Kacaj Panka Mesetára mesés versek és népdalok az állatokról - gyerek CD

Kacaj Panka Mesetárába az ígéreteihez híven ma este megérkezett a Mikulás! Természetesen nem üres kézzel jött...

Eljött a pillanat, hogy sok szeretettel virtuálisan átnyújthatom nektek a Kacaj Panka Mesetár Társaság alkotóinak első közös alkotását: Kacaj Panka Mesetára mesés versek és népdalok az állatokról CD-t!

A versek az I. Kacaj Panka Mese - és Versíró pályázatra érkezett alkotásokból válogattuk, amelyeket a hozzáillő népdalokkal választottunk el.

Hogy kikkel is találkozhatnak a gyerekek a CD-t hallgatva?

A verses mesekertbe eljutva megtudjuk, hogy miért lett bánatos Katica? Miből adódott a cicabaj, és mi történt Hód Milán egy éves szülinapján? Hogyan lett igaz barát a cápa és a bohóchal, mi történt a Szavannaoviban? Mióta zöld színű a levelibéka, és ha már arra jártunk megtudjuk, hogy milyen galiba történt a tónál? Gidamama hogyan tanította móresre a rókát, miért esett kétségbe Pipacsmanó meglátva kedves lovát? Hogyan talált barátra Póni, és Állatbarát Jenőnek ki segített a tanulásban. Végül kiderül a titkot, hogy mit gondolt a Mikulás, amikor puttonyával elment az állatok közé.

Az első CD összefogással, az Alkotók, Galagonya bohóc, Albert Péter, két hangstúdió és hozzáértő segítők támogatásával készült. A népdalokat Galagonya bohóc énekli.

VALAMENNYI SEGÍTŐNKNEK KÖSZÖNJÜK A GYEREKEK LEENDŐ ÖRÖMÉT !

Kacaj Panka Mesetára mesés versek és népdalok az állatokról

  

Az elhangzó versek és szerzőik:

G. Joó Katalin: Mesekert 

Cs. Nagy László: Pipacsmanó 

Válóczi-Angyal Irén: A bölcs pók apócska 

Reider Mónika: Szavannaovi 

F. Magyar Anikó: Katica bánata 

Bódai-Soós Judit: Cicabaj 

Tulok Teréz: Álarcosbál 

Vassné Szabó Ágota: Csííz 

Reider Mónika: A cápa és a bohóchal 

Cs. Nagy László: Levelibéka 

Kelemen Pálné: Galiba a tónál 

Mráz Erzsébet Irma: Gida legel a réten 

Kelemen Bata Mária: Póni barátra lelt 

Mihi: Mese az Állatbarát Jenőről 

Tulok Teréz: Mikulás 

Az elhangzó dalok: 

Nézz csak a réten szét; Künn a fákon; Árkot ugrott a szúnyog; A part alatt; Mit mos, mit mos, levél Katicája; Békadal; Sárga csikó; Lepke te kedves; A macskának négy lába; Én elmentem a vásárba.


Közreműködik: Galagonya bohóc és Albert Péter

Ének: Galagonya bohóc

Szerkesztő: Hajduk Márta

Rendező: Szatory Tibor

Borító: Madár Olga

Producer: Komárominé Győri Blanka, a Mesetár Társaság alapítója

Kiadó: Magtár Művészeti Alapítvány, Pannonhalma

Kacaj Panka Mesetár CD csak e-mailben rendelhető meg: kacajpankamesetara@gmail.com 

Ára: 990 Ft + ÁFA + postaköltség

( 1257 FT ÁFÁ-val + postaköltség) 

Úgy gondoljuk, hogy ez a CD igazi ajándék lehet minden állatokat szerető kisgyermek és nagy gyermek részére. Egy kis ízelítő itt meghallgatható: 

https://soundcloud.com/user-597611399/kacaj-panka-mesetara

https://soundcloud.com/user-597611399/szel-futt-a-nadason

Jó szórakozást kívánunk!

Mikulás meglepetése a Kacaj Panka Mesetárban! - minden kiderül november 30-án este! :)

Már úton van a Mikulás és idén Kacaj Panka ajtaján kopogtat először!

Kép forrása:www.ujszo.com

Figyeljétek este a blogot (www.kacajpankamesetara.blogspot.com) és a Facebookot!

A Mikulásnak természetesen segítői is akadtak, nézzétek csak a fotókat.

A meglepetés készítésében Galagonya bohóc és Albert Péter színművészek vannak a segítségünkre!

Bagolyné Szűcs Andrea: Dióverő Marci

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Nincs a világon még egy olyan tűzrőlpattant vitéz, mint Dióverő Marci, aki fél kézzel elbánik minden nagyszájú erősködővel. Hogy nem hiszitek? Hallgassátok meg az igaz történetét!

Dióverő Marci mestere volt a dióverésnek, fél kezében úgy tartotta a dióverő rudat, mint más a hurkapálcikát, és néhány termetes ütéssel meg is szabadította a legmagasabb fákat is a kemény héjú finom terméstől. Ilyenkor úgy kopogtak a diók a fa alatt, mint nyáron a jég az ablakpárkányon jégeső idején, alig győzték felkapkodni az asszonyok a kötényükbe. Ha Marci segédkezett hamar tele lettek a nagy szakajtó kosarak, ezért nagy volt a becsülete a munkájának. Sajnos Marci semmi máshoz nem értett, emiatt együgyűnek, butának is gondolták, főleg, hogy nem volt nagy szószátyár sem, aki az unalmas perceit felesleges beszéddel tölti el, inkább leheveredett a kedvenc diófája alá és aludt.

Történt egy napon, hogy dobszó rázta fel a falut. A király dobosa egyenesen a piactérre ment, hogy kihirdesse a király akaratát.

„ Figyelem, figyelem! Adatik tudtára mindenkinek, hogy a király elérkezettnek látja az időt arra, hogy gyönyörű szép leánya, Málika királykisasszony férjhez menjen. Király urunk úgy határozott, hogy az a kérő veheti el feleségül, aki bármilyen tudásával a legjobban elkápráztatja a királylányt. Aki szeretne szerencsét próbálni, a palota előtti diófa sornál jelentkezzen.”

Indultak is mindenféle rendű és rangú kérők, válogatott cigány legények a palotába szerencsét próbálni. Vitték a portékáikat a fazekasok, legszebb virágaikat a kertészek, a legszebb hímzett kis csizmákat a suszterek. Előálltak mutatványaikkal a bűvészek, a költők verseket szavaltak, az énekesek énekeltek, a zenészek hegedáltak, az erőművészek súlyzókat emelgettek.

Nem tudni, hogy a lánynak egyik kérő sem tetszett igazán, vagy valóban egyik mutatvány sem volt kedvére való, de csak ásítozott és egyre nehezebben tűrte a hosszú egy helyben ülést. Azok sora pedig még nagyon hosszú volt, akik arra várakoztak, hogy megmutathassák magukat.

- Édesapám! Én inkább vénlány maradok, minthogy ezt a sok embert végig kelljen néznem, akik kinn várakoznak a kapu előtt. Engedjen, had sétáljak inkább a kedvenc diófáim alatt és had aludjam ki magam.

- Szó sem lehet róla leányom! Micsoda szégyen lenne, ha nem találnánk férjet Neked!

Nem volt menekvés, már sorakoztak is a következő mutatványhoz a kérők. Lövészek voltak, rendbe állottak, mint a katonák, majd egyszerre emelték az égre a puskájukat. Már csak a vezényszóra vártak, hogy hangos puskaropogással lőjenek egy szelíd galambra. A királylány, aki maga is szelíd lelkű volt, reszketett a félelemtől.

- Állj! – kiáltotta - Ne engedje Édesapám, hogy lőjenek. Ha szeret engem, kiparancsolja az országunkból az összes puskát!

- Ne butáskodj Te leány, akkor ki véd meg bennünket, ha egyszer valaki hívatlanul jön be a palotába?

Alig hogy ezt kimondta, az őrök jelentették, hogy odakinn a palota előtt hatalmas füst gomolyog. Jön egy sereg ellenség , mint egy hét fejű sárkány ,aki az orra likán tüzet fúj és mindent összetörve-zúzva közeledik a palota kert felé. Magát a királykisasszonyt akarják magukkal vinni. A város minden puskájának a golyózápora is csak csiklandozás lenne nekik, ha egyáltalán lenne olyan bátor lövész, aki a szeme közé nézne és lőne.

- Lássuk, ki lesz az? – kérdezte a király és végig nézett a kapu előtt sorakozó legényeken.

A kérőknek mindnek inába szállt a bátorsága, futott ki merre látott, a lövészek is hanyatt homlok menekültek. Egy legény maradt csak a király palotája előtti diófa sor előtt, maga Dióverő Marci.

Ahogy a diófák alá ért a sereg, Dióverő Marci kapta a rudat fél kézzel, csihi- puhi, kicsit megdöngette az ágakat. Potyogott a sok dió a földre, egyenesen a katonák buta fejére, de annyi, hogy azt sem tudták, hogy hol vannak, mi történt velük. Égszakadás, földindulás vagy miféle égi áldás ez? A vezérnek akkora púp nőtt a feje tetejére, mint egy jól megtermett krumpli, még a sisak is leesett tőle a földre.

- Meneküljünk! – kiáltotta. – még mielőtt palacsinta lesz belőlünk.

Kis idő múlva csak a füst maradt utánuk, meg a sok dió.

- Na ugye, hogy puska nélkül is lehet… - mondta a királykisasszony és hálás tekintettel nézett Marcira.

- Belátom, - mondta az öreg király – ez a legény megmentette az egész királyságot. Ki vagy te?

- Dióverő Marci vagyok királyuram

- Hagyjuk abba édesapám a versenyt, mert megtaláltam, akit kerestem. Marci olyat tud, amit senki más. Őt választom páromul.

Még aznap megtartották a hét országra szóló lakodalmat. 77 rúd diós kalácsot sütöttek a szakácsok a lepotyogott dióból, de mind a hetven hét olyan hosszú volt, hogy körbeérte a várost. Még templom egereinek is jutott finomság egy egész évig.

Dióverő Marci és Málika királykisasszony az óta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Fotó forrása: www.mindmegette.hu 

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat elődöntőbe jutott alkotása

A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról:

A gyermekirodalom szeretete a pályám kezdete óta elkísér, nem csak mesét írni, de a gyerekeknek mesét mondani is nagyon szeretek. A mese kincs, ami elvarázsolja a gyerekeket, építi a lelküket, gazdagabbá teszi a szókincsüket, fejleszti fantáziájukat és hozzájárul szorongásaik, félelmeik oldódásához.

A mesetesztelő gyerekek véleménye: 

"A Dióverő Marci nagyon vicces volt." - írta az 5 éves Zsombor.

"Nagyon szeretem a népmeséket, így ezen a héten a Dióverő Marci volt a kedvencem." - írta a 7 éves Péter. 

"A Dióverő Marciban az nem tetszett, hogy kicsit sok volt benne a szóismétlés. Viszont a szerelem nagyon tetszett benne. " - írta a 9 éves Eszter.

"Tetszett, hogy feleségül vette a királylányt benne Marci." - írta a 7 éves Peti. 

"Azért a Dióverő Marci tetszett ezen a héten, mert ez hasonlít legjobban egy népmesére és azokat nagyon szeretem." - írta a 8 éves Linda. 

  

Egy bohóc titkai - Mondókára fel! pályázatunk első zsűri tagja, Galagonya bohóc bemutatkozik

Már augusztus óta szeretném Őt bemutatni. Azóta, amikor először írt a Kacaj Panka pályázatra, hogy szívesen eljön velünk a meséket és verseket bemutatni a Tűzoltó Utcai Gyermekklinikára. A tengerből kihalászott bennünket, a kezdőket. Valami nagyon szép verssel szerettem volna most köszönteni őt, de olyan sok szépet olvastam a bohócokról, hogy nem tudtam választani. Talán saját szavaimmal is bemutathatom őt, röviden: Galagonya bohóc egy hatalmas öröm- és derűforrás. Azonnal érzed üde auráját már a telefonban is. Csodálatos, ahogy rátalált küldetésére, ahogy ilyen sok energiát ad lényével kicsiknek, nagyoknak.

Tehát a kapcsolatunk vele is egy Facebook csoportban kezdődött. Amikor a Fővárosi Állat- és Növénykert vezetője, Dr. Persányi Miklós főigazgató egy napra meghívta a döntőbe jutott alkotókat és családtagjaikat a csodás Kertbe, félve hívtam fel. „Csoda történt a kreatív mamák háza táján – mondtam leplezve zavarom – és nagy megtiszteltetés lenne, ha eljönnél és előadnál egy mesét vagy verset a nyertes alkotások közül.” Szerencsénkre nem elégedett meg ennyivel, és az egész műsor szervezésében segített, gyerekszínészeket hozott magával és Albert Péter színművészt is, aki azonnal a nagy mesemondók királya lett a pódiumon a mesék királynőjével, Ágnessel együtt. Felejthetetlen egy órát tölthettünk velük és az alkotóknak is megtiszteltetés volt az igazi mesevarázs, amit átnyújtottak nekünk.

Aztán Galagonya a közelünkben maradt, és innen már természetes volt, hogy ő lesz az egyik zsűri tag Mondókára fel! pályázatunknál, hiszen ki értene jobban a gyerekek nyelvén, mint Galagonya bohóc. :) Ráadásul ő is két gyermek anyukája, aki meg sem áll és folyamatosan szervez valamit, és igazán különleges az a kreativitása, amivel minden gyermek és felnőtt szívét ki tudja nyitni.

• Teljesen más sikert képzeltél el magadnak, mikor elvégezted a színészképzőt? Hogyan lett Ábrahám-Tandari Ágnesből Galagonya bohóc?

• Igen. Mindenképp. A pályán, mármint a színész pályán szerettem volna maradni és a vágyam az volt, hogy rólam szóljanak a hírek, hogy milyen fantasztikus színésznő vagyok. Hogy nincs nálam szebb és jobb. :)

• Sok kis gyerek tart a bohócoktól, ahogy egyik Kacaj Panka döntős alkotásban is erről ír a szerző. Mi a te recepted a félelmekre?

• Szerintem minden gyermek félelme a szülei félelemből, óva intéséből adódik. Azaz, ha egy gyermek oda szeretne jönni hozzám és elbizonytalanodik, akkor nem azért bizonytalanodik el, mert Fél, hanem, mert a szülő akaratlanul is óvja a "nem bánt", "ne félj" és a gyermek mindebből a Bánt és Félj szavakat hallja csak meg. A legjobb, amit ilyenkor tehet egy szülő, hogy hagyja, hogy a gyerek nyisson, és felfedezzen egy csodás világot, ahol az emberek így néznek ki. Jaj, erről nagyon sokat tudnék mesélni, de talán a legkirívóbb esetet had mesélem el: Egy díjkiosztó gálán vettem részt, mint Galagonya bohóc. Maga a rendezvény egy hatalmas aulában volt, egy tényleg nagyon hosszú folyosó mellett. Láttam egy kisfiút, aki olyan szorosan kapaszkodik édesanyjába, hogy eltöri a lábát, amint megpillant. Sőt elrohant a hosszú folyosó végére. Valahogy küldetésemnek érzem, hogy feloldjam. De hagytam, szokja a látványomat. Aztán odaléptem hozzájuk, de anyuka már messziről kiáltott: "Ne menjen közelebb, mert a gyerek fél a bohócoktól!" Jaj, neeee - gondoltam, mert itt nagy lesz a baj! Egy fél óra múlva visszamentem és megkértem az anyát csak pár percet adjon, és meg se szólaljon. Ha hiszed, ha nem a gyerek 5 perc elteltével a zsebemből cukorkát vett ki és közös fotót is készítettek a szülők rólunk. Nem hitték el...

• Nekem anyukaként az is kihívást jelent, hogy egy-két apróságot le tudjak kötni, nemhogy 10-20 óvodást. A honlapodon található visszajelzések egymástól függetlenül mind ezt a képességedet emelik ki. Hogy teremted meg a csodát a szülinapokon?

• A gyerekek nem azért vannak, hogy kioktassuk őket, hanem azért, hogy játszva foglalkozzunk velük és ismerjék meg a világot. Amikor én belépek egy csoportba, engedélyt kérek tőlük, a gyerekektől. Ők a főnökök látszólag. Utána pedig, ha megvan a bizalom, szívesen játszanak velem, és átadják a vezető szerepet tudtukon kívül. :)

• Akik még nem találkoztak veled, azok nem tudják, hogy nem egy egyszerű bohóccal állnak szemben, hanem egy ízig-vérig igazi előadóművésszel, akinek aranypacsirta lakik a torkában, aki azonnal társ a huncutságával, aki pillanatokon belül ugyanúgy képes hisztizni, mint a gyerekek a nézőtéren, vagy ha kell, egy nyelven sír a gyerekekkel. Mikor derült ki számodra a tehetségnek ez az egyik legnehezebb műfaja?

• Hű... Talán gyermekkoromban. Anyukám mindig rám szólt, hogy "ne kornyikáljak" már... Én csak felidézem ilyenkor az emlékeket, no meg a kislányomnak köszönhető, hogy utánozni is tudom. 

• Hogy születnek a dalok? Csak a szülinapokon hallhatóak?

• A dalokat együtt írjuk párommal Szöllősi Tamással illetve zenésztársammal Deseő Balázzsal, és közösen zenésítjük meg, hangszereljük. Balázs egyébként zseniális hangmérnök, zenei producer és session zenész. Nem is tudom, nélküle mit csinálnánk.A dalokat csak szülinapokra szántuk, ám mostanra megjelent a CD-m, van színpadi műsor is. Hazavihetővé vált a produkció.

• Nagy fiad (Tamás 11 éves) és kislányod (Zselyke 3 éves) hogy viszonyul Galagonya bohóchoz? Nem furcsa nekik, hogy anyukájuk a hétvégéken más bőrébe bújik?

• Tominak fura volt, mert akkor még nem voltam Galagonya bohóc, küzdelem volt minden egyes elindulás a nagyitól, mert ilyen esetben ő vigyázott rá. Zselyke pedig már bele született az "áramlásba". Neki ez természetes.

• Ezek szerint a dalok, ritmusok fontos szerepet játszanak a gyerekekkel való kapcsolatodban. Mit adnak szerinted ezek a gyerekkorunkhoz? 

• Mindenképp fontos, hogy a gyerekek úgy nőjének fel, hogy dalokat hallgatnak, énekelnek. Ami nem mindegy, hogy ezek milyenek a dalok. A mai óvodában hallgatható dalok nekem felnőtt fejjel nagyon morbidnak tűnnek, így inkább a saját dalaimat úgy alakítottuk, hogy az érthető, dallamos, könnyen megtanulható legyen, no meg különböző legyen a stílusuk. Fontos megmutatni a stílusok sokaságát már ilyen kis korban is. Huh erről sokat tudnék beszélni. 

• A legkisebbek először a mondókákat skandálják, aztán jönnek a dalok. Ez Tominál és Zselykénél is így volt? 

• Zselyke már az én dalaimon nőtt fel állandóan az Uszidalt kellett énekelni és játszani vele, no meg a Balerina dalt. Tomi nagyfiú, ő inkább már véleményt mond a dalokról. Minden féle zenét hallgatnak. Nagyon jó, hogy ennyire nyitottak Tomival sokkal több idő volt mondókázásra... többet is tudott, mint most Zselyke. Tominak a Tavaszi szél című népdal volt a legkevesebb.

• A Babaexpón is ott voltál. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél a gyerekektől, a szülők-gyerekek kapcsolatáról?

• Nagyon fontos számomra, hogy a gyerekek együtt tudjanak játszani szüleikkel, éppen ezért párna csatázunk a standunkon és a 3 nap alatt legalább háromszázan játszottak.

• A szervezéseid mindig a megújulás felé mutatnak, amit a közönség, a vidéki meghívások is elismernek. Mi a következő lépés?

• Most vezettük be termékként a Galagonya bohóc babákat, melyek sorszámozottak és kézzel készülnek. Ahogy már említettem elkészült a gyermeklemezem, és hamarosan jön a foglalkoztató mesekönyvem is. Ez utóbbit már lehet előrendelni is. Mindkettő jól mutat majd a karácsonyfa alatt, bármelyik is kerül oda. Mindegyiket a gyerekekre, komolyan odafigyelve alakítottuk és állítottuk össze, gyerekekkel tesztelve.

 Zselyke és a Galagonya babák 

Fotók forrása: www.facebook.com/galagonyabohoc.oldala

Karolina lányom szeptemberben, a Díjátadón találkozott először Galagonya bohóccal. Azóta bárhol meglátja, a sminkes fotóját hozza nekem és mondja „szeretem Ági nénit!” Azt hiszem ennél őszintébb véleményre nincs is szükség, mint egy másfél éves lánykáé, aki az egyik reggel felébredt az összegyűrődött „altató-fényképen” és azt mondta: „Galagonya bohóccal álmodtam! Énekelt.” :)

Válóczi- Angyal Irén: A bölcs pók apócska

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Aprócska pók apócska hálójában ücsörög

Arra szállt egy légyfiúcska, s feléje csücsörög

Zokon veszi pók apócska –Sehonnai csibész gyerek!

Csöppnyi eszed örökölted?

-Jössz te még az otthonomba, kapálózva, könyörögve.

Majd meglátom csücsörít-e apró ajkad közelembe…

Légyfiúcska tovább repült,-Bolond öreg, mit képzel ez?

Okos vagyok, s leleményes otthonába be nem lépek.

Szemtelenje repked fel, s le, mutogat és csúfolódik,

Hanem egyszer repültében pókhálóba gabalyodik.

Rimánkodik, kapálózik, esdekelve kérincsőzik

-Engedj haza, várnak engem, hiányzom majd szüleimnek

Legyen lelked kedves apó, fiatal vagyok még, s apró

Hosszan nézi pók apócska, elment kedve, s jó étvágya

Oda mászik zsákmányához, kiengedi hálójából

Ígéretet tetet vele –Soha többé ő feléje szálldogálást elfeledje!

Mert különben pórul járhat, pókgyomrában helyet találhat.

Légyfiúcska vigyázva már, soha többé arra nem száll.

Feledésbe merült eset, de pók apócska létezett.

Helyre tette szemtelenjét, tán mai is éli bölcs életét.

A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 
http://kacajpankamesetara.blogspot.hu/2015/11/angyalka001-emlekezes-dontos-alkotonkra.html

A mesetesztelő gyerekek véleménye:
"Nagyon tetszett a bölcs pók apóról és a szemtelen légyről szóló vers. Játékos, jó olvasni." - írta a 10 éves Fanni.

Angyalka001 – Emlékezés döntős alkotónkra, Válóczi- Angyal Irénre

Angyalka volt az e-mail címe. Az örömhírt küldő üzeneteimre nem válaszolt, még a díjkiosztó ünnepség meghívójára sem. Aztán a napokban postai levélben próbálkoztam. Férje hívott telefonon válaszul, Irén augusztus 20-án meseírás közben szép csendben elment, maga mögött hagyva az űrt férje, családja és barátai szívében.


Önéletrajzában így írt:

„1972-ben születtem a Pest megyei Abonyban. Gyermekkorom óta kapcsolatban állok az irodalommal, vagy így- vagy úgy. Édesapám által szerettem meg a meséket. Minden este szüleim közé feküdtem és ő rendíthetetlenül olvasta fel az éppen soron következőt. Édesanyámmal hallgattuk őt és szinte átéltünk minden egyes történetet.

Mikor már én is el tudtam igazodni a betűk országában magam vettem kezembe a lapozgatóst.

Majd jöttek a rím faragások, apróbb versecskék ajándékba a rokonoknak, barátoknak. Publikációra még csak gondolni sem mertem.

Sokat foglalkoztatott a gondolat, hogy megpróbálkozom a nagyobb lélegzetvételű írással is, de talán nem vagyok rá még felkészülve. Szeretem a csattanós, pörgős rímelőst, de szeretek tanmeséket is „papírra”vetni. Szórakozom, miközben írok. Élvezem és látom magam előtt a történetet. Ilyenkor egy másféle miliőben érzem magam.

Foglalkozásomat tekintve élelmiszer eladóként végeztem 1989-ben. Egy szolnoki szakközépiskola büféjében dolgozom, már tizedik éve.

Gyermekünket még nem sikerült „megtalálnunk”. Tudjuk, hogy létezik valahol, de még nem akarja felfedni magát előttünk. Rövidebben fogalmazva: Örökbefogadásra várunk.

Ha nekem kedvezne a szerencse és enyém lehetne a csodaszép takaró, név helyett csak ennyit kérnék ráhímezni: „AJÁNDÉK”


A nagy álom, hogy nyilvánosan is megjelenjenek versei, életében nem adatott meg neki. Férje a Kacaj Panka Mesetár Társaságnak megküldi fennmaradt írásait. Nehéz örökség, méltón fogjuk kezelni. Válóczi-Angyal Irén, kedves alkotónk, nyugodj békében! A Bölcs pók apócskára, döntőbe jutott versed hősére, mindig emlékezni fogunk.






Válóczi-Angyal Irén: Bölcs pók Apócska

Mondókára fel! Hiszen mondókából sosem elég!

Kacaj Panka Mesetár Társaság Mondókára fel! pályázatának háza táján zajlik az élet. Társaságunk még csak egy hónapos múlt, és már szép emlékekre tekinthet vissza. A legszebb, hogy a döntőbe jutott mesékkel és versekkel egyre többen megismerkedhettek a megnyitott blogunkon, a mai napig több, mint 3500-szor nyitottátok ki. (www.kacajpankamesetara.blogspot.com )

A Társaság szóvivőjeként szerepeltem a Magyar Televízió Ma Délelőtt című műsorában, ahol Fábián Barna műsorvezetővel beszélgettünk a mesék, versek, mondókák fontosságáról. (38- perctől tekinthető meg a beszélgetés.) (http://www.mediaklikk.hu/video/ma-delelott-2015-10-23-i-adas/ )

Szabadkán a Pannon Rádióban, Búzás Zsuzsanna volt kíváncsi a részletekre, így közösen csábíthattuk a délvidéki gyerekeket is mondókázásra.. (https://soundcloud.com/user-597611399/26-10-2015-mondoka-palyazat-blackbox)

22 ország magyar vonatkozású internetes felületén és újságjában megjelent a plakátunk. Köszönjük, hiszen nélkülük nem jutunk szóhoz. Örültünk, hogy a kisgyerekek mese és mondókavilágát mindenhol fontosnak tartják. Reméljük a visszajelzéseket gyorsabban hozza a posta!

A Szórvány napján, november 15-én a Gyerekhíradó vendégei voltunk egy pár perc erejéig. A lényeg, hogy hova várjuk a felvételeket az lemaradt, de most pótoljuk a számunkra olyan fontos hírt és feliratot. (http://www.mediaklikk.hu/video/hetedhet-gyerekhirado-mondoka-186-2015-11-15/)

Egy beszélgetés keretében bepillantást nyerhettünk a legnagyobb magyarországi mondókázó közösség életébe, a Ringatók és PIC Ringatók világába. A Hazay nővérekkel igazán nagy élmény volt beszélgetni a gyönyörű munkájukról, amit a koraszülött osztályokon és különböző zenés foglalkozásokon élvezhet szülő és gyermek egyaránt (http://kreativbabaajandek.blogspot.hu/2015/11/vedd-olbe-ringasd-enekelj-interju-hazay.html )

Megtaláltuk a mondókák fontosságának egyik kiemelkedő szakértőjét, Tarján Verát, aki fővédnöke lett pályázatunknak. A vele készült interjúban nagyon hasznos és fontos tényeket osztott meg velünk arról, miért is fontos mondókázni már egészen kis kortól. Mivel Amerikában töltött több évet, jól ismeri a szórvány magyar gyermekek mondókázásának szükségességét is. (http://kacajpankamesetara.blogspot.hu/2015/11/mondokara-fel-palyazatunknak-fovednoke.html )

És hogy mit tartogat még Kacaj Panka Mesetárának 

mondóka pályázata? Csupa jó hírt!

• A nagy érdeklődésre való tekintettel meghosszabbítjuk a pályázat határidejét, december 10-én éjfélig várjuk a telefon és videofelvételeket. 

• Várjuk a világban élő magyar közösségektől a Mikulás ünnepségekről készült videókat is!

• Több szülő jelezte, hogy szívesen részt vennének, de a gyermekről nem szívesen küldene videófelvételt! Semmi gond, a videón ülhet egy mackó is és a háttérben mondókázhatnak a gyerekek! A lényeg, hogy együtt verseljünk, énekeljünk, mondókázzunk! :)

• Felemeltük a korhatárt 10 évre, hogy minél többen jelentkezhessetek. :)

• Hamarosan bemutatjuk zsűri tagjainkat is, hogy jobban megismerjétek kiknek is külditek végül is a videót? 

• Természetesen a meghirdetett díjakon még „dolgozunk”. A csoportban mondókázó gyerekeknek és óvodásoknak üzenjük, hogy ők is kapnak olyan díjat, amelyet minden résztvevő élvezhet!

Varázsoljunk együtt egy igazi karácsonyi meglepetést Kacaj Panka virtuális karácsonyfája alá és mondókázzunk együtt! 

Mondókára fel! pályázatunknak fővédnöke lett! - Interjú Tarján Verával

Mai virtuális kávézónk vendége Tarján Vera nyelvtanár, tanár, gyógypedagógus, aki a Szülők Lapja szakértőjeként cikket* írt arról, hogy miért is van szükségük a babáknak mondókákra és versikékre.

Felkértük a Mondókára fel! felhívásunk fővédnökének. Tarján Vera fontos hátteret adhat azon szülők számára, akik még nem döntötték el, hogy megosszák-e örömüket gyermekek mondókázásáról, és elküldjék-e a róluk készült videofelvételt hogy karácsonykor valamennyien örülhessünk az ajándéknak.

–Amikor telefonon beszéltünk, félve említettem, hogy szeretnénk a Mondókára fel! felhívásunk fővédnökének felkérni. Megtisztelő volt számunkra, hogy azonnal igent mondott. Különleges kérés volt?

–Köszönöm a felkérést, örülök neki, hogy olyan nemes célt szolgálhatok, amely számomra is kifejezetten fontos, amely a gyermeki nyelv- és egyben teljes személyiségfejlődést helyezi előtérbe, segíti. 

–Egy cikkedben, ahol a mondókák fontosságát hangsúlyozod, a babák zenei világából jutsz el a mondókák világába. Mennyire fontos, hogy mit hall még születése előtt a babánk?

–Hat hetesen kezdenek el az embrió szövetei specializálódni, ekkor kezdenek el hallószerveinek alapjai elkülönülni. Kilenc hetesen láthatóan is megjelennek az apró fülkezdemények, majd tizenhat hetes korára limitált hallással rendelkezik babánk. A huszonnégy hetes magzat már fejmozdítással reagál a különböző hangokra.Ha szeretnénk megtudni, mit hallhat a magzat a méhben, fogjuk be a szánkat, erre kérjük meg partnerünket is, és próbáljunk meg így beszélgetni, énekelni.Fontos, hogy mit hall a magzat, ezen belül is az anya hangjának van kiemelkedő szerepe, hiszen a külvilágba kerülve a megszokott hangok adják majd azt a biztonságot, amelyet addig a méh biztonsága nyújtott.

–Mi az összefüggés a zene és a mondókák között?

–A zene valamely ritmusra írt dallam, szöveggel vagy anélkül. A mondókánál a dallam kivételével ugyanerről van szó, ám a dallam helyébe gyakran valamely cselekvés lép. 

–Vegyük sorba, hogy milyen képességek fejlődésében segítenek a mondókák?(kognitív, nyelvi, fizikai, szociális-érzelmi)

–A világgal való kapcsolatunk öt érzékszervünkön keresztül történik, ebből hármat máris a mondókák világához írhatunk, s így a halláson, látáson, tapintáson keresztül fejlesztik a gyermekek érzékelés- észlelését, figyelmét, megfigyelőképességét, emlékezetét, gondolkodási funkcióit, nyelvi-, fizikai-, szociális- és érzelmi képességeit.


–Fogyatékos gyermekek számára is elfogadott a zene, a mondókázás fejlesztő hatása?


–Természetesen, sőt! Mivel fogyatékosságtól függően valamely érzékszervük/-eik sérült/-ek ezeknek a gyermekeknek, kifejezetten javaslom a zenével, mondókázással egybekötötten történő testi- és kognitív fejlesztést.


–Életkorok szerint változóak nyilván ezek a fejlődési szakaszok. Egy sikeres mondókázási kor után, milyen eszközök vannak ezek továbbfejlesztésére?


–Mint ahogy a tudományágak differenciálódnak és válik különböző területen orvos egy egyetemistából, úgy fejlődhet egy jó mondókázási alapból meseszerető-, mondó, zenélő, verselő, táncoló fiatal.


–Hosszú ideig éltél az Egyesült Államokban. Van tapasztalatod arról, hogy más anyanyelvi környezetben növekvő gyerekek számára milyen jelentősége van a magyar mondókáknak?

–Az Egyesült Államokban azt tapasztaltam, hogy az a csoportnyi magyar, aki Észak- és Dél Karolinában él, erősen ragaszkodik a hagyományőrzéshez, fontosnak tartják, hogy gyermekeik ne felejtsék el a magyar nyelvet, a mesekönyveket, mint felbecsülhetetlen kincseket adják át egymásnak, és a magyar találkozókon körjátékokat, mondókákat tanítanak a gyermekeiknek.


–Milyen különbségeket láttál a külhoni anyukák és az itthoni anyukák életében?


–Külhonban sokkal inkább nyomatékosabbnak láttam a magyar hagyományok ápolását.


–Mit ajánlasz a külhoni magyar gyerekek szüleinek, miben segítenek számukra ezek a mondókák? 

–A fentebb említett képességfejlesztésen kívül, gyermekeik számára a magyar nyelv, ritmus, kultúra, hagyományok megőrzésében nélkülözhetetlen az anyanyelvi mondókák, dalok elsajátítása, hiszen ezekre még felnőtt korukban is emlékezni fognak a most gyermekek, s az ő gyermekeik büszkén mondhatják majd, hogy ezt a mondókát/dalt, még a nagyi tanította, hiszen a mondókákra még abban az esetben is emlékezni fognak az unokák, ha a magyar nyelvet már nem is használnák aktív beszélőként. 

Tarján Vera eredeti cikke a Szülők Lapjában itt olvasható: http://www.szuloklapja.hu/gyermek-fejlodese/2858/ezert-van-szukseguk-a-babaknak-mondokakra-es-versikekre.html

Peresztegi Hanna: Jázmin tündére

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Egyszer régen, mikor még voltak tündérek is, élt egy Jázmin nevű kislány. Olyan szép volt, mint egy királynő, de nagyon buta és kényes volt. Sosem adta oda másoknak a játékait, és mindent magának akart.

De mindenkinek van kívánsága. Jónak is, rossznak is.

Jázmin kívánsága az volt, hogy legyen egy saját tündére, aki mindig vigyáz rá és teljesíti minden kívánságát.

Eltelt két hét és nem történt semmi.

Azonban nemsokára úgy érezte Jázmin, hogy mégis van tündére. Este úgy gondolta, hogy megfigyeli, hogy kit kapott tündérül, mert már nagyon furdalta a kíváncsiság. Este úgy csinált, mintha aludna, szülei is azt hitték. Mélységes csend volt, de hirtelen egy hang ütötte meg a csendet:

- Elaludt a kislány, elaludt! – suttogta egy vékony hang.

Majd Jázmin meglátta, hogy egy apró kis gyerektündér jött el hozzá.

Reggel korán felkelt, elkészült és futott iskolába. Az udvaron megfigyelte, hogy vele van-e a tündére, és hiába hitte azt a tündére, hogy senki nem látja őt, Jázmin mindig látta. Állandóan figyelte a tündért Jázmin, hogy mit is csinál napközben, mi a feladata, hova megy dolgozni. A tündér is rápillantott néha-néha Jázminra. Mikor a tündér ránézett Jázminra, Jázmin gyorsan másfelé nézett, hogy azt higgye a tündér, hogy Jázmin nem látja őt.

De a tanulásban soha nem segített a tündér Jázminnak. Nem varázsolt Jázminnak olyan észt, amivel hibátlanul és gyorsan tudna számolni, olvasni, írni, rajzolni.

Jázmin otthon azon gondolkozott, hogy vajon miért nem segít neki a tündér az iskolában. Hogyha már van egyszer tündére, akkor miért nem teljesíti a kívánságát. Elhatározta, hogy megkérdezi a tündért.

De aztán eszébe jutott, hogy úgy csinált, mintha nem is látta volna őt.

Majd kitalálta a megoldást: mi lenne, ha nem is kérdezné meg a tündért, hanem csak úgy kívánna valamit?

- Bárcsak ötös lenne a matekdolgozatom! – hallatszott a kívánsága.

Nem érzett semmi változást utána, de mikor a hetesek kiosztották a dolgozatokat, látta, hogy ötös.

- Bárcsak az iskola előtt épülne egy fagyizó! – kiáltotta.

Két nap múlva ott volt egy fagyizó.

Így ment ez hónapokon át.

Azonban a tündér észrevette, hogy Jázmin csak kihasználja a varázserejét.

A tündér már alig bírt repülni, és éjszakánként is nehezen aludt el, mert ha nagyon sok kívánságot teljesít egy nap, akkor kimerült lesz, és kezdi elveszíteni a varázshatalmát.

Azután az egyik nap Jázmin megdöntötte a kívánságrekordot: 88 kívánsága volt!

A tündér azt gondolta, hogy valahogy csak le lehet állítani ezt a kívánságőrületet.

Azt találta ki, hogy összehívja a tündérosztálytársait, barátait, barátnőit, szomszédait, rokonait, mert kieszelt egy cselt.

- Mikor találkozunk Jázminnal, előtte eljátsszuk, hogy elköltözöm. - Valahogy így. És lerajzolta egy papírlapra.- Aztán én elmegyek Tündérföld utca 2-be, és mikor Jázmin megy a buszhoz, megmondjátok, hogy vidám volt-e, vagy szomorú, sírt-e, vagy nevetett.

Így is tettek. Aztán Margaréta, a kis tündér szomszédja, elmondta a kis tündérnek, hogy Jázmin ügyet sem vetett rájuk. Akármit csináltak, nem is vette észre őket.

Aznap este Jázmin kívánt egy aranyérmet, de nem teljesült. Kívánta még egyszer, meg még egyszer, meg még egyszer. Aztán kívánt egy babakocsit. Az sem teljesült. Üvöltött vagy suttogott, sehogy sem teljesült a kívánsága.

Jázminnak ekkor eszébe jutottak az úton a tündérek: ahogy ott integettek, mindenfélét mondtak, hogy elköltözik a tündére, elmegy máshová, s eszébe jutott, hogy ő hogy viselkedett velük: rájuk sem figyelt, még annyit sem mondott, hogy jó.

Aztán végiggondolta, hogy mennyit is kívánt a tündértől, és elővett a polcról egy régi könyvet, ami tündérekről szólt, és elkezdte olvasni. Már nagyon régi és poros volt a könyv, merthogy Jázmin soha sem olvasott könyveket, de most úgy érezte, hogy szükség van rájuk.

Rájött, milyen jók a könyvek, nagyon sok dolgot megtudott a tündérekről, varázserejükről, viselkedésükről.

Eltelt másfél év. Jázmin most már nem buta, hanem okos kislány. Sokat olvas és rengeteget tanul.

De nem felejtette el a tündérét. Nagyon hiányzott neki. Mindenhol kereste. Minden kis zeget-zugot megnézett. Kő alatt, fán, levegőben, pillangók hátán, föld alatt, virágokon. Még a virágok közt is megnézte. Végül tündérét egy tulipán kelyhében találta meg. A tündér éppen a méhecskéknek segített a mézgyűjtésben.

Jázmin minden bátorságát összeszedve odament a tündéréhez és elmondott mindent, amit végiggondolt, olvasott, és azt is, hogy mennyi helyen kereste őt. Belátta, hogy túl sokat kívánt a kis tündérétől.

A tündére megbocsájtott Jázminnak és visszament a kislányhoz.

Jázmin pedig megfogadta, hogy ezentúl csak nagyon nagy bajban kell a tündérnek használni a varázserejét.

Kép forrása: www.maszol.ro 

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása

A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 
"Nekem az írás örömöt jelent, főleg akkor, ha van miről írni. Ilyenkor általában nekiállok és jó, fordulatos meséket írok. Ha viszont nincsen ihletem, vagy nem állok neki, vagy nekiállok és rossz lesz. Ezt, mármint az írást, nem lehet elkapkodni. Ha van ötletem, ihletem, akkor elfelejtek mindent magam körül, s csak írok és írok és írok."

A szerző 10 éves. 

A mesetesztelő gyerekek véleménye:
"Ezen a héten a Jázmin tündére című mese tetszett a legjobban, mert kedvenceim a tündéres mesék. Jó lenne ha én is tudnék ilyen jó meséket írni." - írta a 7 éves Kriszti

Vassné Szabó Ágota: Csííz

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Ünnep van ma Hódéknál.

Egy éves lett Hód Milán.

Anyjuk! - szólott hódpapa

- süssél fából törzset ma.

Megették az egészet, 

mellé néhány haltörzset.

Elhívták a fényképészt:

hozná el a lencséjét.

Nem kell hozzá túl sok ész,

béka volt a fényképész.

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása

A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 
"Gyermekverseim szűk családi-, baráti körben voltak eddig publikusak, de igazán megtisztelő lenne számomra, ha - a fiók mélyéről előkerülve - a többi is örömöt okozhatna számtalan "manócskának"."

A mesetesztelő gyerekek véleménye:
"Nagyon tetszett a hódos vers. Rövid, aranyos. " - írta a 8 éves Bogi.

"Az egyik kedvenc állatom a hód, ezért ez a vers nagyon tetszik." - írta a 6 éves Peti.

Varga - Kovács Dorián: Pánik nélkül

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Felhívjuk szíves figyelmeteket, hogy ez a mese, ifjúsági kategóriában indult és nem gyermek mese kategóriában!

Történetünk egy vidéki, szerény kis házikóban veszi kezdetét. E házban élt Valentin a környék legeslegfélősebb kisfiúja. Ez a legény nagyon játékos volt, és nagyon szerette, ha a középpontban lehet barátai és családja körében is. Bár 6 évesen nagyon sokan ilyenek vagyunk. Szülei nagyon féltették gyermeküket, hiszen minden este ordított, sírt és félt. Azt állította a fiatal gyerek, hogy minden este fény szűrődik a szekrényéből. Apja és édesanyja mikor megnézte e furcsa jelenséget, a világosság meg szűnt, ezért nem hittek egyetlen fiuknak. A kis csemete minden este 8 órakor lazította el gondolatait és alvásba szenderült...

De! Mindig az járt a fejében, megjelenik-e ma is a különleges jelenség, vagy sem? Az az este más volt, sosem feledi, ami akkor történt. Hozzászólt ugyanis egy különös férfihangon a szekrény: - Gyere, én egész este itt virrasztok, vigyázok rád, nem hagylak cserben. Az ifjonc szíve a torkában dobogott, belegondolt, hogy édesapja hangja közel sem ilyen. Olyan sokáig hajtogatta a szekrény mondókáját, hogy a gyerek nagy merészséggel odalépett elébe. Csodák csodájára a kulcslyukon át megjelent a fehérség, a fény! A fiú megragadta a kilincset, és megrántotta. Szeme csukva, bőre csak úgy izzad, teste borzong a félelemtől, de mikor újra szemet nyit a borzalomra, ami egy fényes gömb volt, egy másik bolygó, mit körülfedett a sötétség. Mindenhol a fekete árnyék, ami miatt semmit sem lehetett látni. A beszéd csak hangosabbá vált, és követte. Egyre közelebb ért a csillogó gömbhöz, olyan közel, hogy bele esett. Észre sem vette, hogy leesett, csak azt, amikor már a földön hevert. Körülnézett, és egy csodálatos, elképzelhetetlenül gyönyörű erdős rész várta, mezővel megsózva, és sok vízesés hozzájárulásával. A poronty ezeket a szavakat használta: - Ilyen létezik? - Majd hátulról megveregette a vállát egy bohóc, amitől nagyon félt, és így szólt: - Mondtam, hogy nem hagylak cserben, Cimbi! - Annyira nyugtató békés hanggal szólt hozzá, hogy meg sem ijedt a barátságos, festékes embertől, ki azonnal be is mutatkozott: - A nevem Ecsetes, és imádok szórakoztatni! Van egy vad szamaram, de nem vad valójában, hanem inkább kedves, nem hagyja, hogy éhen haljak! Főz nekem, nehogy sovány legyek! Gyere, terád is férne egy csipetnyi étel, vagy amennyi jól esik fiacskám! - A kölyök szavakért kapkodott, de elfújták azokat a bohóc szavai, és egy ilyen szórakoztató bohócnak, ki mondana nemet? Ezért csak követte őt a szamarához, ki vele lakott.

A gyerkőc félt a szamaraktól, mert amikor kisebb volt, egy neki akart szaladni, ezért félt a találkozástól. Mikor megérkeztek, egy gyönyörű ház látványa várta két csodálkozó szemét, amit nem bírt pislogásra parancsolni. Midőn eljött az ideje, hogy belépjenek, a szamár elébe ugrott és ennyit mondott: - Az én nevem Csámcsogó, foglalj helyet! - Az asztalon mindenféle finomság desszerttel végig pakolva, körülötte a húsok csúcsai telis tele sok-sok finomsággal. Kérdezte a szamár: - Mit szedhetek? Vagy inkább szedjél magadnak, amit csak szeretnél! - Az apróság belakmározott, hogy tele legyen a pocakja, és máris szólt hozzá a bohóc: - Gyere, ma még sok utat kell megjárnunk! - A kölök felpattant, és követte új barátját. Az útjukon körbevették őket a baglyok, kiktől szintén félt a csimota. Zenét dúdoltak, mivel régen altatták Valentint a szülei. Mindenhol hevert egy plakát, a földön, a fán, amin egy-egy dátum állt, ráadásul pont az aznapi. Megkérdezte az ifjonc: - Miért van mindenhol ez a plakát? - A bagoly azt felelte, hogy _ Utad végén megtudod. - Végig izgult tehát a csemete, mi lehet az?... Talán egy meglepetés, talán egy játék, vagy édesség? De, hogy függne össze ez egy dátummal? Talán ma osztják a cukrot vagy a játékokat? Talán... Elmentek egy helyre, ahol játékokat lehetett kapni, olyan játékokat, olyan lényeket, amik ezen a bolygón éltek. Ecsetes vett egy bohócot barátjának, és így szólt: - A legjobb barátom megérdemli! - Nagyon örült a kis lurkó, és bal kezébe szorította, hogy még véletlenül se ejtse el. Mikor az árushoz értek, csodálkozva látta, hogy ez egy fogorvos kinézetű medve volt. A kis emberpalánta ekkor jött rá arra, hogy ezen a helyen csakis, kizárólag olyan lények vannak, amitől fél. Odalépett a medve a kisfiú szeme elé, igaz a gyermek csak a lábáig ért fel, de a medve szép mély hangon odaszólt neki: - Az én nevem Haspók és ajándékba adom a kezedben lévő tárgyat. - A fiú örömkönnyeket hullatott, hiszen új legjobb barátjától kapott egy kis plüsst, amit nagyon szeretett. A bohóc letörölte könnyeit, és felnevetett egy kicsit, megfogta jobb kezét és elbúcsúztak a medvétől. Esteledett, ám Valentin egy kicsit sem félt már ezen a helyen, bár egy kicsit megrémisztette az a mondat, amikor barátja hozzászólt: - Barátom, mivel esteledik, gyere és nézzük meg azt a kastélyt. A kastély gyönyörű volt! Egy havas táj, telis-tele fenyvesekkel és növényekkel, a patakok folytak a madarak repültek mellettük. Egy figyelmeztetést tett Ecsetes a kölyök felé: - Kedves jó barátom, ebben a kastélyban egy szörnyeteg él, amiről mi sem tudjuk, hogy mégis milyen lény valójában. Az ő neve ... - Kinyílt az ajtó, és mondatába vágva, így szólt a lény: - Momot! ... Üdvözöllek itt, szerény kis hajlékomban a hegyek tetején barátom! Remélem, megismersz, mert sokat halhattál rólam. – A gyerkőc elgondolkodott, hiszen ezzel a lénnyel ijesztgették őt a nagyobb fiúk, egy lila nagy fogú lény, akiről azt állították, a szekrényben él, és figyel téged mindig! Nem is hazudtak, hiszen mindent tudott a fiúról Momot. Behívta, és a fala a kisfiú képeivel volt tele, amiket otthon kerestek rajta a szülei, mert eltűntek. Momot elárulta neki, hogy ő védi meg minden bajtól, amikor alszik, ha zajt hall, ő csöndet tesz, ha villámlik, ő napsütést hoz, és ha bántják őt, ő vigasztalja álomba, hogy ne törje a fejét a rossz fiúkon. Beszélgetésükbe vágott Ecsetes, és így szólt: - Mennünk kell Momot, muszáj! - A fiú félt és remegett, mert bohóc barátja is remegő hanggal szólalt fel. Megfogta a fiú kezét, és elköszöntek. Momot bőgött, és bánatos volt addig, amíg nem láthatta a fiút, s most végre látta, de most elviszik. Kilépésükkor a piros orrú fickó így szólt: - Eljött a dátum barátom, amint látod. Ami előtted lement, az nem a nap volt, hanem egy másik bolygó, akik figyelnek bennünket, olyan okból, hogy ide nem léphet be más lény csak mi lehetünk itt,sajnálom...Ecsetes leült és sírásba indított, az arcáról folyt a festék, és műpiros-orra lehullott, erős könnyeitől kalapját levette, és a fejéhez kapott. Majd Valentin letörölte könnyeit, és így szólt: - Muszáj mennünk, féltelek titeket! - Útnak indultak, vissza a sötétségbe. Amikor azonban kilépett volna a gyermek a szekrényéből, a bohóc így szólt: - Bármerre is jársz, ne félj tőlünk! –

Az ifjonc kinyitotta szemét. Ágyában találta magát, és éppen kelt fel a nap, így tudta, csak álmodott. Édesanyja jött volna kelteni fiát, de ő már rég az ágy szélén ült. Édes’ jókedvvel mondta szülöttjének: - Na fiam, eridj reggelizni! - Anyukája addig beágyazott helyette. Finomat evett, apukája két puszival köszöntötte. Amikor befejezte a reggelit, anyukája hozott a kezében valamit, amihez egy kérdést is fűzött: - Édes drága gyermekem, mikor vettünk mi neked egy plüss bohócot? - A hideg ment végig a poronty hátán! Valentin odanézett, és elvette anyjától. A bohóc kezében egy fecni volt, amire ez volt rávésve: „Bármerre is jársz, ne félj tőlünk! Ecsetes”

Mert a bohócoktól és az állatoktól nem kell félni. :)
Kép forrása: www.szulinapibohoc.hu 

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása

A szerző 16 éves.

Várfalvy Emőke: Fagylalt csendélet

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Üres még a tölcsér,

bele gömböt töltsél,

csak csokisat kérek,

vagy mégis inkább kéket,

puncs, rózsaszín eper,

az meg lila, szeder?

 

Tejszínhabos magas,

hegyén cukor havas,

csorgó szirup alatt,

olvadt fagylalt patak,

ragacs szivárvány láva,

csepeg apa nyakába. 

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása

A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 
"Elsőben írtam egy görög drámát az éves irodalmi vetélkedőre. A tanáraimban valószínűleg mély nyomot hagyhatott a szöveg, mert többek között ennek is köszönhetem, hogy átmentem a magyar érettségin.
Irodalmi értékűnek nevezhető szövegeket első fiam születése után kezdtem el írni. Mások kötnek, én rímeket hurkoltam, majd, ahogy gyermekem cseperedett, úgy szaporodtak a sorok s bővült a tartalom. Jöttek a mesék, mondókák minden színben és méretben. Ma már két kisfiam van, s a kereslet szinte végtelen."

A mesetesztelő gyerekek véleménye:
"A fagyis vers a kedvencem, már meg is tanultam és most tanítom az öcsémnek is." - írta a 8 éves Kriszti.

Tulok Teréz versei

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Mikulás

December van. Előveszi szánkóját a Mikulás.

Nem lehet már tovább várni. Hamarosan indulás.

Fúj a szél és esik a hó, előkerül a bunda.

Jó melegen felöltözik, úgy indul el az útra.

Az út szélén a kalapját lengeti a hóember.

Didereg és mégis örül hogy itt van már december.

Puttonyában a szakállas órák hosszat kotorász,

előhúz egy sapkát, sálat: - No hóember, te se fázz!

Mellette egy kis nyúl fut el: - Állj meg csak Tapsifüles!

Mit kérsz? Káposztát vagy répát? Választani is lehet.

Minden deres. Az ablakon

a hideg tél kopogtat.

Reggelire Nyulam-bulam

sárgarépát ropogtat.

Néki nem kell sapka meg sál,

meleg van a bundában.

Meg néha egy kicsit fél is,

kimelegszik

futtában.

Idén Róka Komáéknak

nem jár semmi ajándék,

kifosztották a tyúkólat,

sírnak Kukorikáék.

Kint a réten hóban-fagyban

didereg az 

őzike.

Néki illatos szénát visz.

Csalogatja:

- Jöjj ide!

Mackóékra nincsen gondja,

oda nem kell mennie.

Egész család békén alszik,

nincs szükségük semmire.

Mindenkinek jut ajándék,

senki sem szomorkodik.

Mire üres lesz a nagy zsák,

minden cipő 

megtelik…

Kép forrása: http://gondolkodjegeszsegesen.hu/a-mikulas-eredete/

Álarcosbál

Közeleg az álarcosbál.

Belépő jegy: álarc. Hoztál?

Kérdi a pókot a tücsök.

Kályha mellé lecsücsülök,

Bál végére megnősülök,

Vagy a kályhától megsülök.

Pók is azért jött a bálba,

Mert reumás minden lába.

A feje is mindig kába,

És a tánc egy kicsit hátha…

Segít, vagy ledönt a nátha?

Hogy eljött, még meg nem bánta.

A szíve is mindig lángol,

ha a párja tőle távol.

Megismerné akár százból,

talán ő is ég a láztól.

S úgy gondolta, ha majd táncol,

búcsúzik a reumától.

Felkérte hát Bolha Dórát.

Vett néki egy szép karórát.

Ha majd táncolnak egy órát,

Lehörpintnek néhány Colát,

mondhatja majd azt hogy jól járt.

Mert az esze szerte kószált.

A Dóri egy ügyes táncos,

a ruhája mindig ráncos.

Oly fiatal, mint egy táltos,

udvarlója volt már számos,

de neki ez mindig káros.

Éjjel-nappal folyton álmos!

Táncra tücsök is felkészült,

tetőtől talpig megszépült.

Dóra leány pirult, kékült,

Pillanatra meg is rémült.

Nem volt harag, már kibékült,

Csoda hogy bele nem szédült.

Nyolc lábára cipőt húzott,

Ruhája folt hátán folt volt.

Oly nagyot tán nem is túlzott,

elmesélte mily drága volt,

és milyen messze van a bolt,

ahol fűt-fát megvásárolt.

Mérges lett a Bolha Dóra!

Nem tetszett a szép karóra.

El tellett egy báli óra,

Ráugrott a csinos pókra,

Kikergette a nagy hóba,

Azután tért nyugovóra.

Kép forrása: http://www.hotdog.hu/mozaik_1/operahazi-mesek/operahazi-mesek

Gyermekvilág

Varázsol a tavaszi nap fára levelet, rétre virágot.

Mi is varázsoljunk

egy mókás, színes, vicces gyermekvilágot!

Legyen benne gyöngy és gyűrű,

guruljon a világon át!

Százhúsz éves ősz apóka

jól rázza meg rőt szakállát!

Potyogjon a temérdek kincs, arany, ezüst, gyémántkövek.

Ahogy leng a nagy szakálla,

fiatalodik az öreg!

Hét mérföldes csizmájában úgy fut,, mint a tapsifüles.

Ahova lép, ott lesz mindig

a fekete föld is füves.

Betéved egy óriáshoz, kölcsön kéri nagy szemét,

mert a nehéz ókulája

letörte már a fülét.

Sárkányokkal hadonászik: szakállát leperzselik.

Gurulnak az arany pénzek, a zsákokba csak merik.

Lám-lám jókor kerül elő

az a sok-sok drága kincs.

Olyan szegény az apóka,

hogy még egy szál haja sincs!

Mese végén meggazdagszik ő is,

mint a királyok. -

Minden lurkónak egy boldog Gyermeknapot kívánok!...

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása

A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 

"Verseket, óvodában, iskolában mindig könnyen, örömmel tanultam. A versírással negyvenkét éve az általános iskola nyolcadik osztályában ismerkedtem, azóta is folytatom."

A mesetesztelő gyerekek véleménye:
" Ezen a héten a Mikulásos vers tetszett a legjobban, mert bár még csak nyár van, már nagyon várom a Mikulást." - írta a 7 éves Dani.

Tripon Melodi Mínea: A valóra vált álom

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Nagyon, nagyon messze létezik egy világ, ami ebben a mesében szerepel. A neve: Meseország. Itt élnek a tündérek, manók, beszélő állatok, sellők és sokan mások. Itt soha nincs rossz idő ha valami mégis esik, az a csillámpor.

Minden úgy kezdődött, hogy egy hatéves kislány, Lilike, aki nagyon szerette a tündérmeséket, egy nap talált az udvarukban egy szál gyermekláncfüvet. Gondolt egyet, és letépte, becsukta a szemét és kívánt egyet. Azt kívánta, bárcsak egy órára a tündérmesék világába, Meseországba kerülhetne. Kinyitotta a szemét, és meglepve tapasztalta, hogy a kívánsága valóra vált, és ott állt Meseország kapujában. Körbenézett, s látta, hogy mindenféle tündérek repdesnek, a tavakban beszélő delfinek és sellők úszkálnak. Mindenki boldog, és senki nem sír, csak örömében. Itt még a szivárvány is örökké tart, rossz idő soha sincs. Lilike arra gondolt, felderíti Meseországot. Elindult, majd egy szépséges tündérlány utána repült, és hamarosan utol is érte. Róza, a tündérlány felajánlotta Lilikének, hogy körbevezeti. Először egy gyönyörű, hatalmas órához értek, ami a szivárvány minden színében pompázott. A kislány látta az órán, hogy még csak tíz perce volt ott. Még sok ideje volt a bűbájos látogatás végéig. Ezután Róza elvitte Lilikét a Varázskertbe, ahol virágok ezrei pompáztak, s a kis kertészmanók vízzel és csillámporral öntözték őket. Lilike csak ámult és bámult. Nagyon tetszett neki Meseország. Róza végül a csodalegelőhöz vitte kis barátnőjét. Itt unikornisok és pegazusok legeltek, még meg is simogatták őket. Végül pedig visszamentek az órához. A kislánynak már csak öt perce volt a látogatásból. Megköszönte Rózának a kedves fogadtatást és hogy körbevezette otthonában. Öleléssel búcsúzkodtak el egymástól. Lilike becsukta a szemét, és mire kinyitotta, ismét otthon találta magát. Mindenkinek elmesélte az élményeit, és érezte, hogy ezt a bűvös órát Meseországban soha nem felejti el.

Róza pedig azóta is szeretettel várja a Meseországba vágyó gyermekeket…   

Kép forrása: www.kepeslap.com 

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása

A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 

"Lassan hatodik osztályos leszek, de máig ugyanúgy szeretem a meséket - főleg a tündérmeséket- mint mikor még óvodába jártam és hiszek a valóra vált álmokban. A "Valóra vált álom" című mesém írása közben is kicsit Tündérországban érezhettem magam. A tündérmesék azért is voltak mindig nagy kedvenceim, mert mindig nagyon vidámak és mindig arra gondolok, hogy milyen jó lenne néha egy csillogó-villogó tündérmesébe csöppenni."

A szerző 12 éves.

A mesetesztelő gyerekek véleménye:
"Nagyon tetszett ez a mese, hiszen egy igazi álom helyre, Meseországba visz el minket." - írta a 8 éves Fanni.

Török Zsanett Atalie: A két őz

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!


A Nap élénken ragyogott le az álmosan úszkáló bárányfelhők közül, sugarait játékosan szórva a poros úton sétáló két gyerekre. A két lány nem szólt egymáshoz egy szót sem, gondolataikba merülve csak az őzeket nézték némán. Lassú sétájukat Mimi ugrándozása és szaladgálása vidította fel kicsit. A kiskutya színes lepkékkel kergetődzött, élénk ugrabugrálással kapkodva utánuk. Hamar érték el az erdőt, s a szélénél akaratlanul is megálltak. Még mindig hallgattak, nem volt kedve szólni egyiküknek sem.
De látták, a két őz milyen jól el van egymással, s mennyire örülnek, hogy együtt lehetnek.
-Ő az anyukája. Most már egészen biztos vagyok benne – jegyezte meg Diana.
Az őzeket elnézve Amanda is ugyanerre a megállapításra jutott, ám ő csak magában ismerte el. Képtelen lett volna fennhangon kimondani. Ahhoz súlyos volt a szíve.
Mimi is alábbhagyott a játékkal, már nem érdekelték a lepkék, de ő talán nem is tudta, miért vannak itt. Az is meglehet, jobban tudta mindnyájuknál, csak nem mutatta. A kis őz az ő kis szívébe is belopta magát, nem akarta elengedni. De gazdája döntése ellen nem tehetett. S talán nem is akart. Odalépett az őzekhez, s leült az őzgida elé, ám az ügyet sem vetett rá. Mimi ekkor már látta, rá itt nincs szükség, s így csalódottan odébbállt.
A fák smaragdos levelei susogva hívogatták a két őzet, haza. Táncolva reszkettek a levelek, s zizegő énekük madarak édes dallamával versenyzett.
Először a nagyobb őz indult el, de csak egy-két lépést tett a fák felé. Türelmesen várta be az őzgidát. A kis suta léptű állatka értetlenül pillantott a nagy őzre, s az erdő óriási fáira. Aztán Amandára nézett szép dióbarna szemeivel.
A kislány tehetetlenül állt előtte, s elkeseredetten nézett az őzgidára.
-Indulj már Őzike – szólt rá a törékeny állatkára.
Az őzgida el is indult, ám nem az erdő hanem a gyermek felé.
Az őzikeszemű lányka egy darabig hallgatott,várt. Az őzgida tett még egy lépést előre.
-Menj! – kiáltott rá Amanda.
Az őzike nagyra nőtt dióbarna szemeivel értetlenül nézett rá. Majd a nagy őz felé fordította fejét, s percnyi tétovázás után hozzáindult. Együtt léptek be az erdőbe, egyre beljebb a fák közé, ám mielőtt teljesen eltűntek volna, a kis őz még egyszer hátra pillantott a válla felett. Titkon a kislányt kereste dióbarna szemeivel, látta, amint Amanda Mimivel és Dianával az erdő szélén álldogál.
-Akkor most menjünk haza- törte meg a csendet Amanda.
Diana és Mimi csöndesen sétáltak a néma könnyeit nyelő Amanda oldalán, ők sem tudták feledni a két őzet. Különösen a csillagos hátú őzgidát nem.

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása

A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 

"Két idézetet is írtam az írásról, szeretném ezt is átküldeni.
„Az Írás egy csodaszép utazás, a Csoda kinyílt kapuja, melyen belépve valóra válik az Álom.”
„Mi is az írás? Egy csodaszép varázs. Egy megkezdett utazás. S egy valóra váltott ígéret.”
A mesék az íráson belül a szívem közepén kapnak helyet, mert a gyermekeket szólíthatjuk meg általuk, aranyos, játékos, varázslatos nyelven üzenhetünk és örömet szerezhetünk nekik."

A zsűri véleménye:
"Nagyon szép mese. Szép képek, szép történet."

"Igazi költemény ez a mese."

"A természet rendjének elfogadására tanít, nagyon szép."

Tilk Katalin: Tütü

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Tütü

Apa téli elalvós meséje nyáron.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csillogó- villogó karosszériájú, gyönyörű fényes alufelnis kicsi tűzoltóautó. Még nem volt igazi felnőtt autó, csak gyereknek számított a maga egy évével, de olyan hangos szirénája volt, hogy bármelyik felnőtt tűzoltóautó megirigyelhette volna. Na és micsoda pompázatos fénye volt a lámpájának! Három kilométerre látni lehetett, ha nem volt ködös az idő. 

Egy baj volt Tütüvel, - mert, hogy így hívták a kis piros tűzoltóautó gyereket- Tütü még soha nem volt tüzet oltani, vagy más fontos munkát elvégezni. Nem látta még senki három kilométerről a villogó lámpáját, és a szirénáját is csak a tűzoltó laktanya udvarán próbálgathatta. Sajnos ott sem harsoghatott kedvére, mert a felnőtt, nagy autók rögtön rárivalltak: 

- Hagyod abba, de azonnal! Micsoda dolog az, riogatni a mit sem sejtő fáradt öregeket! Tudod, hogy ma is mennyit dolgoztunk? És te? Csak itthon ültél és a kerekeidet lógattad! 

- De hát engem mindig itthon hagytok. Én soha nem mehetek veletek!- panaszkodott a kicsi autó. 

Annyira elkeseredett, hogy az ablaktörlőit is be kellett kapcsolni, mert zsebkendő sajnos nem volt a zsebében. Igaz, hogy zsebe sem volt. És mint olyan sokszor, Tütü most is álomba sírta magát. 

Csakhogy nem alhatott és álmodhatott ezen az éjszakán sokáig. Riasztás futott be a tűzoltókhoz! Mindenki kapta magát, már csúszott is le a pihenő szobából a garázsba vezető fényes rúdon. Vette a ruháját, bakancsát, sisakját, s pattant be a helyére a kocsiba. Egymás után két nagy tűzoltóautó is gördült az útra. Kiemelt riasztás!

Tütü is rettenetesen izgatott lett. Ő, a kicsi tűzoltóautó is szeretett volna végre valami hasznosat cselekedni, de hát őt a parancsnok úr nem engedte kivonulni. 

- Rád itt van szükség! Bármi történhet, akkor segíthetsz! 

Így hát nem lehetett mást tenni, várni kellett. Kezdetben még reménykedett, aztán egyre csüggedtebben várakozott Tütü. El-elbóbiskolt, le-lekapcsolódott helyzetjelzője, amikor váratlan dolog történt. Telefoncsengés, és újabb riasztás! 

Riasztás! De kinek? Nyíltak kerekre a reflektorai a csodálkozástól. Egy teremtett lélek nincs itt rajta kívül. Meg persze Józsin, a sofőrön és a telefonügyeletes Lajos bácsin kívül. De nincs mit tenni, segíteni kell! Gizi néni telefonált a harmadik szomszédból, hogy Picur kutya felmászott a rozoga padláslépcsőn egy szemtelen macska után a padlásra. Gizi néni pedig reggel óta csalogatja a foxit lefelé, hol velős csonttal, hol lekváros buktával. A kutya azonban csak nyüszít, csak szűköl. Nem mer lejönni, tán még egy tál aranyért sem. Pedig már igazán éhes és szomjas lehet, meg aztán fázhat is, mert bizony kemény csikorgó téli hideg éjszaka van. 

Nincs mese! Segíteni kell! Lajos bácsi zsebre vágta a szolgálati mobilját, Józsi már nyitotta is a kicsi tűzoltóautó ajtaját. Kedvesen megsimogatta Tütü kormányát és azt súgta: 

- Na, kicsim! Most mutasd meg, mit tudunk mi ketten! Nem megyünk messze, de sietni kell, mert bármikor jöhet újabb hívás. 

Amikor Lajos bácsi is felkászálódott a vezető melletti ülésre, s Tütü előtt kinyílt a nagykapu, azonnal boldogan villogni és szirénázni kezdett, ahogy azt a nagyoktól látta. A harmadik ház előtt kezét tördelve, nagykendőbe burkolózva toporgott, fagyoskodott Gizi néni. Józsi fürgén leugrott a kocsiról, futott a ház mögé, mászott a rozoga padláslépcsőkön felfelé és a hóna alá csapta a reszkető Picur kutyát, már jött is lefelé. Picur hálából jól képen nyalta hős megmentőjét, aztán Gizi nénit ugrálta boldogan körül. Közben a ravasz Józsi egy deszkát kiemelt a lépcsőből, nehogy a foxi megint felmásszon, mert akkor jöhetnek a tűzoltók minden nap őkelmét menteni. Közben Picur majd’ egy vödör vizet belefetyelt. A bajuszáról még javában csurgott a víz, amikor felfigyelt a házuk előtt álló gyönyörűséges, vadonatúj, csillogó- villogó piros tűzoltóautóra. Tátott szájjal bámulta a drótkerítésen keresztül, aztán egy óvatlan pillanatban Gizi néni lába mellett kirohant a kapun, nedves orrával megszimatolgatta a kocsi oldalát, és a kerekeit pedig jó alaposan meglocsolta. Így fejezte ki háláját, hogy EZ volt az a kocsi, amelyik hozta a hős megmentőit. EZT az autót és EZEKET az embereket soha nem felejti el. Most, hogy megjelölte meg pláne nem!

Gizi néni sopánkodott, szégyellte, hogy a kutyája összepiszkította ezt a gyönyörű autót, fel is ajánlotta, hogy azonnal lemossa. Józsi gyorsan lebeszélte erről és már búcsúzott is, mert vissza kell menniük azonnal, hiszen bármikor jöhet egy újabb riasztás. 

Tütü, a kis tűzoltóautó nagyon boldog volt. Egész úton, büszkén villogott a lámpájával, halkan szirénázgatott boldogságában, nehogy felköltse a házakban alvó embereket. 

Amikor hajnalban a többi autó is visszatért, fáradtan, füstösen, kormosan, Tütü már az igazak álmát aludta. 

Másnap délelőtt váratlan vendég zörgetett a kapun. Gizi néni volt, karján egy hatalmas fonott kosárral. A kosárból meggyes pite került elő a tűzoltóknak, és egy csodaszép saját készítésű horgolt üléstakaró a kicsi tűzoltóautó számára: hálából a macskakergető, lépcsőmászó, padlásjáró kutyájának, Picurnak a megmentéséért. Az öreg kocsik csak ekkor tudták meg, milyen fontos munkát végeztek az itthon maradottak is. Megdicsérték a kis tűzoltóautót gyorsaságáért, gratuláltak neki a jó munkájáért. S ezután már Tütüt is gyakran vitték magukkal mindenféle fontos feladat elvégzéséhez. S ahányszor csak Gizi néni háza előtt vitt el az útja, mindig dudált egy rövidet Gizi néninek és Picurnak, a barátjának.

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása

A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 

"A betű, az írás, az olvasás-fontos, mint a levegő. Régóta írok, s mostanában pályázatokon próbálom meg magam."

A mesetesztelő gyerekek véleménye:

"A Tūtū nagyon-nagyon tetszett. A legjobban az a rész tetszett, amikor Gizi néni bekopogtatott az ajtón és egy horgolt takarót adott a kicsi tűzoltónak, Tütünek." - írta a 7 éves Anna.

"Izgalmas volt hogy a kis tűzoltó autó vajon eljut-e mentésre vagy nem." - írta a 7 éves Mátyás

"Legjobban a tetszett, amikor Tütü örült, hogy végre mehetett küldetésbe." - írta a 7 éves Péter,


"A legeslegjobban a Tütü tetszett. Ennek várjuk a folytatását, az új kalandokat. Ahogy Simi fogalmazott: " ez a legeslegötösebb." - írta a 7 éves Simon anyukája.