FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!
Gyakran jár ki jó ebédre.
Pockok, egerek és sáskák
A lakomát ők szolgálják.
.
Csalogatja őt a zöld rét:
- Lakjál nálam szép kis vendég
Jobb lesz sorod, mint a nádban,
Szebb a fehér zöld fűszálban!
Nem mehetek – mond a kócsag
Lakásom a nádban jó nagy.
Jó lesz nékem ott a nádas,
Tó tündére nagyon nyájas.
Szeretem a nádas színét,
Susogását, halk zenéjét.
A tündér is nagyon várna,
Ha fészkemen nem találna
Tavasz van és zeng a nádas,
Énekel a nagy madárhad.
Egyre hívják a párjukat,
Bemutatják szép hangjukat.
Holdvilágos tavasz éjjen
Elcsendesül minden szépen.
Kócsag áll csak szomorúan
Nincsen hangja, így áll búsan.
Azon töri a kis fejét,
Hogy bűvölje el kedvesét.
Bugyog a tó, fodroz a víz,
Tótündér a kócsagra néz.
„ - Tudom, mért búsulsz szép madár,
Mindenki kedvesére vár,
Bár szép hangot nem adhatok,
Kapsz tőlem egy ajándékot!
Azt is tudom, hívott a rét,
De nyájas szava mit sem ért.
A nádasban itt maradtál,
Hozzám is hűséges voltál.”
A tündér kitárja karját,
Megrázza ezüstös haját,
Varázsige száll az éjben,
Kócsag áll a fényességben.
A hold fénye elhalványul,
Kócsag ámul a csodátul.
Nem érti a varázslatot:
Semmi semmit sem változott.
„Várd a reggelt!” – szól a tündér,
S eltűnik a hold fényénél.
A kócsag a fészkéhez ér,
Fejét hajtva, aludni tér.
A tóparton hajnalodik,
A nagykócsag ébredezik.
Tónak a tükréhez lépve,
Meghökken egész kis lénye.
És nézi, nézi ámulva,
Nem is ismer ön magára,
Vállán nagy, fehér tollfátyol
Kecsesen hátára omol.
Körül állják a madarak,
Bámulják a szép tollakat.
Köztük a kócsag kedvese:
„Fészket építhet hát vele”!
A tündértől így kapott hát
Szép hang helyett díszes ruhát,
Azóta minden tavasszal
Felölti, ha jő a hajnal.
Te is, ha a nádasban jársz,
Láthatod a szép tollruhát,
Melyben pompázik nádasok királya,
Lebeg utána hófehér uszálya.
A szerző saját műve
A Fővárosi Állat- és Növénykert és a Kacaj Panka Mesetár Társaság közös Engedd élni! pályázatán gyermek és ifjúsági vers kategóriában III. helyezett és külön dicséret az illusztrációért
A szerző így ír önmagáról és a természethez, meséhez fűződő viszonyáról:
"Sok élményem van, ami az állatokkal kapcsolatos, ezeket szerettem volna megörökíteni, mikor először kezdtem írni. Meséim, novelláim a fiókban pihennek, kishúgomnak nagyon tetszenek, ezért gondoltam, hogy talán szívesen olvasnák más gyerekek is. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek minél előbb megszeressék és tiszteljék a természetet, hogy meglássák az értéket a fákban, madarakban és virágokban, mozduljanak ki, kiránduljanak, ismerjék meg a környezetüket, ne csak a virtuális világban éljenek. Ezért is örülök ennek a pályázatnak, hiszen a természettel kapcsolatos versek, mesék országszerte eljutnak, így rengeteg gyerek ismerkedhet meg velük, felhívja figyelmüket a természeti értékeik fontosságára." - a szerző 15 éves.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése