Angyalka001 – Emlékezés döntős alkotónkra, Válóczi- Angyal Irénre

Angyalka volt az e-mail címe. Az örömhírt küldő üzeneteimre nem válaszolt, még a díjkiosztó ünnepség meghívójára sem. Aztán a napokban postai levélben próbálkoztam. Férje hívott telefonon válaszul, Irén augusztus 20-án meseírás közben szép csendben elment, maga mögött hagyva az űrt férje, családja és barátai szívében.


Önéletrajzában így írt:

„1972-ben születtem a Pest megyei Abonyban. Gyermekkorom óta kapcsolatban állok az irodalommal, vagy így- vagy úgy. Édesapám által szerettem meg a meséket. Minden este szüleim közé feküdtem és ő rendíthetetlenül olvasta fel az éppen soron következőt. Édesanyámmal hallgattuk őt és szinte átéltünk minden egyes történetet.

Mikor már én is el tudtam igazodni a betűk országában magam vettem kezembe a lapozgatóst.

Majd jöttek a rím faragások, apróbb versecskék ajándékba a rokonoknak, barátoknak. Publikációra még csak gondolni sem mertem.

Sokat foglalkoztatott a gondolat, hogy megpróbálkozom a nagyobb lélegzetvételű írással is, de talán nem vagyok rá még felkészülve. Szeretem a csattanós, pörgős rímelőst, de szeretek tanmeséket is „papírra”vetni. Szórakozom, miközben írok. Élvezem és látom magam előtt a történetet. Ilyenkor egy másféle miliőben érzem magam.

Foglalkozásomat tekintve élelmiszer eladóként végeztem 1989-ben. Egy szolnoki szakközépiskola büféjében dolgozom, már tizedik éve.

Gyermekünket még nem sikerült „megtalálnunk”. Tudjuk, hogy létezik valahol, de még nem akarja felfedni magát előttünk. Rövidebben fogalmazva: Örökbefogadásra várunk.

Ha nekem kedvezne a szerencse és enyém lehetne a csodaszép takaró, név helyett csak ennyit kérnék ráhímezni: „AJÁNDÉK”


A nagy álom, hogy nyilvánosan is megjelenjenek versei, életében nem adatott meg neki. Férje a Kacaj Panka Mesetár Társaságnak megküldi fennmaradt írásait. Nehéz örökség, méltón fogjuk kezelni. Válóczi-Angyal Irén, kedves alkotónk, nyugodj békében! A Bölcs pók apócskára, döntőbe jutott versed hősére, mindig emlékezni fogunk.






Válóczi-Angyal Irén: Bölcs pók Apócska