Gerölyné Joó Katalin: Mesekert és Csodás átváltozás

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Mesekert

Mesekertben meseház,

kinyitom az ajtaját. 

Meseháznak sarkában, 

mesegyöngyöt találtam.

Mesegyöngyből gyöngymese,

gyöngymeséből szép zene.

Ezt a zenét hallom én,

Mesekertem rejtekén.

Elgurítom messze, messze...

Ha megtalálod, tedd a zsebbe!

A meseláncot fűzd tovább,

nyisd ki a mesék kapuját!

Csodás átváltozás 

Valahol messze, messze, Mesevölgyön innét, Cseppkőhegyen túl, van egy eldugott hely, Borókafalva, ahol apró tündérkék laknak. Itt él Mákszemecske, Szederke és Gyömbérke is. Gyömbérke szeretett rímekben beszélni, verset fabrikálni, Mákszemecske dalolni, a madarak énekét hallgatni, Szederke pedig a természetet imádta. Kíváncsian bekukkantott barlang mélyébe, fák odvába. Naphosszat gubbasztott a fán, nézte az eléje táruló világot. Figyelt minden apró rezdülést, virágnyílást, levélhullást. Gyömbérke ezt a versikét költötte magukról:

Mákszemecske mit csinál?
Egész nap csak kornyikál.
Szederke meg olyan ám,
egész nap csak ül a fán.
Gyömbérke meg olvasgat,
közben verset írogat.

- Gyertek már játszani! Fogócskázzunk! Vagy szedjünk szedret! Vaaagy.... bújócskázzunk!- kérlelte társait Gyömbérke.
A többiek végül is engedtek neki. Elmentek szedret szedni, majd bújócskázni kezdtek. Szederke úgy elbújt, hogy sehol sem találták.
- Szederke! Gyere elő! Egyáltalán nem vicces! Hova bújtál?
Hiába kiabáltak, nem szólt vissza, nem jött elő. Mákszemecske már pityeregni kezdett, Gyömbérke nem győzte vigasztalni. Arra repült Csicsőrke, a kis pinty.
- Nem láttad Szederkét! Sehol nem találjuk. Félünk, hogy valami baja esett! - kérdezték.
- Láttam, láttam! Innen nem messze egy fán üldögél, és valamit nagyon szemlél.
- Gondolhattuk volna, hogy megint talált valamit, ami felkeltette az érdeklődését, és teljesen belefeledkezett. Vezess oda minket!- kérték a madárkát.
Hamarosan egy fához értek. Ott gubbasztott egy ágon Szederke és valamit nagyon nézett.
- Már úgy aggódtunk, hogy mi történhetett veled! Miért nem szóltál? Miért nem jöttél elő? - kérdezték egymás szavába vágva.
- Pszt! Csendesen! Ne haragudjatok rám! Itt egy bebábozódott hernyó. Csak nem hagyhattam itt! Hamarosan varázslat történik, és ebből egy csodaszép pillangó lesz. Ezért nem kiabálhattam, mert nem zavarhattam meg e nyugalmi állapotában.
- Jó, de máskor ilyet ne csinálj! Gondolj arra, hogy mi szeretünk és aggódunk érted! - oktatta ki Gyömbérke.
- Tudod mit, dúdolok neki halkan egy szép dalt! - mondta Mákszemecske.
"Tente, bábocska tente, itt van már az este. Aludj, aludj, aludjál, szép dolgokról álmodjál."
- Holnap már kibújik, mert a báb színe egészen világos. Ez jelzi, hogy hamarosan lepke lesz belőle- súgta halkan Szederke.
- Persze ebből az izéből lepke! Hiszi a piszi! - kiáltotta Gyömbérke.
-Pszt!- súgták a többiek. Ne hangoskodj!
- Tudjátok, a petéből hernyó lesz, majd bebábozódik. A külső, kemény burkán belül a hernyó káprázatos változásokon megy át. Két-három hét múlva a báb kivilágosodik, szétreped, majd egy kifejlett pillangó lesz belőle. Ezt nem olvastad? - kérdezte Szederke Gyömbérkétől.
- Hát, ezt sajnos még nem- hajtotta le a fejét. Megígérem, megnézem a tündérlexikonban! De te ezt honnan tudod?
- Én már egyszer láttam ilyet.
Másnap, amikor visszamentek egyszercsak a báb burka szétrepedt és előbújt egy gyönyörű pillangó. A három tündérke tátott szájjal figyelte a kis lepke minden mozdulatát. Először gyengécske volt, majd erőt gyűjtött, megrázta magát és elrepült.
- De szép! Nahát! Még ilyet!- súgták halkan az apró tündérkék.
- Ugye érdemes volt várni, csendben maradni- kérdezte Szederke.
- Igen, igen! Azonban amikor valami érdekeset látsz, szólj, vagy üzenj nekünk, hogy ne aggódjunk érted, mert bizony tegnap, nagyon féltünk, hogy valami bajod történt.
Megölelték egymást, Gyömbérke ezt versikét szavalta:

- Milyen csoda esett meg!
A petéből hernyó,
majd báb, aztán
meg lepke lett.
Ha nem bántod a hernyókat,
akkor te is láthatsz pillangókat.

- Járjatok ti is nyitott szemmel, hisz annyi csoda történik a természetben!- mondta Szederke a társainak.
A három barát vidáman szökdelve indult az erdőbe, hátha meglátják az elrepült pillangójukat.

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása

A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 

"Számomra a mese egy olyan csodaszer, ami fiatalon tart. Próbálok olyan meséket, verseket írni, amivel elvarázsolhatom a kis olvasókat, és tanulhatnak is belőle, ill. a tanulság mellett, ismereteket is kapnak, esti mesélésre is alkalmasak, szórakoztatnak, megtaníthatják a kis olvasókat arra, hogy kitartással minden elérhető. Nekem a meseolvasás és írás varázslat és öröm egyszerre, mely közös kalandozásra hívja a mesélőt és a mesehallgatót. A mese gyógyíthat is. (Így kórházban, mint mesedoktor is tevékenykedtem. )
Ez a mottóm:
"...a mese megkönnyebbíti a szívet, s olyan porhanyóssá teszi az ember lelkét, hogy az álom magvai könnyen kicsíráznak benne."
(Seherezádé az Ezeregyéjszaka legszebb meséi)"

A zsűri véleménye:

"Jó ritmusú vers. A mesében kifejezetten tetszik, hogy ott is beleszőtt egy versecskét. Nagyon kedves és egyben tanulságos mese."