Az erdő szélén nagy gyülekezés kezdődött a bogarak körében. Az egyik fa ágán ugyanis tucatnyi pillangó készült elhagyni a bábját és ilyenkor az erdő lakói egymást értesítették erről a nem mindennapi eseményről. Mindenki szerette volna megcsodálni azt a pillanatot, amikor a csúnyácska hernyókból gyönyörűséges pillangók röppennek fel az égre és eljárják első táncukat.
Katica először is szólt a hangyáknak. A hangyacsapat parancsnoka értesítette a tücsköt, tücsök elugratott a szarvasbogárhoz, szarvasbogár pedig, mint a legnagyobb bogár az erdőben megpróbálta az erdő többi lakójához is eljuttatni a nagy hírt: Kezdődik! Amikor már jó sok bogár összegyűlt a bábfüzér alatt és találgatták vajon milyen lesz a mostani átváltozás, hirtelen mindenki elhallgatott. Feszült figyelemmel nézték a bábokat, amelyek megmozdulni látszottak. Rövid időn belül sorra bújtak elő a szebbnél szebb pillangók. Gyönyörű kék szárnyaik és csodálatos táncuk beragyogta az erdőt. A bogarak tátott szájjal figyelték az első szárnycsapásokat, azonban azt is észrevették, hogy egy báb nem tudott kikelni, csak halk sírdogálás hallatszott az irányából.
- Biztos valami baj történhetett vele! – mondta a szarvasbogár, a többiek pedig helyeslően bólogattak.
- Valakinek oda kellene repülnie, megnézni, hogy mi a baj! – mondta a tücsök.
Katica vállalta ezt a feladatot. Felszállt a faágra, amelyen a báb lógott.
- Szervusz, pillangó! – köszönt rá. Én a katica vagyok. Megkérdezhetem tőled, hogy miért sírsz? A barátaimmal nagyon aggódunk. Tudunk valamiben segíteni?
De a pillangó nem válaszolt, csak tovább szipogott.
- Jaj, ne sírj, kérlek! – próbálta vigasztalni katica. Képzeld el, csak miattad gyűltünk össze itt, hogy lássuk a csodát, ami ma veled történik!
A pillangó erre még jobban elkezdett sírni, de katica nem értette a dolgot és visszarepült a barátaihoz.
- Nem mondott semmit, nem tudtam meg mi a baj! – mondta a többieknek aggasztóan.
- Talán beragadt a szárnya! Vagy, ami rosszabb, nincs még neki! - találgatták a bogarak.
- Segítenünk kell rajta! Nem hagyhatjuk így! – mondta a katica.
Már kezdtek is bele a mentőterv kidolgozásába, amikor zajt hallottak. Egy kiránduló gyerekcsoport érkezett az erdőbe. A bogarak mind szétszéledtek, repültek, futottak, amilyen gyorsan csak tudtak, hogy elbújjanak a gyerekek elől. De egy tanulmányi kiránduláson a legfontosabb dolog, hogy a természetet közelebbről is megismerjék a gyerekek. Így a gyerekeket kísérő tanító néni bemutatta az éppen fellelhető bogarakat.
- Ki tudja megmondani, hogy milyen bogár ez? – és mutatott a tanító néni az egyik fa törzsén mászó nagy barna bogárra?
- Én, én, én…… - a gyerekek sorra jelentkeznek, és a tanító néni Borót szólította fel a válaszadásra.
- Ez egy szarvasbogár! – mondta Boró.
- Nagyon ügyes vagy! Gyerekek, most alkossatok csapatokat és keressetek még más bogarakat is, de vigyázzatok rájuk és ne nyúljatok hozzájuk! Óvatosan figyeljétek meg őket, és amelyik csapat a legtöbbet fel tudja majd sorolni, piros pontot kap!
A gyerekek neki is láttak a kiadott feladatnak. Boró és barátai már néhány bogarat feljegyeztek, amikor meglátták, hogy egy kisfiú egy bottal hadonászik és az egyik fa ágát ütögeti.
- Te meg mit csinálsz? – szaladt oda Boró. Ne bántsd őket, ezek pillangó bábok!
- Igen, tudom, de már kikeltek, így nincs ezekre semmi szükség! – mondta a kisfiú.
- Majd a természet eldönti, hogy mire van szükség! – válaszolta Boró. Úgyhogy menj és találj ki más játékot! – küldte el a kisfiút Boró.
De a kisfiú nem hallgatott rá és továbbra is csapkodta a bábokat. Ekkor Boró észrevette, hogy az egyik báb nem maradvány, hanem még egy ki nem fejlődött pillangó.
- Hagyd abba, Kristóf! – kiabált rá Boró és felemelt kezekkel beállt a bot és a báb közé. Nézd, ő még nem tudott kirepülni! – és mutatott rá a bábra.
Kristóf eldobta a botot, a tanító néni és a többiek pedig odaszaladtak hozzájuk. Boró elmondta, hogy találtak egy pillangóbábot, ami valószínűleg beragadt a bábjába. Boró tudta, mit kell tenni, hiszen otthon, a kis kertjükben számtalan pillangó kelt már ki.
- Hagyjuk, hadd próbálkozzon egyedül! Mert, ha segítünk rajta, nem fog életben maradni, nem lesz elég erős a szárnya.
A báb ekkor mozgolódni kezdett és hirtelen óriási szárnyak pattantak ki belőle. A gyerekek csodálkozva nézték, hogy milyen gyönyörűen nyitogatja kék szárnyait a pillangó.
- Látjátok gyerekek, ez a természet egyik csodája! – mondta a tanító néni, miközben figyelték a gyerekek, ahogy a pillangó repked körülöttük.
A pillangó mielőtt még csatlakozott volna a többi pillangóhoz Boró orrára szállt. Boró becsukta a szemét, nem mozdult, csak mosolygott. A pillangó elrepült, a gyerekek pedig folytatták tovább az erdei kirándulást. A bogarak pedig előjöttek rejtekhelyeikről és vidáman nézték együtt a pillangók első táncát.
A szerző saját akvarell illusztrációja, melyben a zsűri külön dicséretben részesítette
A Fővárosi Állat- és Növénykert és a Kacaj Panka Mesetár Társaság közös Engedd élni! pályázatán a zsűri különdíjában részesült
A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról:
"A
pályázatra megírt mesémmel arra szeretném felhívni a figyelmet,
hogy még egy apró pillangó is megérdemli az életet. Minden
élőlény különleges, de talán a pillangó az egyik
legkülönlegesebb, mert neki megadatott az, hogy életében kétszer
szülessen."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése