokkal inkább nyomatékosabbnak láttam a magyar hagyományok ápolását.


–Mit ajánlasz a külhoni magyar gyerekek szüleinek, miben segítenek számukra ezek a mondókák? 

–A fentebb említett képességfejlesztésen kívül, gyermekeik számára a magyar nyelv, ritmus, kultúra, hagyományok megőrzésében nélkülözhetetlen az anyanyelvi mondókák, dalok elsajátítása, hiszen ezekre még felnőtt korukban is emlékezni fognak a most gyermekek, s az ő gyermekeik büszkén mondhatják majd, hogy ezt a mondókát/dalt, még a nagyi tanította, hiszen a mondókákra még abban az esetben is emlékezni fognak az unokák, ha a magyar nyelvet már nem is használnák aktív beszélőként. 



2015. november 15., vasárnap

Peresztegi Hanna: Jázmin tündére

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Egyszer régen, mikor még voltak tündérek is, élt egy Jázmin nevű kislány. Olyan szép volt, mint egy királynő, de nagyon buta és kényes volt. Sosem adta oda másoknak a játékait, és mindent magának akart.
De mindenkinek van kívánsága. Jónak is, rossznak is.
Jázmin kívánsága az volt, hogy legyen egy saját tündére, aki mindig vigyáz rá és teljesíti minden kívánságát.
Eltelt két hét és nem történt semmi.
Azonban nemsokára úgy érezte Jázmin, hogy mégis van tündére. Este úgy gondolta, hogy megfigyeli, hogy kit kapott tündérül, mert már nagyon furdalta a kíváncsiság. Este úgy csinált, mintha aludna, szülei is azt hitték. Mélységes csend volt, de hirtelen egy hang ütötte meg a csendet:
- Elaludt a kislány, elaludt! – suttogta egy vékony hang.
Majd Jázmin meglátta, hogy egy apró kis gyerektündér jött el hozzá.
Reggel korán felkelt, elkészült és futott iskolába. Az udvaron megfigyelte, hogy vele van-e a tündére, és hiába hitte azt a tündére, hogy senki nem látja őt, Jázmin mindig látta. Állandóan figyelte a tündért Jázmin, hogy mit is csinál napközben, mi a feladata, hova megy dolgozni. A tündér is rápillantott néha-néha Jázminra. Mikor a tündér ránézett Jázminra, Jázmin gyorsan másfelé nézett, hogy azt higgye a tündér, hogy Jázmin nem látja őt.
De a tanulásban soha nem segített a tündér Jázminnak. Nem varázsolt Jázminnak olyan észt, amivel hibátlanul és gyorsan tudna számolni, olvasni, írni, rajzolni.
Jázmin otthon azon gondolkozott, hogy vajon miért nem segít neki a tündér az iskolában. Hogyha már van egyszer tündére, akkor miért nem teljesíti a kívánságát. Elhatározta, hogy megkérdezi a tündért.
De aztán eszébe jutott, hogy úgy csinált, mintha nem is látta volna őt.
Majd kitalálta a megoldást: mi lenne, ha nem is kérdezné meg a tündért, hanem csak úgy kívánna valamit?
- Bárcsak ötös lenne a matekdolgozatom! – hallatszott a kívánsága.
Nem érzett semmi változást utána, de mikor a hetesek kiosztották a dolgozatokat, látta, hogy ötös.
- Bárcsak az iskola előtt épülne egy fagyizó! – kiáltotta.
Két nap múlva ott volt egy fagyizó.
Így ment ez hónapokon át.
Azonban a tündér észrevette, hogy Jázmin csak kihasználja a varázserejét.
A tündér már alig bírt repülni, és éjszakánként is nehezen aludt el, mert ha nagyon sok kívánságot teljesít egy nap, akkor kimerült lesz, és kezdi elveszíteni a varázshatalmát.
Azután az egyik nap Jázmin megdöntötte a kívánságrekordot: 88 kívánsága volt!
A tündér azt gondolta, hogy valahogy csak le lehet állítani ezt a kívánságőrületet.
Azt találta ki, hogy összehívja a tündérosztálytársait, barátait, barátnőit, szomszédait, rokonait, mert kieszelt egy cselt.
- Mikor találkozunk Jázminnal, előtte eljátsszuk, hogy elköltözöm. - Valahogy így. És lerajzolta egy papírlapra.- Aztán én elmegyek Tündérföld utca 2-be, és mikor Jázmin megy a buszhoz, megmondjátok, hogy vidám volt-e, vagy szomorú, sírt-e, vagy nevetett.
Így is tettek. Aztán Margaréta, a kis tündér szomszédja, elmondta a kis tündérnek, hogy Jázmin ügyet sem vetett rájuk. Akármit csináltak, nem is vette észre őket.
Aznap este Jázmin kívánt egy aranyérmet, de nem teljesült. Kívánta még egyszer, meg még egyszer, meg még egyszer. Aztán kívánt egy babakocsit. Az sem teljesült. Üvöltött vagy suttogott, sehogy sem teljesült a kívánsága.
Jázminnak ekkor eszébe jutottak az úton a tündérek: ahogy ott integettek, mindenfélét mondtak, hogy elköltözik a tündére, elmegy máshová, s eszébe jutott, hogy ő hogy viselkedett velük: rájuk sem figyelt, még annyit sem mondott, hogy jó.
Aztán végiggondolta, hogy mennyit is kívánt a tündértől, és elővett a polcról egy régi könyvet, ami tündérekről szólt, és elkezdte olvasni. Már nagyon régi és poros volt a könyv, merthogy Jázmin soha sem olvasott könyveket, de most úgy érezte, hogy szükség van rájuk.
Rájött, milyen jók a könyvek, nagyon sok dolgot megtudott a tündérekről, varázserejükről, viselkedésükről.

Eltelt másfél év. Jázmin most már nem buta, hanem okos kislány. Sokat olvas és rengeteget tanul.
De nem felejtette el a tündérét. Nagyon hiányzott neki. Mindenhol kereste. Minden kis zeget-zugot megnézett. Kő alatt, fán, levegőben, pillangók hátán, föld alatt, virágokon. Még a virágok közt is megnézte. Végül tündérét egy tulipán kelyhében találta meg. A tündér éppen a méhecskéknek segített a mézgyűjtésben.
Jázmin minden bátorságát összeszedve odament a tündéréhez és elmondott mindent, amit végiggondolt, olvasott, és azt is, hogy mennyi helyen kereste őt. Belátta, hogy túl sokat kívánt a kis tündérétől.
A tündére megbocsájtott Jázminnak és visszament a kislányhoz.

Jázmin pedig megfogadta, hogy ezentúl csak nagyon nagy bajban kell a tündérnek használni a varázserejét.


Kép forrása: www.maszol.ro 

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása


A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 
"Nekem az írás örömöt jelent, főleg akkor, ha van miről írni. Ilyenkor általában nekiállok és jó, fordulatos meséket írok. Ha viszont nincsen ihletem, vagy nem állok neki, vagy nekiállok és rossz lesz. Ezt, mármint az írást, nem lehet elkapkodni. Ha van ötletem, ihletem, akkor elfelejtek mindent magam körül, s csak írok és írok és írok."

A szerző 10 éves. 

A mesetesztelő gyerekek véleménye:
"Ezen a héten a Jázmin tündére című mese tetszett a legjobban, mert kedvenceim a tündéres mesék. Jó lenne ha én is tudnék ilyen jó meséket írni." - írta a 7 éves Kriszti

2015. november 11., szerda

Vassné Szabó Ágota: Csííz

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!



Ünnep van ma Hódéknál.
Egy éves lett Hód Milán.
Anyjuk! - szólott hódpapa
- süssél fából törzset ma.
Megették az egészet, 
mellé néhány haltörzset.
Elhívták a fényképészt:
hozná el a lencséjét.


Nem kell hozzá túl sok ész,
béka volt a fényképész.





I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása


A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 
"Gyermekverseim szűk családi-, baráti körben voltak eddig publikusak, de igazán megtisztelő lenne számomra, ha - a fiók mélyéről előkerülve - a többi is örömöt okozhatna számtalan "manócskának"."


A mesetesztelő gyerekek véleménye:
"Nagyon tetszett a hódos vers. Rövid, aranyos. " - írta a 8 éves Bogi.

"Az egyik kedvenc állatom a hód, ezért ez a vers nagyon tetszik." - írta a 6 éves Peti.

2015. november 9., hétfő

Varga - Kovács Dorián: Pánik nélkül

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Felhívjuk szíves figyelmeteket, hogy ez a mese, ifjúsági kategóriában indult és nem gyermek mese kategóriában!

Történetünk egy vidéki, szerény kis házikóban veszi kezdetét. E házban élt Valentin a környék legeslegfélősebb kisfiúja. Ez a legény nagyon játékos volt, és nagyon szerette, ha a középpontban lehet barátai és családja körében is. Bár 6 évesen nagyon sokan ilyenek vagyunk. Szülei nagyon féltették gyermeküket, hiszen minden este ordított, sírt és félt. Azt állította a fiatal gyerek, hogy minden este fény szűrődik a szekrényéből. Apja és édesanyja mikor megnézte e furcsa jelenséget, a világosság meg szűnt, ezért nem hittek egyetlen fiuknak. A kis csemete minden este 8 órakor lazította el gondolatait és alvásba szenderült...

De! Mindig az járt a fejében, megjelenik-e ma is a különleges jelenség, vagy sem? Az az este más volt, sosem feledi, ami akkor történt. Hozzászólt ugyanis egy különös férfihangon a szekrény: - Gyere, én egész este itt virrasztok, vigyázok rád, nem hagylak cserben. Az ifjonc szíve a torkában dobogott, belegondolt, hogy édesapja hangja közel sem ilyen. Olyan sokáig hajtogatta a szekrény mondókáját, hogy a gyerek nagy merészséggel odalépett elébe. Csodák csodájára a kulcslyukon át megjelent a fehérség, a fény! A fiú megragadta a kilincset, és megrántotta. Szeme csukva, bőre csak úgy izzad, teste borzong a félelemtől, de mikor újra szemet nyit a borzalomra, ami egy fényes gömb volt, egy másik bolygó, mit körülfedett a sötétség. Mindenhol a fekete árnyék, ami miatt semmit sem lehetett látni. A beszéd csak hangosabbá vált, és követte. Egyre közelebb ért a csillogó gömbhöz, olyan közel, hogy bele esett. Észre sem vette, hogy leesett, csak azt, amikor már a földön hevert. Körülnézett, és egy csodálatos, elképzelhetetlenül gyönyörű erdős rész várta, mezővel megsózva, és sok vízesés hozzájárulásával. A poronty ezeket a szavakat használta: - Ilyen létezik? - Majd hátulról megveregette a vállát egy bohóc, amitől nagyon félt, és így szólt: - Mondtam, hogy nem hagylak cserben, Cimbi! - Annyira nyugtató békés hanggal szólt hozzá, hogy meg sem ijedt a barátságos, festékes embertől, ki azonnal be is mutatkozott: - A nevem Ecsetes, és imádok szórakoztatni! Van egy vad szamaram, de nem vad valójában, hanem inkább kedves, nem hagyja, hogy éhen haljak! Főz nekem, nehogy sovány legyek! Gyere, terád is férne egy csipetnyi étel, vagy amennyi jól esik fiacskám! - A kölyök szavakért kapkodott, de elfújták azokat a bohóc szavai, és egy ilyen szórakoztató bohócnak, ki mondana nemet? Ezért csak követte őt a szamarához, ki vele lakott.

A gyerkőc félt a szamaraktól, mert amikor kisebb volt, egy neki akart szaladni, ezért félt a találkozástól. Mikor megérkeztek, egy gyönyörű ház látványa várta két csodálkozó szemét, amit nem bírt pislogásra parancsolni. Midőn eljött az ideje, hogy belépjenek, a szamár elébe ugrott és ennyit mondott: - Az én nevem Csámcsogó, foglalj helyet! - Az asztalon mindenféle finomság desszerttel végig pakolva, körülötte a húsok csúcsai telis tele sok-sok finomsággal. Kérdezte a szamár: - Mit szedhetek? Vagy inkább szedjél magadnak, amit csak szeretnél! - Az apróság belakmározott, hogy tele legyen a pocakja, és máris szólt hozzá a bohóc: - Gyere, ma még sok utat kell megjárnunk! - A kölök felpattant, és követte új barátját. Az útjukon körbevették őket a baglyok, kiktől szintén félt a csimota. Zenét dúdoltak, mivel régen altatták Valentint a szülei. Mindenhol hevert egy plakát, a földön, a fán, amin egy-egy dátum állt, ráadásul pont az aznapi. Megkérdezte az ifjonc: - Miért van mindenhol ez a plakát? - A bagoly azt felelte, hogy _ Utad végén megtudod. - Végig izgult tehát a csemete, mi lehet az?... Talán egy meglepetés, talán egy játék, vagy édesség? De, hogy függne össze ez egy dátummal? Talán ma osztják a cukrot vagy a játékokat? Talán... Elmentek egy helyre, ahol játékokat lehetett kapni, olyan játékokat, olyan lényeket, amik ezen a bolygón éltek. Ecsetes vett egy bohócot barátjának, és így szólt: - A legjobb barátom megérdemli! - Nagyon örült a kis lurkó, és bal kezébe szorította, hogy még véletlenül se ejtse el. Mikor az árushoz értek, csodálkozva látta, hogy ez egy fogorvos kinézetű medve volt. A kis emberpalánta ekkor jött rá arra, hogy ezen a helyen csakis, kizárólag olyan lények vannak, amitől fél. Odalépett a medve a kisfiú szeme elé, igaz a gyermek csak a lábáig ért fel, de a medve szép mély hangon odaszólt neki: - Az én nevem Haspók és ajándékba adom a kezedben lévő tárgyat. - A fiú örömkönnyeket hullatott, hiszen új legjobb barátjától kapott egy kis plüsst, amit nagyon szeretett. A bohóc letörölte könnyeit, és felnevetett egy kicsit, megfogta jobb kezét és elbúcsúztak a medvétől. Esteledett, ám Valentin egy kicsit sem félt már ezen a helyen, bár egy kicsit megrémisztette az a mondat, amikor barátja hozzászólt: - Barátom, mivel esteledik, gyere és nézzük meg azt a kastélyt. A kastély gyönyörű volt! Egy havas táj, telis-tele fenyvesekkel és növényekkel, a patakok folytak a madarak repültek mellettük. Egy figyelmeztetést tett Ecsetes a kölyök felé: - Kedves jó barátom, ebben a kastélyban egy szörnyeteg él, amiről mi sem tudjuk, hogy mégis milyen lény valójában. Az ő neve ... - Kinyílt az ajtó, és mondatába vágva, így szólt a lény: - Momot! ... Üdvözöllek itt, szerény kis hajlékomban a hegyek tetején barátom! Remélem, megismersz, mert sokat halhattál rólam. – A gyerkőc elgondolkodott, hiszen ezzel a lénnyel ijesztgették őt a nagyobb fiúk, egy lila nagy fogú lény, akiről azt állították, a szekrényben él, és figyel téged mindig! Nem is hazudtak, hiszen mindent tudott a fiúról Momot. Behívta, és a fala a kisfiú képeivel volt tele, amiket otthon kerestek rajta a szülei, mert eltűntek. Momot elárulta neki, hogy ő védi meg minden bajtól, amikor alszik, ha zajt hall, ő csöndet tesz, ha villámlik, ő napsütést hoz, és ha bántják őt, ő vigasztalja álomba, hogy ne törje a fejét a rossz fiúkon. Beszélgetésükbe vágott Ecsetes, és így szólt: - Mennünk kell Momot, muszáj! - A fiú félt és remegett, mert bohóc barátja is remegő hanggal szólalt fel. Megfogta a fiú kezét, és elköszöntek. Momot bőgött, és bánatos volt addig, amíg nem láthatta a fiút, s most végre látta, de most elviszik. Kilépésükkor a piros orrú fickó így szólt: - Eljött a dátum barátom, amint látod. Ami előtted lement, az nem a nap volt, hanem egy másik bolygó, akik figyelnek bennünket, olyan okból, hogy ide nem léphet be más lény csak mi lehetünk itt,sajnálom...Ecsetes leült és sírásba indított, az arcáról folyt a festék, és műpiros-orra lehullott, erős könnyeitől kalapját levette, és a fejéhez kapott. Majd Valentin letörölte könnyeit, és így szólt: - Muszáj mennünk, féltelek titeket! - Útnak indultak, vissza a sötétségbe. Amikor azonban kilépett volna a gyermek a szekrényéből, a bohóc így szólt: - Bármerre is jársz, ne félj tőlünk! –

Az ifjonc kinyitotta szemét. Ágyában találta magát, és éppen kelt fel a nap, így tudta, csak álmodott. Édesanyja jött volna kelteni fiát, de ő már rég az ágy szélén ült. Édes’ jókedvvel mondta szülöttjének: - Na fiam, eridj reggelizni! - Anyukája addig beágyazott helyette. Finomat evett, apukája két puszival köszöntötte. Amikor befejezte a reggelit, anyukája hozott a kezében valamit, amihez egy kérdést is fűzött: - Édes drága gyermekem, mikor vettünk mi neked egy plüss bohócot? - A hideg ment végig a poronty hátán! Valentin odanézett, és elvette anyjától. A bohóc kezében egy fecni volt, amire ez volt rávésve: „Bármerre is jársz, ne félj tőlünk! Ecsetes”

Mert a bohócoktól és az állatoktól nem kell félni. :)
Kép forrása: www.szulinapibohoc.hu 



I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása


A szerző 16 éves.