2017. január 16., hétfő

Csengeri Bíbor: Séta a sünivel

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Egy szép napsütéses délután elmentem az erdőbe. Gondoltam: „De jó lenne szamócát enni, virágot szedni és gombát találni!”

Ahogy mentem-mendegéltem az ösvényen, találtam egy szamócabokrot. Elkezdtem szedegetni a szamócákat. Ahogy gyülekezett a kosaramban az illatos szamóca, arra jött egy sünike. Elkezdett eszegetni a kosaramból. Kérdeztem: „Sünike, miért eszel a kosaramból?” – Rámutatott a hasára. Gondoltam, biztos éhes. Hagytam, hagy egyen, amíg jóllakik. Míg én szedtem, ő mindet meg is ette. Végül megtöltöttem a kosaramat is.

Elindult a sünike, és én utána mentem. Elvezetett egy rétre, ami tele volt gombákkal. Megörültem, hogy gombát is találtam! No, a gombás kosaramba is elkezdtem szedegetni, először rókagombát. Utána őzlábgombát is gyűjtöttem egy zacskóba. Harmadjára csiperkére bukkantam, azt is beleraktam a kosárkámba. Aztán a teli kosarakkal tovább vezetett a süni egy másik rétre. Ott megállt, és én megláttam a rengeteg sok virágot. Gondoltam: „Jó lenne az anyukámnak egy csokorral szedni. A testvéremnek meg lehetne egy koszorút fonni.” Fontam is egy koszorút, a fejemre tettem, aztán szedtem egy csokorra való virágot. Eközben a süni a mohán elszenderedett. Gondoltam, ott jó lesz neki – én meg már ideje, hogy hazamenjek!

Volt nagy öröm, amikor hazaértem, annak is nagyon örültek, hogy hoztam sok szamócát, gombát és virágot. Nektek pedig ezt a mesét hoztam!

A szerző saját rajza



A Fővárosi Állat- és Növénykert és a Kacaj Panka Mesetár Társaság közös Engedd élni! pályázatán a Mesetesztelők különdíját kapta


A szerző így ír önmagáról és a természethez fűződő viszonyáról:
"Családunkban él egy papagáj és néhány afrikai csiga, az udvaron pedig gyakran találkozom macskákkal. Apa műhelyében szoktunk házi egereket fogni, ezeket etetjük és megfigyeljük, aztán egy távoli mezőn elengedjük őket. A szomszédban két kutya lakik, az utcában még kakas is van."  - 
A szerző 7 éves!



Mesetesztelők véleménye:
"Azért tetszett nekem a Séta sünivel című mese, mert nagyon jó volt minden része, különösen az, amikor a süni elvezette a kislányt a virágos rétre. És az is nagyon édi volt, hogy a süni a végén elaludt." - Johanna, 5 éves

"Ez a mese volt a héten a legaranyosabb. Tetszik hozzá a rajz is." - Tea, 8 éves 

"Nagyon tetszett a Séta a sünivel című mese. Nagyon tetszett, hogy a kislány követte a sünit, és így oda vezette a süni egy rétre, tudott gombát, virágot szedni, koszorút készíteni és ezekkel meglepni a családját. Kár, hogy nem volt hosszabb a mese, mert nagyon élveztük." - Zoé, 6 éves

"A Séta a sünivel volt a kedvencem, mert szeretem a süniket és vicces volt, ahogy a kislánynak mutogat a süni." -  Emese, 4 éves

"Aranyos és kedves, mert gondolt másokra is a kislány." - Bence, 5 éves

"A Séta a sünivel című mese azért tetszett, mert a süni nem beszélt benne (mint a többi mesében általában), hanem megpróbálta megértetni magát beszéd nélkül." - Dorottya, 10 éves

"Séta a sünivel:"Ez olyan, mint a Boribon!" :) Tetszett Andrisnak, hogy kislány gondolt az anyukájára és a testvérére is és hogy neki is "hozott" ajándékot." - írta nekünk a 3 éves Andris anyukája




2017. január 10., kedd

Kelemen Bata Mária: A jószívű királylány

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

A csillogó Üveghegyen túl, Az Arany -, és Ezüsterdő ölelésében található egy királyság. Ennek az uralkodója: Igazságos Király. Ő sohasem azt nézi, ki milyen gazdag, mekkora a rangja, mindig szíve szerint cselekszik. Kanásztól, a királyig egyformán jutalmaz vagy büntet.

Egy gyönyörű lánygyermeke született. Szemei csillogó két drágakő. Szép hosszú selymes haján táncot jár a Nap. Arcát pedig két piros alma díszíti.

Hasonló gondolkodású, mint fenséges király apja. Segít a bajba jutott embereken, állatokon, növényeken. Ezért elnevezték: Jószívű Királylánynak. Imádja a természetet. A palotájukat a Mesebeli Kerekerdő veszi körbe. Mindennap sétálni megy István bácsival, a vadőrrel. Ezek a séták mindig vidám hangulatban telnek. A királylány folyton beszél, érdeklődik, mindent szeretne tudni az erdő életéről. István bácsi pedig türelmesen válaszol. Séta közben hol az egyik, hol a másik virágra „röpköd”, mint egy kis pillangó. Üdvözli a bokrokat, virágokat, madarakat. Ha szükségük van, segítségre gyorsan elvégzik István bácsival, aztán folytatják útjukat. Számtalanszor mentettek meg már: vadgalambot, feketerigót, cinkét. Előfordult kiesett egy – egy kismadár a fészkéből. A királylány megfogta, István bácsi visszarakta a helyére.

Az egyik ilyen madárka mentés során meglepődött, mert a kis gerle így szólt: - Köszönöm szépen kedves Jószívű királylány.



- Nagyon szívesen! - válaszolt rá. Akkor döbbent rá érti az erdő nyelvét. Mi történt? Nézett kérdően a gerlére. – Tudod a Növények és az Állatok Tündére felruházott téged ezzel a tulajdonsággal jutalmul, mert Te valóban egy igaz szívű Királylány vagy.

Ez a hír futótűzként terjedt az erdőben. Ezután már a madarak saját maguk is felkeresték a Jószívű Királylányt, ha valami gondjuk akadt. Ettől a Királylány is „szárnyalt”, boldogan szökkent ide - oda.

Májusi verőfényes napon a palota virágágyásai között sétált. Csodálta a szebbnél szebb virágokat. Nem tudott betelni a szépségükkel. Leguggolt hozzájuk: becézte őket, dicsérte illatukat. A virágok e szavak hallatán mosolyogva lengedeztek a lágy tavaszi szélben. Egyszer csak megpillantott egy színes tollcsomót meglapulva a virágok tövénél. Majd meghallotta a keserves panaszát.

- Jaj, Istenem! – A családom elrepült, én itt maradtam egyedül, mert még gyöngék a szárnyacskáim! – Mi lesz most velem?

Jószívű közelebbről megtekintette, hát egy pici tengelice remegett a földön. – Jól van, ne sírj! – nyugtatgatta. – Elviszlek István bácsihoz. - Ő okos, biztos kitalál valamit.



Ezzel a markába fogta óvatosan. Érezte a kicsi szíve dobbanását. Elindult a nyári lak irányába. István bácsi ott tevékenykedett, javította a télen megrongálódott madáretetőket. Jószívű Királylány messziről kiabált: - István bácsi! – Nézd, mit találtam!

Egyre sűrűbben szedte a fenséges lábacskáit, de futni nem mert, nehogy megsérüljön a törékeny tengelice.

- Ó, de szép! – mondta a vadőr, amikor meglátta.

- Ugye tudunk rajta segíteni? – kérdezte a királylány.

- Meglátjuk, mit tehetünk. – válaszolta.

Eltűnt néhány percre, majd arany kalitkával a kezében tért vissza. Királyi madárhoz ez illik! – jegyezte meg mosolyogva a bajusza alatt. Finom magvakat és vizet rakott elé. Itt biztonságban leszel, ha megerősödnek, a szárnyaid szabadon engedünk. – vigasztalta a királylány. Köszönöm szépen! – szólt kissé meghatódva a tengelice.

Ezután István bácsi a Jóságos király kedvenc szilvafája alá helyezte.

Ott hagyták pihenni a nagy izgalmak után. De nem sokáig maradt egyedül. Finom falatokkal megjelentek a szülei. Az egyik etette. a másik figyelt a biztonságra. Így ment ez tizenhárom napig. Akkor István bácsi úgy vélte már megerősödtek a szárnyai, szólt a Jószívű Királylánynak s kérte köszönjenek el egymástól, elérkezett a búcsú pillanata. Nehéz szívvel engedte el a madárkát. A tengelice felrepült a diófára. Füttyentett egyet, máris odarepültek a szülei. Csatlakozott hozzájuk. Szárnyaltak két kört a palotakert fölött, köszönetük jeléül. Végül eltűntek az erdő irányába.

Jószívű Királylány megkönnyezte. Máris hiányzott neki, de tudta így a helyes. Szabadon kell élnie, mint a többi társának.

Azóta is sűrűn találkoznak az erdőbe. Olyankor vígan cseverésznek egymással.

Lassan felcseperedett a királylány. De sohasem felejtette el, amit István bácsitól tanult. Most is imádja, félti, óvja a természetet és követi fenséges édesapja elveit.


A Fővárosi Állat- és Növénykert és a Kacaj Panka Mesetár Társaság közös Engedd élni! pályázatán a Mesetesztelők különdíjasa

Mesetesztelők véleménye:

"Ez jó mese volt, mert a természet szeretetéről szól. Barátságról a vadőr és a jószívű királyleány között. A mesét másodikos olvasókönyvbe ajánlom." - Fruzsi, 11 éves

"A jószívű királylány nagyon jó mese volt, nagyon tetszett nekem. Amikor a madár nem tudott repülni elszomorodott a szívem. Aztán jó hogy jó lett a vége." - Gergő, 5 éves

"Nagyon örülök, hogy így szereti az állatokat mert én is nagyon szeretem őket. István bácsi neve nem olyan jó hangulatos név, ez nem tetszett a mesében." - Bítia, 7 éves

"Nagyon tetszett a jószívű királylány. Én is olyan királylány szeretnék lenni. Az egész mese tetszett." - Nóra, 3 éves

"A jószívű királylány tetszett a tündéres rész, amikor majd tud beszélni az állatokkal, de kicsit hosszú történet, lehet két mese van egyben? Furcsa volt István bácsi név. Meg nem is tudom miért ilyen neve volt, ha a királylánynak nem rendes neve volt." - Tekla, 7 éves







2017. január 4., szerda

Mráz Erzsébet Irma: Az erdőt meg kell védeni!

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!



Mesélő:

Kerek erdő közepén,

Az erdőnek legmélyén,

Vidáman él sok-sok állat,

Nem ismerős bú, se bánat.


Jó itt élni az erdőben,

A mindig friss levegőben.

Nem ér ide a por, a zaj,

Békesség van, nincsen ricsaj.


Van itt minden: süni, róka,

Madártanya a fák lombja.

Az odúban mókuspár,

Lassan többen lesznek már.






Tudós bagoly a szomszédban,

Úgy tűnik, ma jó kedve van.

Azt mondják, a környék esze,

Felnéz rá az erdő népe.


A tisztáson őzikék,

Hajkurásszák a lepkét.

Vadmalacok dagonyáznak,

A disznók nyomukban járnak.


Bogár, rovar, hal a tóban,

Rengeteg, nem mutatóban!

A fű között gyík szalad,

Nyúl fülel a fa alatt.


A tóparton békakánon,

Szitakötő a faágon.

Medve, farkas, egyéb állat!

Nem folytatom a listámat!


Az erdő szép napra ébredt,

A napkorong szépen fénylett.

Szellő borzolta a fákat,

Kék égen felhőcskék jártak.


Nagy zaj támad hirtelen,

Szokatlan, el sem hiszem!

Szarka néne jön csörögve,

Mintha világvége lenne!


Szarka néne:

Gyorsan! Gyorsan! Ébresztő!

Veszélyben van az erdő!

Gyertek velem, kicsik, nagyok!

Úgy siettem, majd meghalok!


Mesélő:

Összegyűlnek szaporán

Az erdő nagy tisztásán.

Ott tanácsot tartanak,

A Bölcs Baglyot várják csak.


Bölcs Bagoly:

Nyugodj már meg, Szarka néne,

Hogy mi történt, mondd el végre!

Látom rajtad, a baj nagy,

Annyira izgatott vagy.


Szarka néne:

Elindultam, ahogy szoktam,

Csak kicsikét tollászkodtam.

Kell a mozgás, repkedek,

Felmérem a terepet.


Bölcs Bagoly:

Igyekezz! Mondd, néne, kérlek!

Majd a többit elmeséled!

Halljuk most a lényeget,

Oldjuk meg a helyzetet!


Szarka néne:

Jól van! Jól van! Engedek!

Szürke zsákok! Rengeteg!

Ennyit még sohasem láttam,

Borsódzik tőle a hátam!


Közel nem is repültem,

Messzire menekültem.

Mi van benne? Nem tudom!

Így azt el nem mondhatom!


Ha felrobban, mit teszek?

Széttépi kis testemet!

Nem tagadom, nagyon félek,

Ezért hívok segítséget.


Bölcs Bagoly:

Nincs semmi baj, Szarka néne,

Szükséged van segítségre.

Most is égnek áll a tollad,

Megijedtél, ahogy mondtad.


Menjünk, mind, a szemlére!

Mi került az erdőbe?

Ki hozta, és miért tette?

Miért nem vigyáz a rendre?


Sok kérdés kavarog fejemben,

Úgy érzem, valami nincs rendben!

Barátaim, induljunk el!

Tegyük meg, amit tenni kell!

Mesélő:

Izgalom lett úrrá rajtuk,

Ott álltak a nagy zsáktornyok.

Azt nem tudta senki se,

Mit rejt a zsák belseje.


Bölcs Bagoly:

Kesztyűt húzok, kinyitom,

Mi van benne, megtudom!

Kicsit húzódjatok félre,

Készüljünk fel a veszélyre!


Mesélő:

Óvatosan kinyitotta,

Húzta orrát, fintorogva.

Ráncolta a homlokát,

Elkiáltotta magát:


Bölcs Bagoly:

Ez borzasztó! Rettenetes!

Meg kell tudni, ki a tettes!

Szeméthegy az erdőben?

Én a fákat megvédem!


Nagyon ronda, s szaga van!

Lesz hozzá néhány szavam!

Megbűnhődik, aki tette,

Ne legyen ilyenhez kedve!


Mesélő:

Beletúrt a szemétbe,

Ráakadt egy levélre.

Csekkek, számlák, borítékok,

Ezek már bizonyítékok!


Bölcs Bagoly:

Rigó Rozi, kérlek szépen,

Csacsi Csabit hívjad nékem!

Sürgősen beszélek vele,

Erre nincs semmi mentsége!


A zsákokról ne szólj semmit!

Jöjjön hamar!- mondj csak ennyit!

A buta csacsi ne tudja,

Bűne ma már bizonyítva.


Mesélő:

Rigó Rozi gyorsan pattan,

Érzi ő is, hogy nagy baj van.

A szemétnek nincs itt helye,

Elpusztulhat erdő s népe.


Csacsi Csabi éppen legel,

Nem is örül, hogy menni kell.


Bölcs Bagolynak nem mond nemet,

Érzi, hogy ezt most nem lehet.


Elindul, de rossz a kedve,

Egyre rosszabb, közeledve.

Eszébe jut a sok zsák,

Bizony, szégyelli magát.


Bölcs Bagoly néz szomorúan,

Ugyanúgy, mint mindannyian.

Csabi a föld alá bújna,

Vagy szép csöndben elpucolna.


Nem teheti, felvállalja,

Mit tett, végig nem gondolta.

Megbánt mindent már réges-régen,

Most kell, hogy bocsánatot kérjen!


Csacsi Csabi:

Igen, ez az én szemetem,

Bocsánat, hogy ilyet tettem!

Csacsi fejjel nem gondoltam,

Hogy magunkra veszélyt hoztam.


A szemét mindent tönkretehet:

Az erdőt, fákat, életünket.

A kukába belerakom,

Egész éjszaka dolgozom.


Bölcs Bagoly:

Megbántad rég, látom rajtad,

Rossz ötlet, hogy idehoztad,

De a csapat segít neked,

Együtt hordjuk a szemetet.


Mesélő:

A szeméthegynek nyoma sincsen,

Gyorsan helyére került minden:

Vasak, papír és üvegek,

Megtisztítva a terület!


Szarka néne már messze száll,

Figyel, s ha szemetet talál,

Azt Bölcs Bagolynak jelenti,

Az erdőt meg kell védeni!

Az illusztrációt Kovács Boglárka Sarolta (9 éves).


A Fővárosi Állat- és Növénykert és a Kacaj Panka Mesetár Társaság közös Engedd élni! pályázatán különdíjas

A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról:
"Osztályfőnök voltam, anyák napjára készültünk, és egy gyereknek nem tudtam verset adni. Nevelőotthonban élt, nem ismerte az anyját, születésekor a kórházban hagyta. Én ismertem a körülményeket, írtam neki egyet. Így kezdődött."

Mesetesztelők véleménye:
"Nagyon tetszett a Meg kell védeni az erdőt mese, mert szeretem az erdőt, szeretek anyukámékkal ott kirándulni, különösen a Bükkben. És nagyon jó hosszú is volt." - Sára, 6 éves

"Ennek is kicsit unalmas volt az eleje, aztán gyorsult és izgalmas volt, de miért gondol egy szarka arra, hogy felrobban egy zsák? Az eleje olyan mint a kistestvérem képeskönyveinek a szövege. Aranyos történet. Tetszik, hogy nem szidták le a csacsit, mert látták, hogy már megbánta, sőt együtt tisztították meg az erdőt. Gondolom ez nem a csacsi szemete volt, hanem a gazdájáé, aki kivitette vele az erdőbe a zsákokat. Bár ezt sem kellett volna megtennie neki... Mert gondolom nem a csacsi számlái, csekkjei voltak a zsákban?:) Azért jó kis történet, de én manókkal is el tudom képzelni a szemét szétválogatását. Ők is segíthettek volna." - Bori, 9 éves

" Jó a címe, mert az is a természet védelméről szól. Tetszett, hogy dallamos volt, nagyon tetszett. Olyan volt mint egy diafilmes mese." - Lili, 6 éves

"Ez a vers is nagyon tetszik, mert szerintem is meg kell védeni az erdőt, és tisztelni is kell az erdőt, nem szabad tönkretenni, nem szabad otthagyni a szemetet, mert megbetegszik az erdő élővilága."  - Attila, 8 éves