A mesét 7 éves kortól ajánljuk!
Bicige az erdőben kószált.
A barátai mind nyaraltak valahol, csak ő csatangolt magányosan Kócmócfalván, Kócmócfalva kisze-kusza kis erdejében. A kiserdőben malapilinguszok nyújtózkodtak az ég felé, alattuk szedresek bokrozódtak meg illatoztak. A fű csak itt meg néhol ott látszódott, mert a Hold alig-alig tudott átnyújtózkodni a lombok között, hogy éjszakánként zöld szálacskákat tűzködjön a földbe.
A kiserdő közepén bóklászó Bicige egyszer csak megállt. Egy apró, szőrös kis lény ugrott elő egy vakondtúrásból, épp az orra előtt, majdnem elgáncsolva szegény mit sem sejtő, ártatlanul kóborolgatót.
De nem vakond volt. Legalábbis Bicige szerint a vakondnak nincs hosszú, fekete, szőrös füle és bozontos farkincája. Ráadásul nem is igen szoktak a vakondok - vagy vakondokok, ahogy az okosok mondják, pedig ennek semmi értelme - szóval a vakondok nem nagyon szoktak dühösen morogva ide-oda mászkálni a bokrok között, hogy frászt hozzanak a gyanútlanul arra járókra.
Bicige alaposabban megnézte magának a különös lényt, aki váratlanul csak úgy hip-hopp hátrafordult, és egyenesen Bicige szemébe nézett.
- Hoppá! Megvagy! - mutatott rá apró ujjacskájával a nemvakond. - Te vitted el a mindentváltoztatót!
- Én? Azt sem tudom mi az! - felelte ártatlanul Bicige.
- Persze, nem tudod! A mindentváltoztató évszázados milliók óta a ciberepuszkák ősi nemzetségének tulajdonát képezi! Te pedig nem vagy ciberepuszka! - Összehúzta a szemöldökét és körbejárta Bicigét. - Vagy igen?
- Nem, nem vagyok. Én koborján vagyok.
- Aha. És miért ilyen bánatos a képed? – kérdezte a puszka, keresztbe fonva karjait a mellkasán.
- Unatkozom - vallotta be Bicige. - Mindenki valahol máshol van, én meg itt ...
- Aha, értem én - felelte a puszka elgondolkodva. - És mondd csak: ha megkapnád tőlem kölcsönbe ezt a mindentváltoztatót, akkor mit kívánnál?
- Azt, hogy legyenek itt a barátaim.
- Nocsak. Aztán arra gondoltál-e, hogy ők épp jól érzik magukat ott a valaholban, ahol most nélküled vannak? Te meg sitty-sutty ideröppented őket, mondjuk a Balaton hűs habjai közül ... Na, gyere! - nevetett fel a puszka. - Jól megkeressük a mindentváltoztatót, ciberepuszkává varázsollak, aztán többé nem leszel bánatos, meg ilyen unatkozós. Kapsz te is egy szedrest, amit őrizhetsz tavasztól őszig, aztán meg mehetsz téli álmot aludni... Na gyere csak, segíts megkeresni...
- Ajaj - rémült meg Bicige. - És ha én nem akarok ciberepuszka lenni?
- Akkor nem változtatlak át, csak kérlek segíts megkeresni a mindentváltoztatót, mert különben kipenderítik a cibereszűrömet ebből a szedresből, pedig nagyon szeretek itt lakni...
Bicige természetesen segített a puszkának, mert nagyon rendes kis koborján volt, aztán együtt falatoztak a legfinomabb szedrekből egész délután. A kis puszka pedig a ciberék ősi nemzetségéről mesélt teli szájjal, amit ugyebár nem illik, viszont szedrezgetés közben szerencsére nincsenek illemtanárok a közelben. A puszkák meg amúgy is másképp illenek meg nem illenek. Náluk például szabad volt felvenni a földre pottyant ennivalót, és szabad volt utána megenni. Csak egy jóleső fújjintás, egy amolyan phu, és máris hopp, dobhatták be a szájukba! A homokzutyerkák meg csak sercegtek meg percegtek a fogacskák között! Persze szegény zutyerkákat mindig gondosan ki kellett köpdösni holmi lenyelés helyett, mert a zutyerkák egyáltalán nem örültek annak, ha a szederrel együtt ők is a pocakba utaztak. Így hát a szedrezgetés tényleg nem volt egy amolyan elegáns, csili-vili-étteremben végezhető falatozás!
Még jó, hogy Bicige és a ciberepuszka a kiserdőben üldögélt a földön, és nem bárhol másutt.
Mert néha bizony jó épp ott lenni, ahol vagyunk.
A szerző saját illusztrációja
A Fővárosi Állat- és Növénykert és a Kacaj Panka Mesetár Társaság közös Engedd élni! pályázatán a zsűri különdíját kapta különleges nyelvezete miatt!
A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról:
"A mesék világa messze repít. Nem csak "igazi" állatok és növények taníthatnak meg a természet szeretetére, tiszteletére, hanem a fantáziavilág sehol máshol nem létező figurái is.
A gyerek még nem szarvasbogarat lát, és nem kutyával játszik, hanem csodákat fedez fel. Ámulva figyeli a fűszálon hintázó katicabogarat, és a rózsaszirmon a tetveket. Számára ezek nem tetvek vagy nem katicabogár, hanem megannyi felfedezni való ismeretlen és különleges világ. Aminek ő maga is részese. Ő maga nem csak megfigyelő, hanem játszótárs és kalandor.
A fantázia határtalan. Az elnevezések viszont határokat szabnak. Ha egy növényt malapilingusznak hívnak, egy állatot pedig ciberepuszkának, akkor ki tudja melyik micsoda igazából? Kell-e tudnunk? A gyermeki fantázia megteremti mindezt saját ismeretei és saját fantáziája szerint."
"A mesék világa messze repít. Nem csak "igazi" állatok és növények taníthatnak meg a természet szeretetére, tiszteletére, hanem a fantáziavilág sehol máshol nem létező figurái is.
A gyerek még nem szarvasbogarat lát, és nem kutyával játszik, hanem csodákat fedez fel. Ámulva figyeli a fűszálon hintázó katicabogarat, és a rózsaszirmon a tetveket. Számára ezek nem tetvek vagy nem katicabogár, hanem megannyi felfedezni való ismeretlen és különleges világ. Aminek ő maga is részese. Ő maga nem csak megfigyelő, hanem játszótárs és kalandor.
A fantázia határtalan. Az elnevezések viszont határokat szabnak. Ha egy növényt malapilingusznak hívnak, egy állatot pedig ciberepuszkának, akkor ki tudja melyik micsoda igazából? Kell-e tudnunk? A gyermeki fantázia megteremti mindezt saját ismeretei és saját fantáziája szerint."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése