Válóczi- Angyal Irén: A bölcs pók apócska

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Aprócska pók apócska hálójában ücsörög

Arra szállt egy légyfiúcska, s feléje csücsörög

Zokon veszi pók apócska –Sehonnai csibész gyerek!

Csöppnyi eszed örökölted?

-Jössz te még az otthonomba, kapálózva, könyörögve.

Majd meglátom csücsörít-e apró ajkad közelembe…

Légyfiúcska tovább repült,-Bolond öreg, mit képzel ez?

Okos vagyok, s leleményes otthonába be nem lépek.

Szemtelenje repked fel, s le, mutogat és csúfolódik,

Hanem egyszer repültében pókhálóba gabalyodik.

Rimánkodik, kapálózik, esdekelve kérincsőzik

-Engedj haza, várnak engem, hiányzom majd szüleimnek

Legyen lelked kedves apó, fiatal vagyok még, s apró

Hosszan nézi pók apócska, elment kedve, s jó étvágya

Oda mászik zsákmányához, kiengedi hálójából

Ígéretet tetet vele –Soha többé ő feléje szálldogálást elfeledje!

Mert különben pórul járhat, pókgyomrában helyet találhat.

Légyfiúcska vigyázva már, soha többé arra nem száll.

Feledésbe merült eset, de pók apócska létezett.

Helyre tette szemtelenjét, tán mai is éli bölcs életét.

A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 
http://kacajpankamesetara.blogspot.hu/2015/11/angyalka001-emlekezes-dontos-alkotonkra.html

A mesetesztelő gyerekek véleménye:
"Nagyon tetszett a bölcs pók apóról és a szemtelen légyről szóló vers. Játékos, jó olvasni." - írta a 10 éves Fanni.

Angyalka001 – Emlékezés döntős alkotónkra, Válóczi- Angyal Irénre

Angyalka volt az e-mail címe. Az örömhírt küldő üzeneteimre nem válaszolt, még a díjkiosztó ünnepség meghívójára sem. Aztán a napokban postai levélben próbálkoztam. Férje hívott telefonon válaszul, Irén augusztus 20-án meseírás közben szép csendben elment, maga mögött hagyva az űrt férje, családja és barátai szívében.


Önéletrajzában így írt:

„1972-ben születtem a Pest megyei Abonyban. Gyermekkorom óta kapcsolatban állok az irodalommal, vagy így- vagy úgy. Édesapám által szerettem meg a meséket. Minden este szüleim közé feküdtem és ő rendíthetetlenül olvasta fel az éppen soron következőt. Édesanyámmal hallgattuk őt és szinte átéltünk minden egyes történetet.

Mikor már én is el tudtam igazodni a betűk országában magam vettem kezembe a lapozgatóst.

Majd jöttek a rím faragások, apróbb versecskék ajándékba a rokonoknak, barátoknak. Publikációra még csak gondolni sem mertem.

Sokat foglalkoztatott a gondolat, hogy megpróbálkozom a nagyobb lélegzetvételű írással is, de talán nem vagyok rá még felkészülve. Szeretem a csattanós, pörgős rímelőst, de szeretek tanmeséket is „papírra”vetni. Szórakozom, miközben írok. Élvezem és látom magam előtt a történetet. Ilyenkor egy másféle miliőben érzem magam.

Foglalkozásomat tekintve élelmiszer eladóként végeztem 1989-ben. Egy szolnoki szakközépiskola büféjében dolgozom, már tizedik éve.

Gyermekünket még nem sikerült „megtalálnunk”. Tudjuk, hogy létezik valahol, de még nem akarja felfedni magát előttünk. Rövidebben fogalmazva: Örökbefogadásra várunk.

Ha nekem kedvezne a szerencse és enyém lehetne a csodaszép takaró, név helyett csak ennyit kérnék ráhímezni: „AJÁNDÉK”


A nagy álom, hogy nyilvánosan is megjelenjenek versei, életében nem adatott meg neki. Férje a Kacaj Panka Mesetár Társaságnak megküldi fennmaradt írásait. Nehéz örökség, méltón fogjuk kezelni. Válóczi-Angyal Irén, kedves alkotónk, nyugodj békében! A Bölcs pók apócskára, döntőbe jutott versed hősére, mindig emlékezni fogunk.






Válóczi-Angyal Irén: Bölcs pók Apócska

Mondókára fel! Hiszen mondókából sosem elég!

Kacaj Panka Mesetár Társaság Mondókára fel! pályázatának háza táján zajlik az élet. Társaságunk még csak egy hónapos múlt, és már szép emlékekre tekinthet vissza. A legszebb, hogy a döntőbe jutott mesékkel és versekkel egyre többen megismerkedhettek a megnyitott blogunkon, a mai napig több, mint 3500-szor nyitottátok ki. (www.kacajpankamesetara.blogspot.com )

A Társaság szóvivőjeként szerepeltem a Magyar Televízió Ma Délelőtt című műsorában, ahol Fábián Barna műsorvezetővel beszélgettünk a mesék, versek, mondókák fontosságáról. (38- perctől tekinthető meg a beszélgetés.) (http://www.mediaklikk.hu/video/ma-delelott-2015-10-23-i-adas/ )

Szabadkán a Pannon Rádióban, Búzás Zsuzsanna volt kíváncsi a részletekre, így közösen csábíthattuk a délvidéki gyerekeket is mondókázásra.. (https://soundcloud.com/user-597611399/26-10-2015-mondoka-palyazat-blackbox)

22 ország magyar vonatkozású internetes felületén és újságjában megjelent a plakátunk. Köszönjük, hiszen nélkülük nem jutunk szóhoz. Örültünk, hogy a kisgyerekek mese és mondókavilágát mindenhol fontosnak tartják. Reméljük a visszajelzéseket gyorsabban hozza a posta!

A Szórvány napján, november 15-én a Gyerekhíradó vendégei voltunk egy pár perc erejéig. A lényeg, hogy hova várjuk a felvételeket az lemaradt, de most pótoljuk a számunkra olyan fontos hírt és feliratot. (http://www.mediaklikk.hu/video/hetedhet-gyerekhirado-mondoka-186-2015-11-15/)

Egy beszélgetés keretében bepillantást nyerhettünk a legnagyobb magyarországi mondókázó közösség életébe, a Ringatók és PIC Ringatók világába. A Hazay nővérekkel igazán nagy élmény volt beszélgetni a gyönyörű munkájukról, amit a koraszülött osztályokon és különböző zenés foglalkozásokon élvezhet szülő és gyermek egyaránt (http://kreativbabaajandek.blogspot.hu/2015/11/vedd-olbe-ringasd-enekelj-interju-hazay.html )

Megtaláltuk a mondókák fontosságának egyik kiemelkedő szakértőjét, Tarján Verát, aki fővédnöke lett pályázatunknak. A vele készült interjúban nagyon hasznos és fontos tényeket osztott meg velünk arról, miért is fontos mondókázni már egészen kis kortól. Mivel Amerikában töltött több évet, jól ismeri a szórvány magyar gyermekek mondókázásának szükségességét is. (http://kacajpankamesetara.blogspot.hu/2015/11/mondokara-fel-palyazatunknak-fovednoke.html )

És hogy mit tartogat még Kacaj Panka Mesetárának 

mondóka pályázata? Csupa jó hírt!

• A nagy érdeklődésre való tekintettel meghosszabbítjuk a pályázat határidejét, december 10-én éjfélig várjuk a telefon és videofelvételeket. 

• Várjuk a világban élő magyar közösségektől a Mikulás ünnepségekről készült videókat is!

• Több szülő jelezte, hogy szívesen részt vennének, de a gyermekről nem szívesen küldene videófelvételt! Semmi gond, a videón ülhet egy mackó is és a háttérben mondókázhatnak a gyerekek! A lényeg, hogy együtt verseljünk, énekeljünk, mondókázzunk! :)

• Felemeltük a korhatárt 10 évre, hogy minél többen jelentkezhessetek. :)

• Hamarosan bemutatjuk zsűri tagjainkat is, hogy jobban megismerjétek kiknek is külditek végül is a videót? 

• Természetesen a meghirdetett díjakon még „dolgozunk”. A csoportban mondókázó gyerekeknek és óvodásoknak üzenjük, hogy ők is kapnak olyan díjat, amelyet minden résztvevő élvezhet!

Varázsoljunk együtt egy igazi karácsonyi meglepetést Kacaj Panka virtuális karácsonyfája alá és mondókázzunk együtt! 

Mondókára fel! pályázatunknak fővédnöke lett! - Interjú Tarján Verával

Mai virtuális kávézónk vendége Tarján Vera nyelvtanár, tanár, gyógypedagógus, aki a Szülők Lapja szakértőjeként cikket* írt arról, hogy miért is van szükségük a babáknak mondókákra és versikékre.

Felkértük a Mondókára fel! felhívásunk fővédnökének. Tarján Vera fontos hátteret adhat azon szülők számára, akik még nem döntötték el, hogy megosszák-e örömüket gyermekek mondókázásáról, és elküldjék-e a róluk készült videofelvételt hogy karácsonykor valamennyien örülhessünk az ajándéknak.

–Amikor telefonon beszéltünk, félve említettem, hogy szeretnénk a Mondókára fel! felhívásunk fővédnökének felkérni. Megtisztelő volt számunkra, hogy azonnal igent mondott. Különleges kérés volt?

–Köszönöm a felkérést, örülök neki, hogy olyan nemes célt szolgálhatok, amely számomra is kifejezetten fontos, amely a gyermeki nyelv- és egyben teljes személyiségfejlődést helyezi előtérbe, segíti. 

–Egy cikkedben, ahol a mondókák fontosságát hangsúlyozod, a babák zenei világából jutsz el a mondókák világába. Mennyire fontos, hogy mit hall még születése előtt a babánk?

–Hat hetesen kezdenek el az embrió szövetei specializálódni, ekkor kezdenek el hallószerveinek alapjai elkülönülni. Kilenc hetesen láthatóan is megjelennek az apró fülkezdemények, majd tizenhat hetes korára limitált hallással rendelkezik babánk. A huszonnégy hetes magzat már fejmozdítással reagál a különböző hangokra.Ha szeretnénk megtudni, mit hallhat a magzat a méhben, fogjuk be a szánkat, erre kérjük meg partnerünket is, és próbáljunk meg így beszélgetni, énekelni.Fontos, hogy mit hall a magzat, ezen belül is az anya hangjának van kiemelkedő szerepe, hiszen a külvilágba kerülve a megszokott hangok adják majd azt a biztonságot, amelyet addig a méh biztonsága nyújtott.

–Mi az összefüggés a zene és a mondókák között?

–A zene valamely ritmusra írt dallam, szöveggel vagy anélkül. A mondókánál a dallam kivételével ugyanerről van szó, ám a dallam helyébe gyakran valamely cselekvés lép. 

–Vegyük sorba, hogy milyen képességek fejlődésében segítenek a mondókák?(kognitív, nyelvi, fizikai, szociális-érzelmi)

–A világgal való kapcsolatunk öt érzékszervünkön keresztül történik, ebből hármat máris a mondókák világához írhatunk, s így a halláson, látáson, tapintáson keresztül fejlesztik a gyermekek érzékelés- észlelését, figyelmét, megfigyelőképességét, emlékezetét, gondolkodási funkcióit, nyelvi-, fizikai-, szociális- és érzelmi képességeit.


–Fogyatékos gyermekek számára is elfogadott a zene, a mondókázás fejlesztő hatása?


–Természetesen, sőt! Mivel fogyatékosságtól függően valamely érzékszervük/-eik sérült/-ek ezeknek a gyermekeknek, kifejezetten javaslom a zenével, mondókázással egybekötötten történő testi- és kognitív fejlesztést.


–Életkorok szerint változóak nyilván ezek a fejlődési szakaszok. Egy sikeres mondókázási kor után, milyen eszközök vannak ezek továbbfejlesztésére?


–Mint ahogy a tudományágak differenciálódnak és válik különböző területen orvos egy egyetemistából, úgy fejlődhet egy jó mondókázási alapból meseszerető-, mondó, zenélő, verselő, táncoló fiatal.


–Hosszú ideig éltél az Egyesült Államokban. Van tapasztalatod arról, hogy más anyanyelvi környezetben növekvő gyerekek számára milyen jelentősége van a magyar mondókáknak?

–Az Egyesült Államokban azt tapasztaltam, hogy az a csoportnyi magyar, aki Észak- és Dél Karolinában él, erősen ragaszkodik a hagyományőrzéshez, fontosnak tartják, hogy gyermekeik ne felejtsék el a magyar nyelvet, a mesekönyveket, mint felbecsülhetetlen kincseket adják át egymásnak, és a magyar találkozókon körjátékokat, mondókákat tanítanak a gyermekeiknek.


–Milyen különbségeket láttál a külhoni anyukák és az itthoni anyukák életében?


–Külhonban sokkal inkább nyomatékosabbnak láttam a magyar hagyományok ápolását.


–Mit ajánlasz a külhoni magyar gyerekek szüleinek, miben segítenek számukra ezek a mondókák? 

–A fentebb említett képességfejlesztésen kívül, gyermekeik számára a magyar nyelv, ritmus, kultúra, hagyományok megőrzésében nélkülözhetetlen az anyanyelvi mondókák, dalok elsajátítása, hiszen ezekre még felnőtt korukban is emlékezni fognak a most gyermekek, s az ő gyermekeik büszkén mondhatják majd, hogy ezt a mondókát/dalt, még a nagyi tanította, hiszen a mondókákra még abban az esetben is emlékezni fognak az unokák, ha a magyar nyelvet már nem is használnák aktív beszélőként. 

Tarján Vera eredeti cikke a Szülők Lapjában itt olvasható: http://www.szuloklapja.hu/gyermek-fejlodese/2858/ezert-van-szukseguk-a-babaknak-mondokakra-es-versikekre.html

Peresztegi Hanna: Jázmin tündére

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Egyszer régen, mikor még voltak tündérek is, élt egy Jázmin nevű kislány. Olyan szép volt, mint egy királynő, de nagyon buta és kényes volt. Sosem adta oda másoknak a játékait, és mindent magának akart.

De mindenkinek van kívánsága. Jónak is, rossznak is.

Jázmin kívánsága az volt, hogy legyen egy saját tündére, aki mindig vigyáz rá és teljesíti minden kívánságát.

Eltelt két hét és nem történt semmi.

Azonban nemsokára úgy érezte Jázmin, hogy mégis van tündére. Este úgy gondolta, hogy megfigyeli, hogy kit kapott tündérül, mert már nagyon furdalta a kíváncsiság. Este úgy csinált, mintha aludna, szülei is azt hitték. Mélységes csend volt, de hirtelen egy hang ütötte meg a csendet:

- Elaludt a kislány, elaludt! – suttogta egy vékony hang.

Majd Jázmin meglátta, hogy egy apró kis gyerektündér jött el hozzá.

Reggel korán felkelt, elkészült és futott iskolába. Az udvaron megfigyelte, hogy vele van-e a tündére, és hiába hitte azt a tündére, hogy senki nem látja őt, Jázmin mindig látta. Állandóan figyelte a tündért Jázmin, hogy mit is csinál napközben, mi a feladata, hova megy dolgozni. A tündér is rápillantott néha-néha Jázminra. Mikor a tündér ránézett Jázminra, Jázmin gyorsan másfelé nézett, hogy azt higgye a tündér, hogy Jázmin nem látja őt.

De a tanulásban soha nem segített a tündér Jázminnak. Nem varázsolt Jázminnak olyan észt, amivel hibátlanul és gyorsan tudna számolni, olvasni, írni, rajzolni.

Jázmin otthon azon gondolkozott, hogy vajon miért nem segít neki a tündér az iskolában. Hogyha már van egyszer tündére, akkor miért nem teljesíti a kívánságát. Elhatározta, hogy megkérdezi a tündért.

De aztán eszébe jutott, hogy úgy csinált, mintha nem is látta volna őt.

Majd kitalálta a megoldást: mi lenne, ha nem is kérdezné meg a tündért, hanem csak úgy kívánna valamit?

- Bárcsak ötös lenne a matekdolgozatom! – hallatszott a kívánsága.

Nem érzett semmi változást utána, de mikor a hetesek kiosztották a dolgozatokat, látta, hogy ötös.

- Bárcsak az iskola előtt épülne egy fagyizó! – kiáltotta.

Két nap múlva ott volt egy fagyizó.

Így ment ez hónapokon át.

Azonban a tündér észrevette, hogy Jázmin csak kihasználja a varázserejét.

A tündér már alig bírt repülni, és éjszakánként is nehezen aludt el, mert ha nagyon sok kívánságot teljesít egy nap, akkor kimerült lesz, és kezdi elveszíteni a varázshatalmát.

Azután az egyik nap Jázmin megdöntötte a kívánságrekordot: 88 kívánsága volt!

A tündér azt gondolta, hogy valahogy csak le lehet állítani ezt a kívánságőrületet.

Azt találta ki, hogy összehívja a tündérosztálytársait, barátait, barátnőit, szomszédait, rokonait, mert kieszelt egy cselt.

- Mikor találkozunk Jázminnal, előtte eljátsszuk, hogy elköltözöm. - Valahogy így. És lerajzolta egy papírlapra.- Aztán én elmegyek Tündérföld utca 2-be, és mikor Jázmin megy a buszhoz, megmondjátok, hogy vidám volt-e, vagy szomorú, sírt-e, vagy nevetett.

Így is tettek. Aztán Margaréta, a kis tündér szomszédja, elmondta a kis tündérnek, hogy Jázmin ügyet sem vetett rájuk. Akármit csináltak, nem is vette észre őket.

Aznap este Jázmin kívánt egy aranyérmet, de nem teljesült. Kívánta még egyszer, meg még egyszer, meg még egyszer. Aztán kívánt egy babakocsit. Az sem teljesült. Üvöltött vagy suttogott, sehogy sem teljesült a kívánsága.

Jázminnak ekkor eszébe jutottak az úton a tündérek: ahogy ott integettek, mindenfélét mondtak, hogy elköltözik a tündére, elmegy máshová, s eszébe jutott, hogy ő hogy viselkedett velük: rájuk sem figyelt, még annyit sem mondott, hogy jó.

Aztán végiggondolta, hogy mennyit is kívánt a tündértől, és elővett a polcról egy régi könyvet, ami tündérekről szólt, és elkezdte olvasni. Már nagyon régi és poros volt a könyv, merthogy Jázmin soha sem olvasott könyveket, de most úgy érezte, hogy szükség van rájuk.

Rájött, milyen jók a könyvek, nagyon sok dolgot megtudott a tündérekről, varázserejükről, viselkedésükről.

Eltelt másfél év. Jázmin most már nem buta, hanem okos kislány. Sokat olvas és rengeteget tanul.

De nem felejtette el a tündérét. Nagyon hiányzott neki. Mindenhol kereste. Minden kis zeget-zugot megnézett. Kő alatt, fán, levegőben, pillangók hátán, föld alatt, virágokon. Még a virágok közt is megnézte. Végül tündérét egy tulipán kelyhében találta meg. A tündér éppen a méhecskéknek segített a mézgyűjtésben.

Jázmin minden bátorságát összeszedve odament a tündéréhez és elmondott mindent, amit végiggondolt, olvasott, és azt is, hogy mennyi helyen kereste őt. Belátta, hogy túl sokat kívánt a kis tündérétől.

A tündére megbocsájtott Jázminnak és visszament a kislányhoz.

Jázmin pedig megfogadta, hogy ezentúl csak nagyon nagy bajban kell a tündérnek használni a varázserejét.

Kép forrása: www.maszol.ro 

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása

A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 
"Nekem az írás örömöt jelent, főleg akkor, ha van miről írni. Ilyenkor általában nekiállok és jó, fordulatos meséket írok. Ha viszont nincsen ihletem, vagy nem állok neki, vagy nekiállok és rossz lesz. Ezt, mármint az írást, nem lehet elkapkodni. Ha van ötletem, ihletem, akkor elfelejtek mindent magam körül, s csak írok és írok és írok."

A szerző 10 éves. 

A mesetesztelő gyerekek véleménye:
"Ezen a héten a Jázmin tündére című mese tetszett a legjobban, mert kedvenceim a tündéres mesék. Jó lenne ha én is tudnék ilyen jó meséket írni." - írta a 7 éves Kriszti

Vassné Szabó Ágota: Csííz

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Ünnep van ma Hódéknál.

Egy éves lett Hód Milán.

Anyjuk! - szólott hódpapa

- süssél fából törzset ma.

Megették az egészet, 

mellé néhány haltörzset.

Elhívták a fényképészt:

hozná el a lencséjét.

Nem kell hozzá túl sok ész,

béka volt a fényképész.

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása

A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 
"Gyermekverseim szűk családi-, baráti körben voltak eddig publikusak, de igazán megtisztelő lenne számomra, ha - a fiók mélyéről előkerülve - a többi is örömöt okozhatna számtalan "manócskának"."

A mesetesztelő gyerekek véleménye:
"Nagyon tetszett a hódos vers. Rövid, aranyos. " - írta a 8 éves Bogi.

"Az egyik kedvenc állatom a hód, ezért ez a vers nagyon tetszik." - írta a 6 éves Peti.

Varga - Kovács Dorián: Pánik nélkül

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Felhívjuk szíves figyelmeteket, hogy ez a mese, ifjúsági kategóriában indult és nem gyermek mese kategóriában!

Történetünk egy vidéki, szerény kis házikóban veszi kezdetét. E házban élt Valentin a környék legeslegfélősebb kisfiúja. Ez a legény nagyon játékos volt, és nagyon szerette, ha a középpontban lehet barátai és családja körében is. Bár 6 évesen nagyon sokan ilyenek vagyunk. Szülei nagyon féltették gyermeküket, hiszen minden este ordított, sírt és félt. Azt állította a fiatal gyerek, hogy minden este fény szűrődik a szekrényéből. Apja és édesanyja mikor megnézte e furcsa jelenséget, a világosság meg szűnt, ezért nem hittek egyetlen fiuknak. A kis csemete minden este 8 órakor lazította el gondolatait és alvásba szenderült...

De! Mindig az járt a fejében, megjelenik-e ma is a különleges jelenség, vagy sem? Az az este más volt, sosem feledi, ami akkor történt. Hozzászólt ugyanis egy különös férfihangon a szekrény: - Gyere, én egész este itt virrasztok, vigyázok rád, nem hagylak cserben. Az ifjonc szíve a torkában dobogott, belegondolt, hogy édesapja hangja közel sem ilyen. Olyan sokáig hajtogatta a szekrény mondókáját, hogy a gyerek nagy merészséggel odalépett elébe. Csodák csodájára a kulcslyukon át megjelent a fehérség, a fény! A fiú megragadta a kilincset, és megrántotta. Szeme csukva, bőre csak úgy izzad, teste borzong a félelemtől, de mikor újra szemet nyit a borzalomra, ami egy fényes gömb volt, egy másik bolygó, mit körülfedett a sötétség. Mindenhol a fekete árnyék, ami miatt semmit sem lehetett látni. A beszéd csak hangosabbá vált, és követte. Egyre közelebb ért a csillogó gömbhöz, olyan közel, hogy bele esett. Észre sem vette, hogy leesett, csak azt, amikor már a földön hevert. Körülnézett, és egy csodálatos, elképzelhetetlenül gyönyörű erdős rész várta, mezővel megsózva, és sok vízesés hozzájárulásával. A poronty ezeket a szavakat használta: - Ilyen létezik? - Majd hátulról megveregette a vállát egy bohóc, amitől nagyon félt, és így szólt: - Mondtam, hogy nem hagylak cserben, Cimbi! - Annyira nyugtató békés hanggal szólt hozzá, hogy meg sem ijedt a barátságos, festékes embertől, ki azonnal be is mutatkozott: - A nevem Ecsetes, és imádok szórakoztatni! Van egy vad szamaram, de nem vad valójában, hanem inkább kedves, nem hagyja, hogy éhen haljak! Főz nekem, nehogy sovány legyek! Gyere, terád is férne egy csipetnyi étel, vagy amennyi jól esik fiacskám! - A kölyök szavakért kapkodott, de elfújták azokat a bohóc szavai, és egy ilyen szórakoztató bohócnak, ki mondana nemet? Ezért csak követte őt a szamarához, ki vele lakott.

A gyerkőc félt a szamaraktól, mert amikor kisebb volt, egy neki akart szaladni, ezért félt a találkozástól. Mikor megérkeztek, egy gyönyörű ház látványa várta két csodálkozó szemét, amit nem bírt pislogásra parancsolni. Midőn eljött az ideje, hogy belépjenek, a szamár elébe ugrott és ennyit mondott: - Az én nevem Csámcsogó, foglalj helyet! - Az asztalon mindenféle finomság desszerttel végig pakolva, körülötte a húsok csúcsai telis tele sok-sok finomsággal. Kérdezte a szamár: - Mit szedhetek? Vagy inkább szedjél magadnak, amit csak szeretnél! - Az apróság belakmározott, hogy tele legyen a pocakja, és máris szólt hozzá a bohóc: - Gyere, ma még sok utat kell megjárnunk! - A kölök felpattant, és követte új barátját. Az útjukon körbevették őket a baglyok, kiktől szintén félt a csimota. Zenét dúdoltak, mivel régen altatták Valentint a szülei. Mindenhol hevert egy plakát, a földön, a fán, amin egy-egy dátum állt, ráadásul pont az aznapi. Megkérdezte az ifjonc: - Miért van mindenhol ez a plakát? - A bagoly azt felelte, hogy _ Utad végén megtudod. - Végig izgult tehát a csemete, mi lehet az?... Talán egy meglepetés, talán egy játék, vagy édesség? De, hogy függne össze ez egy dátummal? Talán ma osztják a cukrot vagy a játékokat? Talán... Elmentek egy helyre, ahol játékokat lehetett kapni, olyan játékokat, olyan lényeket, amik ezen a bolygón éltek. Ecsetes vett egy bohócot barátjának, és így szólt: - A legjobb barátom megérdemli! - Nagyon örült a kis lurkó, és bal kezébe szorította, hogy még véletlenül se ejtse el. Mikor az árushoz értek, csodálkozva látta, hogy ez egy fogorvos kinézetű medve volt. A kis emberpalánta ekkor jött rá arra, hogy ezen a helyen csakis, kizárólag olyan lények vannak, amitől fél. Odalépett a medve a kisfiú szeme elé, igaz a gyermek csak a lábáig ért fel, de a medve szép mély hangon odaszólt neki: - Az én nevem Haspók és ajándékba adom a kezedben lévő tárgyat. - A fiú örömkönnyeket hullatott, hiszen új legjobb barátjától kapott egy kis plüsst, amit nagyon szeretett. A bohóc letörölte könnyeit, és felnevetett egy kicsit, megfogta jobb kezét és elbúcsúztak a medvétől. Esteledett, ám Valentin egy kicsit sem félt már ezen a helyen, bár egy kicsit megrémisztette az a mondat, amikor barátja hozzászólt: - Barátom, mivel esteledik, gyere és nézzük meg azt a kastélyt. A kastély gyönyörű volt! Egy havas táj, telis-tele fenyvesekkel és növényekkel, a patakok folytak a madarak repültek mellettük. Egy figyelmeztetést tett Ecsetes a kölyök felé: - Kedves jó barátom, ebben a kastélyban egy szörnyeteg él, amiről mi sem tudjuk, hogy mégis milyen lény valójában. Az ő neve ... - Kinyílt az ajtó, és mondatába vágva, így szólt a lény: - Momot! ... Üdvözöllek itt, szerény kis hajlékomban a hegyek tetején barátom! Remélem, megismersz, mert sokat halhattál rólam. – A gyerkőc elgondolkodott, hiszen ezzel a lénnyel ijesztgették őt a nagyobb fiúk, egy lila nagy fogú lény, akiről azt állították, a szekrényben él, és figyel téged mindig! Nem is hazudtak, hiszen mindent tudott a fiúról Momot. Behívta, és a fala a kisfiú képeivel volt tele, amiket otthon kerestek rajta a szülei, mert eltűntek. Momot elárulta neki, hogy ő védi meg minden bajtól, amikor alszik, ha zajt hall, ő csöndet tesz, ha villámlik, ő napsütést hoz, és ha bántják őt, ő vigasztalja álomba, hogy ne törje a fejét a rossz fiúkon. Beszélgetésükbe vágott Ecsetes, és így szólt: - Mennünk kell Momot, muszáj! - A fiú félt és remegett, mert bohóc barátja is remegő hanggal szólalt fel. Megfogta a fiú kezét, és elköszöntek. Momot bőgött, és bánatos volt addig, amíg nem láthatta a fiút, s most végre látta, de most elviszik. Kilépésükkor a piros orrú fickó így szólt: - Eljött a dátum barátom, amint látod. Ami előtted lement, az nem a nap volt, hanem egy másik bolygó, akik figyelnek bennünket, olyan okból, hogy ide nem léphet be más lény csak mi lehetünk itt,sajnálom...Ecsetes leült és sírásba indított, az arcáról folyt a festék, és műpiros-orra lehullott, erős könnyeitől kalapját levette, és a fejéhez kapott. Majd Valentin letörölte könnyeit, és így szólt: - Muszáj mennünk, féltelek titeket! - Útnak indultak, vissza a sötétségbe. Amikor azonban kilépett volna a gyermek a szekrényéből, a bohóc így szólt: - Bármerre is jársz, ne félj tőlünk! –

Az ifjonc kinyitotta szemét. Ágyában találta magát, és éppen kelt fel a nap, így tudta, csak álmodott. Édesanyja jött volna kelteni fiát, de ő már rég az ágy szélén ült. Édes’ jókedvvel mondta szülöttjének: - Na fiam, eridj reggelizni! - Anyukája addig beágyazott helyette. Finomat evett, apukája két puszival köszöntötte. Amikor befejezte a reggelit, anyukája hozott a kezében valamit, amihez egy kérdést is fűzött: - Édes drága gyermekem, mikor vettünk mi neked egy plüss bohócot? - A hideg ment végig a poronty hátán! Valentin odanézett, és elvette anyjától. A bohóc kezében egy fecni volt, amire ez volt rávésve: „Bármerre is jársz, ne félj tőlünk! Ecsetes”

Mert a bohócoktól és az állatoktól nem kell félni. :)
Kép forrása: www.szulinapibohoc.hu 

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása

A szerző 16 éves.