2015. november 17., kedd

Mondókára fel! pályázatunknak fővédnöke lett! - Interjú Tarján Verával

Mai virtuális kávézónk vendége Tarján Vera nyelvtanár, tanár, gyógypedagógus, aki a Szülők Lapja szakértőjeként cikket* írt arról, hogy miért is van szükségük a babáknak mondókákra és versikékre.

Felkértük a Mondókára fel! felhívásunk fővédnökének. Tarján Vera fontos hátteret adhat azon szülők számára, akik még nem döntötték el, hogy megosszák-e örömüket gyermekek mondókázásáról, és elküldjék-e a róluk készült videofelvételt hogy karácsonykor valamennyien örülhessünk az ajándéknak.

–Amikor telefonon beszéltünk, félve említettem, hogy szeretnénk a Mondókára fel! felhívásunk fővédnökének felkérni. Megtisztelő volt számunkra, hogy azonnal igent mondott. Különleges kérés volt?

–Köszönöm a felkérést, örülök neki, hogy olyan nemes célt szolgálhatok, amely számomra is kifejezetten fontos, amely a gyermeki nyelv- és egyben teljes személyiségfejlődést helyezi előtérbe, segíti. 

–Egy cikkedben, ahol a mondókák fontosságát hangsúlyozod, a babák zenei világából jutsz el a mondókák világába. Mennyire fontos, hogy mit hall még születése előtt a babánk?

–Hat hetesen kezdenek el az embrió szövetei specializálódni, ekkor kezdenek el hallószerveinek alapjai elkülönülni. Kilenc hetesen láthatóan is megjelennek az apró fülkezdemények, majd tizenhat hetes korára limitált hallással rendelkezik babánk. A huszonnégy hetes magzat már fejmozdítással reagál a különböző hangokra.Ha szeretnénk megtudni, mit hallhat a magzat a méhben, fogjuk be a szánkat, erre kérjük meg partnerünket is, és próbáljunk meg így beszélgetni, énekelni.Fontos, hogy mit hall a magzat, ezen belül is az anya hangjának van kiemelkedő szerepe, hiszen a külvilágba kerülve a megszokott hangok adják majd azt a biztonságot, amelyet addig a méh biztonsága nyújtott.

–Mi az összefüggés a zene és a mondókák között?

–A zene valamely ritmusra írt dallam, szöveggel vagy anélkül. A mondókánál a dallam kivételével ugyanerről van szó, ám a dallam helyébe gyakran valamely cselekvés lép. 

–Vegyük sorba, hogy milyen képességek fejlődésében segítenek a mondókák?(kognitív, nyelvi, fizikai, szociális-érzelmi)

–A világgal való kapcsolatunk öt érzékszervünkön keresztül történik, ebből hármat máris a mondókák világához írhatunk, s így a halláson, látáson, tapintáson keresztül fejlesztik a gyermekek érzékelés- észlelését, figyelmét, megfigyelőképességét, emlékezetét, gondolkodási funkcióit, nyelvi-, fizikai-, szociális- és érzelmi képességeit.


–Fogyatékos gyermekek számára is elfogadott a zene, a mondókázás fejlesztő hatása?


–Természetesen, sőt! Mivel fogyatékosságtól függően valamely érzékszervük/-eik sérült/-ek ezeknek a gyermekeknek, kifejezetten javaslom a zenével, mondókázással egybekötötten történő testi- és kognitív fejlesztést.


–Életkorok szerint változóak nyilván ezek a fejlődési szakaszok. Egy sikeres mondókázási kor után, milyen eszközök vannak ezek továbbfejlesztésére?



–Mint ahogy a tudományágak differenciálódnak és válik különböző területen orvos egy egyetemistából, úgy fejlődhet egy jó mondókázási alapból meseszerető-, mondó, zenélő, verselő, táncoló fiatal.


–Hosszú ideig éltél az Egyesült Államokban. Van tapasztalatod arról, hogy más anyanyelvi környezetben növekvő gyerekek számára milyen jelentősége van a magyar mondókáknak?

–Az Egyesült Államokban azt tapasztaltam, hogy az a csoportnyi magyar, aki Észak- és Dél Karolinában él, erősen ragaszkodik a hagyományőrzéshez, fontosnak tartják, hogy gyermekeik ne felejtsék el a magyar nyelvet, a mesekönyveket, mint felbecsülhetetlen kincseket adják át egymásnak, és a magyar találkozókon körjátékokat, mondókákat tanítanak a gyermekeiknek.


–Milyen különbségeket láttál a külhoni anyukák és az itthoni anyukák életében?


–Külhonban sokkal inkább nyomatékosabbnak láttam a magyar hagyományok ápolását.


–Mit ajánlasz a külhoni magyar gyerekek szüleinek, miben segítenek számukra ezek a mondókák? 

–A fentebb említett képességfejlesztésen kívül, gyermekeik számára a magyar nyelv, ritmus, kultúra, hagyományok megőrzésében nélkülözhetetlen az anyanyelvi mondókák, dalok elsajátítása, hiszen ezekre még felnőtt korukban is emlékezni fognak a most gyermekek, s az ő gyermekeik büszkén mondhatják majd, hogy ezt a mondókát/dalt, még a nagyi tanította, hiszen a mondókákra még abban az esetben is emlékezni fognak az unokák, ha a magyar nyelvet már nem is használnák aktív beszélőként. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése