Papp Róbert: Az utolsó fecske

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Tessék kérem továbbjönni,

Itt látható ma már

Múzeumunk új lakója,

E kitömött madár.

Kis hazánkban csapatostul 

Szelték át az eget,

Ettek szöcskét, ettek hernyót,

Kukacot és legyet.

Sárfészekben nevelkedtek

Fiókáik egyre,

Etetéskor jutott idő

Minden egyes begyre.

Villás farkuk jellegzetes,

Csinos frakkjuk szintén.

Nem várt rájuk márciusban

Senki jobban, mint én.

De amikor dróton ülve

Készültek az útra,

Tudtuk jól, a nyári szünet

Végéhez ér újra.

Még az elmúlt évtizedben

Élt közülük néhány,

De amit most önök látnak,

Rendkívüli példány.

És hogy mitől különleges

Kis madárkánk teste?

Mert ő volt a Földünkön élt

Legutolsó fecske.

Az utolsó fecske szerepében Pintér Gábor, mesélő Albert Péter, 

előadás a Kacaj Panka Díjkiosztó ünnepségen  

A Fővárosi Állat- és Növénykert és a Kacaj Panka Mesetár Társaság közös Engedd élni! pályázatán felnőtt vers kategóriában I. helyezett 

A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról:

"Körülbelül 11 éve írok verseket, kizárólag gyermekeknek. 

Jómagam nagyon fontosnak tartom az állatok és növények védelmét, s harmadikos kis tanítványaimmal sokat foglalkozunk e témával rajz óráimon. Sok-sok verset írtam már nekik ez ügyben, de most a két legújabbal szeretnék pályázni."