Egy szép őszi délután Panna és apukája sétálni indult. Mindketten szerették az őszt. Mindenről, amit útjuk közben láttak, eszükbe jutott valami. Szerettek történeteket kitalálni. A gyönyörű fényes barna gesztenyékről, hogy talán a szomszéd kifényesítette egytől egyig, mert ilyen fényes gesztenyéket még egyikük sem látott. Az út mellett összekapaszkodott bodobácsokról, hogy talán él valahol egy Bodó bácsi nevű ember, akinek saját bodobácsai vannak és szereti kifényesíteni azokat a gesztenyéket, amelyek a háza udvarát „díszítik”. Most Bodó bácsi egyik meséjét hallhatjátok.
Bodó bácsi egy erdőben élt, ami nem volt se túl sötét, se túl világos. Éppen tökéletes fényű. Amikor Bodó bácsi odaköltözött, nem kellett a költöztetőknek kitapogatni az utat még egy-egy konyhabútorral a kezükben. Bodó bácsinak a házkeresés is könnyen ment, ugyanis éppen elköltözött valaki egy nagy odvas fából, mely éppen az erdő közepén állt. Szerencsére talált tökéletesen a fához illő, nem sötét, de nem világos barna színű bútorokat a „Költözzünk erdőbe!” nevű bútor boltban.
Bodó bácsi hamar megismerkedett a szomszédokkal is, a bal oldalán egy vakond hölgy és úr lakott. Sokat voltak a föld alatt – mivel vakondok voltak, és a vakondok föld alatt élnek –, de nagyon finom karamellpudingot tudott főzni Vakond Veronika. Férje, Vakond Vilmos meg számtalan jobbnál jobb szemüvegboltot ismer, így amikor Bodó bácsinak új szemüveg kellett, Vilmos segített neki.
A jobb oldalon egy sün lakott. Nem, nem Sün Balázs, hanem Sün András. Andris nemrég költözött be a Bodó bácsi mellett lévő bokorba, előtte Sün Balázs lakott ott, de másik állást kapott egy másik erdőben, ezért költöznie kellett.
A szemben lévő szomszédja egy borzcsalád volt, egészen pontosan Borz Béla és Borz Bea meg a gyerekeik: Borz Bence, Borz Bulcsú és Borz Bianka. Bosszankodott is Bodó bácsi, hogy nem tudja már ő ezeket a gyereket megkülönböztetni, – persze, ez még az előtt volt, hogy új szemüveget vett volna –, csak kis fekete meg fehér gombócokat lát.
A hátsó szomszédja egy mókus volt, akivel nem sokat találkozott, mert beszerző volt a „Legfinomabb makkok” cégénél, és ide-oda ugrált a legfinomabb makkok után. Egyébként Mókus Marinak hívták.
Bodó bácsi szeretett itt lakni, nagyon kalandos volt az élete a kis borzok miatt, meg Sün András miatt is, ugyanis Andris korábban komikusként dolgozott.
Egyszer igencsak különleges napra ébredtek az erdő lakói, ugyanis híre járt, hogy egy rigóriporter érkezik az erdőbe, mindenkit megkérdez arról, hogy milyen ebben az erdőben lakni.
Meg is érkezett 10 óra tájt és az erdő összes lakójához bekopogott. Mindenkinek feltett pár kérdést. Sikerült megszereznem Bodó bácsi és Borz Bea interjúját. Íme Bodó bácsi riportja:
- Mióta lakik ebben az erdőben?
-3 éve költöztem ide.
- Milyen itt az élet?
- Kalandos, ugyanis minden nap történik valami. Egyszer például voltam lenn a vakondpár otthonában és fél napig kerestek, mert nem volt nálam lámpa és eltévedtem.
- Jóban van az összes szomszédjával?
- Igen, természetesen, bár Mókus Marival nem sokat találkozom, ugyanis beszerző a „Legfinomabb makkok” cégénél és egyik fáról a másikra szökken.
Borz Bea riportja:
- Mióta laknak az erdőben?
- Körülbelül 5 éve, Bence fiam már megszületett 2 éve, mikor ideköltöztünk.
- Hogy telnek a napjai egy háziasszonynak ebben az erdőben?
- Nem tudom, kérdezze me… ááá, hogy rám gondol! Fárasztóan, nagyon fárasztóan. Egyfolytában pakolok és takarítok a gyerekek után. A férjem, Béla főz és mos, mi megosztjuk a munkát.
- Hogy keresnek akkor kenyérre valót?
- Tudja, nem eszünk kenyeret. Az egészséges életmód hívei vagyunk, csak zöldséget és gyümölcsöt eszünk, no meg néha makk-kását, a makkot a „Legfinomabb makkok” cégénél vesszük!
- DE MIBŐL KERESNEK PÉNZT?!
- Ááá, hogy erre kíváncsi…kifejezhetné kicsit érthetőbben magát! Szóval, mi reklámozzuk Marinak a „Legfinomabb makkok”-at.
Tartottak egy rövid ebédszünetet, de két órára, már mindenkivel el is készült az interjú.
- Köszönöm az együttműködéseteket! – szólt az erdő népéhez délután. Egyedül csak egy lakóval nem sikerült interjút készítenem, de megtudtam róla, hogy beszerző a „Legfinomabb makkok” cégénél. Az interjúkat a „Repülök, kérdezek, elmegyek, jelentetek” újságban olvashatjátok.
Amikor elment a rigó, az erdő népe megünnepelte ezt a csodás napot egy grillezéssel, de volt Vakond Vera által készített karamellpuding, a „Legjobb makkok” cégének köszönhetően makk-kása, tejbegríz, csokis keksz, és az erdő különleges lakójának, Jégmadár Jancsinak köszönhetően fagylalt, és mindenféle ízű jégkrémeket is lehetett enni. Mindenki nagyon jól érezte magát.
Ez a Bodó bácsi mesék közül az egyik. Tetszett?
I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása
A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról:
Nagyon szeretek meséket, megtörtént eseményekről beszámolót írni, saját regénybe is belekezdtem már."
A szerző 11 éves.
A mesetesztelők véleménye:
"A Bodó bácsisban az volt a jó, hogy sok jó szomszéd volt.Az tetszett benne a legjobban, hogy Bodó bácsi jól viszonyult a szomszédokhoz." - írta a 9 éves Kristóf.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése