Gida legel a réten
Gida legel a réten,
Róka les az ösvényen.
Finom husit szeretne,
Pecsenyét ma ebédre.
A ravaszdi száját nyalja,
Ácsingózik kecskehúsra.
Résen van ám, kecske mama,
Nem számít rá róka koma.
Nagy irammal fut neki,
Szarvával felökleli.
Nagyot puffan a róka,
Sajog lába, oldala.
Nem maradt egy ép része,
Nem gondol az ebédre.
Kecske mama nagyot nevet:
Megennéd a gyermekemet?
Tanuld meg, komám, a leckét:
Füvet egyél, ne kis kecskét!
A kis gida eszik, játszik,
Önfeledten nyargalászik.
Örömteli minden nap,
Az anyjára számíthat.
A háztetőn
A háztetőn macska lépdel,
Megtette már hetvenhétszer.
Végtelen a türelme,
Nem is tudom, mi lelte.
Kémleli a csillagokat,
Találgatja, mért ragyognak?
Megcsodálja a Holdat,
Töpreng, itt lesz-e holnap?
Megfürdik a sárga fényben,
Most szebb, hiszi, szép egészen!
Elégedett! Csodaszép!
Bajuszpödrés kéne még!
Azt tippelem, valakit vár,
Elegánsan, peckesen jár.
Csendesek a léptei,
Nem jön erre épp senki.
Szeme szikrázik, ragyog,
Pont úgy, mint a csillagok.
Senki se látja, azt hiszi,
Hisz a sötétség elrejti.
Hátra fordul hirtelen,
Egy szép cica ott terem.
Nem is tudom, honnan jött,
A tetőre felszökött.
Őrá érdemes volt várni,
Ilyen szépet ritkán látni!
Felcsillan a macska szeme,
Megjött végre a kedvese.
Szőre fényes, hófehér,
Egészen a földig ér.
Szája piros, mint a meggy,
Hogyan néz ki, nem mindegy!
Egyebet mit is mondhatnék,
Egyszerűen szép, csodaszép!
Káprázatos cica lány,
Olyan, mintha álmodnám!
Az sem számít, meddig várt,
Hogy a tetőn mennyit járt!
Ott fenn, boldog idő járja,
Találkozott ő, s a párja.
Kezdődhet a macskanász!
Gyerünk, öcsém! Mire vársz?
Kérd meg kezét a sötétben!
Igen-t mond majd, azt remélem!
Szeretnék egy kis cicát!
Egy hófehér cica lányt!
Mint az anyja, olyan szépet,
Vakítóan hófehéret!
I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása
A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról:
"Osztályfőnök voltam, anyák napjára készültünk, és egy gyereknek nem tudtam verset adni. Nevelőotthonban élt, nem ismerte az anyját, születésekor a kórházban hagyta. Én ismertem a körülményeket, írtam neki egyet. Így kezdődött."
Mesetesztelő gyerekek véleménye:
"A héten a legjobban a Gida legel a réten tetszett, mert nagyon szeretem a házi állatokat." - írta a 6 éves Zsolti.
A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról:
"Osztályfőnök voltam, anyák napjára készültünk, és egy gyereknek nem tudtam verset adni. Nevelőotthonban élt, nem ismerte az anyját, születésekor a kórházban hagyta. Én ismertem a körülményeket, írtam neki egyet. Így kezdődött."
Mesetesztelő gyerekek véleménye:
"A héten a legjobban a Gida legel a réten tetszett, mert nagyon szeretem a házi állatokat." - írta a 6 éves Zsolti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése