MIHI: Mese az Állatbarát Jenőről

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül! 

Élt egyszer egy kisgyerek -

nevet leírni nem merek.

Hogy ne ismerje fel senki őt,

kitaláltam az Állatbarát Jenőt.

Ő is, mint mindenki kiskorába’

nem szívesen járt iskolába.

Az állatokat nagyon szerette,

de inkább tanult volna helyette.

A szülők vonták a vállukat,

nem láttak más kiutat,

vennének neki állatot -

a gyereked így motiválhatod.

Faggatták Jenőt, hogy mit szeret,

mindegyik állatra igennel felelt.

Elmentek hát az állatboltba,

ahol a gyerekre ugrott egy bolha.

Ez a tény őt cseppet sem zavarta,

viszont a csípés helyét véresre vakarta.

Bájosnak tűnt neki a tengerimalac;

ha sok van belőlük, folyik a harc. 

Megnézte hát inkább a kutyát, 

a pincsit nem, mert ilyesmit utált. 

Szembejött vele Rintintin, 

majd elfutott előle, s a vitrin 

összetört, ahogy nekiütődött, 

mert valamin feldühödött, 

az ütődött. 

A vitrinből kimászott az anakonda, 

nem is szép, de nem is ronda. 

Nem tudnák sehova sem tenni. 

S mit is adnának neki enni? 

Talán egy papagáj is jó lenne, 

élhetne a ketrecbe’, 

igaz némelyiknél nagy a lárma, 

ekkor csak egy segít: fejre párna. 

Nem marad más hátra. 

A macska jobban passzolna, 

ha nem olyan sokat karmolna. 

Éppen hajszol egy egeret, 

amit a számítógépből kiszedett, 

majd kekeckedni kezdett a kandúrral, 

nem e-moll-ban, hanem d-dúrban. 

Jenő az akváriumnál szájat tátott, 

amikor meglátott 

egy aranyos halat: 

Jaj, milyen édes, kis falat! 

Belenyúlt a vízbe, hogy kivegye, de rászólt az anyja: 

Vigyáz, ez...ez...ez... a piranha! 

Ellenszenvet nem érzett, 

csupán az ujjhegye vérzett, 

de üsse kő: 

majd kinő! 

A köröm. 

Lesz nagy öröm. 

Felfedezte a fehér nyuszit, 

s adott neki egy nagy puszit. 

Mától te leszel a Gyuszika, 

nyuszika! 

Vitték haza a nyulat és a ketrecet, 

a szülők számolták a perceket - 

tudni véltek, meddig örül a gyerek. 

Jenő a nyulacskát minden nap etette, 

többször is kivette és visszatette. 

Teltek a napok, teltek a hetek, 

Jenő hozta haza a jó jegyeket. 

Így teltek el a diákévek, 

itt meg vége a mesének.

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat Legjobb Mesevers

A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 

"Sajnos nagyon kevés a humoros, gyerekeket felvidító mese. Ezért próbálkozom a „Romhányi” rímekkel, amivel talán nem csak a gyerekeknek okozok némi örömet. Az írás számomra egyrészt kikapcsolódás, másrészt pedig egy kihívás. Szeretem a pályázatokat, mert új témakör mindig új kihívást jelent. De írónak, költőnek lenni nem egyszerű dolog, már csak azért sem, mert úgy érzem, amit alkotunk, azzal befolyásolhatjuk, formálhatjuk, alakíthatjuk mások lelki világát, személyiségét, tehát egyfajta felelősség is van rajtunk."

 

A zsűri véleménye:

"Remek humor. Remek történet. Remek ritmus. Számomra ez a nyerő."

"Gazdag szókincs. Fantasztikus szójátékok. Nagyon jó a ritmus."

"Szenzációs! Tiszta Romhányi."