FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!
A mesét 8 éves kortól ajánljuk!
Hajnalodott. A Nap, mint egy közeledő ember emelkedett a kertek fölé. Fokozatosan nyíltak ki a virágok, a fény és a meleg egyre több helyre eljutott. A sok kert között volt egy különleges is. Itt is egyre világosabb lett, szabad szemmel is jól látható lett nemsokára, hogy milyen szép. A még vörös égen madárcsapat közeledett. A kertek felé tartottak...
Gergő szobájában nyugtalanul aludt. A levegőben valami érdekeset szimatolt. Hirtelen felébredt. Felült. Minden zúgott körülötte. Aztán minden szépen elcsendesedett.
- Tyűha! - mondta Gergő és fölkelt az ágyból. Lement a lépcsőn és kiment a konyhába. Gyorsan a zsebébe gyömöszölt egy adag friss kenyeret. Maga sem tudta, hogy mitől vezérelve, de kinyitotta az ajtót és kifutott rajta. Kint még hideg volt, de nem fázott. Szemét végigjártatta a szomszédos házakon, kerteken. Minden olyan csendes volt. Lefutott a kert végébe és kinyitotta a kertkaput, majd az erdő felé futott tovább. Útközben találkozott egy jó nagy bogárral, amitől megijedt. Majdnem az arcába repült. De aztán látta, hogy csak egy cserebogár.
Végre elérte az erdőt. Futott, be a belsejébe. Egyszer csak egy tisztás mellett egy rókalepke szállt el mellette. Megfordult és nézte, nagyon szépnek találta.
- El kellene fognom – gondolta, és elkezdte üldözni. A lepke ijedten menekült, de Gergő csak futott utána. Sokáig futott a tisztás mentén, majd kifulladt és megállt. Körülnézett.
- Hová kerültem? – kérdezte magától. A hely ismerősnek tűnt, mert régebben már járt erre, de már alig emlékezett rá. Erre nem nagyon szokott sétálni. Az erdő már véget ért, és egy ház állt a tisztás szélén. Mintha már ezt is látta volna. Közelebb merészkedett, kíváncsian betekintett a kertbe a ritkás, alacsony kerítésen keresztül. A kert közepén almafák, a szélén ribiszke, egres, galagonya és más bokrok is nőttek. Az egyik bokorban, nem messze attól, ahol állt, felfedezett egy fészket. Benne három pöttyös tojás! Gergő nem hitt a szemének. Még közelebb hajolt. A tojások tényleg ott voltak.
Kép forrása: www.termeszettar.hu
- Biztos valami ritka madár fészke, ide máskor is eljövök – gondolta Gergő és hazaszaladt.
Otthon vacsoránál édesanyját kérdezgette:
- Anya, te mit tudsz az érdekes madarakról?
- Hát, nem sokat, kisfiam, mindenesetre azt, hogy nagyon óvatosak, és nagyon nehéz felfedezni őket. Kérdezd inkább a bátyádat, ő többet tud. De most már mennetek kell aludni!
- Rendben – válaszolta Berci, Gergő bátyja.
Megfürödtek és ágyba bújtak. Ekkor Berci az öccséhez fordult:
- Láttál valamit?
- Aha, egy különös fészket. Holnap megnézhetjük.
- Voltak benne tojások?
- Nem is egy! Három pici pöttyös tojás! De most már aludnunk kell, jó éjszakát!
- Miért nem szóltál előbb! Én is kíváncsi vagyok rá! Akkor holnap! Jó éjszakát! – válaszolta Berci, majd nemsokára mindketten elaludtak.
Következő reggel a két kis madárvédő már is talpon volt. Gergő elvezette bátyját a felfedezett helyre.
- Ott vannak a tojások! Gyere, nézzük meg őket – mondta Gergő.
Odaszaladtak a kerítéshez. Berci kíváncsian kukucskált be a résen keresztül.
- Itt a fészek, de a tojásokat nem látom – mondta.
- Mi történhetett? Tegnap még itt voltak! Lehet, hogy elvitték? – tette fel a kérdést Gergő.
Ekkor meglátták a fészek fölött repdeső kétségbeesett madárpárt. Vörös mellénykéjük jól látszott.
- Egy kenderike pár! És milyen szépek!- kiáltott fel Berci, mert ő értett a madarakhoz.
- Nézd, Berci! Keresik, de nem találják a tojásokat!- kiáltotta Gergő - Meg kell találnunk a tettest! Talán még nincs messze.
- Így van - helyeselt Berci – ráadásul a madarak védettek. Ha nem avatkozunk be hamarosan, a tojások kihűlhetnek.
Elindultak vissza az erdőn. Úgy gondolták, hogy a tolvaj biztosan erre ment. Valóban. Egy árnyat láttak suhanni kezében egy kosárral.
- Utána! – kiáltotta Berci.
Futottak, de az idegen észrevette, hogy üldözik, és gyorsított.
- Próbáljuk meg bekeríteni. Én balról, te jobbról! – mondta Gergő.
Különváltak. Berci már 12 éves volt, Gergő most töltötte be a tízet. Így hát érthető, hogy Berci több sikerrel járt. Utolérte az idegent, mert az nem tudott olyan gyorsan futni a tojásokkal. De mielőtt Berci elkaphatta volna a ruháját, egy gondolat villant át az ismeretlen fiú agyán. Miért féljek pár gyerektől? Majd jól kiosztom őket! Ezzel lekevert egy pofont Bercinek. Viaskodni kezdtek. Az idegen sokkal idősebb és erősebb volt Bercinél, de akadályozták a kezében lévő tojások. Berci megbotlott egy gyökérben, és a földre esett. A fiú nevetve futott tovább. Ám most Gergővel találta szembe magát. Azonban Gergőt ügyesen kicselezte és mellette elfutva elérte a közelben levő szakadékot. Föléje tartotta a tojásokat a kosárral együtt, és sanda képpel vigyorogva így szólt:
- Nézd, leejtem!
- Azt próbáld csak meg! – zihálta Gergő.
- Rendben! – vigyorgott továbbra is a tolvaj, és elengedte a kosár fülét.
- Neee! – üvöltötte Gergő, és utánanyúlt, hátha el tudja kapni. Azonban a szakadék omladékos szélén lába megcsúszott, és az omló földdel együtt a csalánokkal, bokrokkal, méteres gazokkal borított mélységbe csúszott.
- Hahaha! – hallotta az idegen nevetését, aki sietve odébbállt.
Ekkor ért oda Berci, aki időközben összeszedte magát. Kiabálni kezdett:
- Gergő, Gergő, hol vagy?
Gergő a szakadékból válaszolt:
- Ide csúsztam, mert az a ronda tolvaj ledobta a kosarat, és el akartam kapni. Teljesen összecsíptek a csalánok, de mindjárt kimászok. Hol a kosár? Biztosan összetörtek a tojások.
Együtt néztek körül, és hamarosan észrevették a kosarat. Csoda folytán fennakadt egy bokor tetején. Majdnem kiborultak belőle a tojások, de megvolt valamennyi.
- Hála Istennek! – örültek a gyerekek, és visszavitték a tojásokat a fészekbe, ami fölött még mindig rémültek röpködtek az ijedt szülők.
A következő nap azzal telt el, hogy kúrálgatták magukat teával, krémekkel. Sokat sustorogtak az esetről, s elhatározták, hogy megkeresik a fickót, és lépre csalják. Ehhez Danit is elhívták a szomszédból.
- Légy szíves mondd azt neki, hogy hallottad, a piacon valaki jó pénzért különleges tojásokat vagy fiókákat venne. Téged nem ismer. Aztán ott majd egy kis meglepetés éri.
- Jó, de hol találhatjuk meg? – kérdezte ő.
- Szerintem a szép kert körül kószál megint – válaszolta Berci.
- Akkor hát induljunk! – mondta végül Gergő.
Gyorsan keresztülvágtak az erdőn, és csakhamar egy gyönyörű telek mellett álltak.
- Ez az – mutatta Berci a kertet Daninak.
- Csodálatos – mondta Dani elragadtatva.
- Hohó, azt hiszem jó helyre jöttünk, itt is van a mi emberünk! – szólt hirtelen Gergő.
Valóban. A tolvaj, akivel a fiúknak nemrég kalandjuk volt, éppen madárfiókákat rabolt egy fészekből.
- Most! – súgta biztatóan Berci, s elbújt. Gergő pedig gyorsan elment értesíteni a természetvédelmi felügyelőt. Ekkor Dani előlépett a kerítés mögül.
- Szervusz! – köszönt hangosan. Látom, szereted a madárfiókákat, gondolom a tojásokat is.
A rabló hátrafordult. Sietve a zsebébe csúsztatta a madárfiókákat.
- Igen, szeretem – mondta végül – de mit akarsz?
- Most jöttem a piacról és egy árus jó pénzt kínál értük, én is azért jöttem, hátha tudok vinni. Te már vihetnél is, akkor nemhiába várna ott az az ember. Egy kis pénz mindig jól jön, nem igaz?
- Na jó, mutasd meg, ki az. De ha becsapsz... – válaszolt barátságtalanul az idegen.
Követte Danit a piac felé, s közben felvett egy kosarat is az egyik fa mögül, amiben több tojás volt. Nemsokára odaértek. Azonban az egyik bódé mögül hirtelen egy természetvédelmi őr lépett elő. A rabló menekülni próbált, de mellette már egy rendőr állt, aki vállon fogta, s így szólt:
- Mutassa a kosarát és ürítse ki a zsebeit! Igazolja magát, kérem a személyi igazolványát!
A rabló hebegett-habogott, amikor a természetvédelmi őr átvette a védett madarak fiókáit és tojásait. A tolvaj villámló szemekkel nézett Danira és Gergőre, akik a természetvédelmi őr mellett álltak. Közben Berci is megérkezett. A gyerekek elmondták, hogy pár nappal ezelőtt is látták, hogy tojásokat lopott ez a fiú, sőt még verekedett is. A tolvaj nagyon mérges volt, de felszólításra követnie kellett a rendőrőrmestert.
- Ez szép munka volt, fiúk! – köszönte meg a kis madárvédők munkáját a természetvédelmi őr.
- Azt is tudjuk, honnan lopta ezeket, szívesen megmutatjuk – válaszolták.
- Igyekezni is kell, hogy amit lehet, még menteni tudjunk. Gyertek! – szólt az őr.
Együtt tették vissza a tojásokat és fiókákat a fészkekbe. Utána még sokáig nézték a feketerigókat, kenderikéket és más kis madarakat a szép kertben, s boldogan mentek haza.
Berci elhatározta, hogy ornitológus lesz, Gergő meg természetvédelmi őr akart lenni. A legnagyobb egyetértésben feküdtek le este, s mindegyikük arra gondolt, hogy milyen szép is a természet, s mennyire kell vigyázni rá. Megbeszélték, hogy másnap is kimennek madármegfigyelésre.
Hát, így lett vége a kis madárvédők kalandjának!
A Fővárosi Állat- és Növénykert és a Kacaj Panka Mesetár Társaság közös Engedd élni! pályázatán gyermek és ifjúsági történet kategóriában III. helyezett.
A szerző vallomása a természethez és a mesékhez fűződő viszonyáról:
"Még alig tanultam meg
írni, amikor elkezdtem írogatni. Először csak pár sort írtam,
még nyomtatott betűkkel. Első művem egy állatok bemutatásáról
szóló sorozat volt, melyben az állatok főbb jellemzőit, eledelét
írtam le, s saját rajzzal is illusztráltam.
Aztán egyre többet
írogattam. Mivel a könyvek, amiket olvastam, leginkább állatokról
és növényekről szóltak, én is szerettem volna ilyeneket
alkotni. Éreztem, hogy van valami bennem, amit le kell írnom.
Füzetekbe ceruzával meséket és novellákat találtam ki." - a szerző 12 éves
