Cs Nagy László: Színdobogás versciklus Piros és Fekete

FIGYELEM: A mesék sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül! 


PIROS

Pipacsmanó

Elterített, elkerített

pipacs erdő közepén,

élt egy manó, nem ismerte

senki, csupán Te meg én.


Reggel korán Pipacsmanó

pipacságyból kiugrott,

kis vödörbe összegyűjtött

minden pipacsharmatot.


Pipacslovát megitatta

adott neki abrakot,

térül, fordul, s pipacsházban

kinyit minden ablakot.

Beszökik a Nap sugara

minden színét láthatod..

Örül nagyon pipacsmanó,

becsukja az ablakot.


Jókedvében Pipacsmanó

füttyös rigót hallgatott,

de jaj a balga, az istállót

tárva-nyitva hagyta ott.


Elszökött a manó lova.

Ki húzza a szekeret?

Bánatában pipacsmanó

erre-arra tekereg.


Pipacsházban, pipacságyban

Pipacsmanó szendereg.

Nincs más dolga, mint naponta

álmodni a színeket.


Nem fehéret, nem is kéket,

nem feketét, mákosat,

csakis egyet, mindig egyet

az üde-szép pirosat.


Ha nem álmodik jaj, jaj mi lesz

vajon mi lesz gyerekek?

Mi festi majd alkonyatkor

pirosra a kék eget?


Mi lesz majd a szivárvánnyal,

színt a színre nem tehet?

Piros nélkül más színeket

kikeverni hogy lehet?


Álmatlanul forgolódik

pipacs-szíve úgy zokog!

Lassan, lassan párnájára

halványpiros könny csorog.


Reggel aztán Pipacsmanó

szomorúan felébred,

megnézi a pipacsrétet,

s nem lát mást csak fehéret.


Fehér lett a piros labda,

nem látni a pöttyöket,

a csipkebogyó is nagy búsan

csak fehéren integet.


Valamit hall, patkó koppan,

kitárja az ablakot,

Pipacsmanó pipacslova

négy patája ott dobog. 

Örül nagyon Pipacsmanó

álmodhat már színeset,

lesz már mivel kikeverni,

mind az összes színeket.


Megvan a zöld, a kék, meg sárga,

meg a fehér, fekete

de hogy minden színes legyen

a piros is kell bele.


Nézd csak, lassan minden

mozdul, piroslik az alkonyat,

hunyd le szemed s álmodj

te is pompás pipacs-pirosat!

Claude Monet: Pipacsmező

FEKETE

Holló

Egy hollópár, hajdanán,

mint a többi madarak,

színért repült oda, hol

tán egy szín még megmaradt.


Oda is ért mindegyik

és színt, mindenki kapott,

de a hollók, balga módon

elkárogták a napot.


Oly sokáig tanakodtak

vajh, hogy szép a toll színe?

Hogy nekik már nem is maradt

a színekből semmi se.


E két holló bánatában

még télvíznek kezdetén,

búslakodva fészket rakott

egy ódon kémény tetején.


Tanakodott a két madár,

s bárkitől, ki arra jár,

megkérdezte szomorúan:

milyen színű más madár?


Van e színes? Van e pompás?

Van e, olyan meseszép?

Nekünk vajon a tollunkra

milyen szép szín illenék?


Mondtak is az arra járók

ezt is, azt is eleget,

de a büszke hollópárnak

nem tetszettek a színek.


Sárga már a sárgarigó,

a papagáj meg túl csinos,

gerle madár szürke tolla

nekünk aj-jaj de kínos.


Telt az idő, múlt az idő,

lassan épp, hogy tél nem lett,

a két holló a fészekben

színe nélkül ténfergett.


Ám ekkor a hideg szélben

egy kéményseprő arra járt

Csodálkozva nézegette

a tanácstalan hollópárt.


Felmászott a nagy kéményig

ez a munka eleje,

közeledik lassan a tél

pucolni is kellene.


Ott a magas kémény mellett

bizony zordan fúj a szél,

vékonyka sál, meg a sapka

az ellen biz' mit sem ér.


Tüsszentett a kéményseprő,

hogy a kémény reng bele,

azóta a sok koromtól

a hollók tolla fekete.

Mesetesztelő gyerekek véleménye: 
"Az tetszett benne, amikor a manó elaludt, mert akkor csak a pirosról álmodott, és az a második kedvenc színem."   írta Péter, 7 éves mesetesztelőnk 

"Legjobban az tetszett, amikor boldog volt a Pipacsmanó, mert meglátta a lovát."  Eszter, 9 éves

"A Piros Pipacsmanó nagyon jó. Nem túl rövid, de nem is túl hosszú, és ezért nekem nagyon tetszik."  - írta az egyébként mindig kritikus 11 éves Robi 

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat Legjobb felnőtt által írt vers.  

A későbbiekben tervezzük majd a többi színt is közkinccsé tenni Kacaj Panka Mesetárában.