Ízelítő a II. Kacaj Panka Pályázat műveiből - Nuszpl Sára: Álom volt csupán

Időről - időre közlünk egy - egy mesét verset, hogy kedvet kapjatok az íráshoz! Ezen művek azéert jelenhetnek meg itt,, mert a pályázaton sajnos nem vehetnek részt (vagy formai követelmények miatt vagy azért, mert már máshol publikálva lettek).

Ne felejtsétek el, várjuk a további meséket és gyerekverseket, hiszen a pályázat 2016. augusztus 31-ig tart!

A teljes kiírást itt találjátok: 

http://kacajpankamesetara.blogspot.com/2016/04/ii-kacaj-panka-mese-es-versiro-palyazat.html

Legyetek ti is részesei és aktív alkotói a mese sikerének!  


FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Ma Nuszpl Sára alkotását olvashatjátok, aki 13 éves.

Álom volt csupán?

Korábban meséltem már a nagyerdő titkairól, Sün Sándor és az erdei állatok határtalan barátságáról. Most egy kislányról mesélek, aki barátságot köt az erdei állatokkal. Igazából nem is csak barátságról van szó….. sokat tanul tőlük az elfogadásról, a szeretetről és a tiszteletről.

Egy szokásos hétfői nap Lili életében. A biztonságot nyújtó hétvége után ma iskolába indul. Tanulás szempontjából a hétfő egy viszonylag könnyű nap, azonban a szokásos magányosság érzése ma valahogy még erősebb, mint máskor.

Tanítás után, hogy kitisztítsa fejét, sétára indul a közeli erdőbe. Abba az erdőbe, ahol Sanyi süni és barátai élnek.

Az erdőben is átlagos hétfői nap van. Mindenki teszi a dolgát. Kora nyár van, a dolgos mindennapok ideje.

Lili egyre beljebb sétál az erdő sűrűjében, mikor csivitelésre lesz figyelmes. A hang felé fordulva meglát egy kismadarat a bokor mellett. A fakopáncs fióka még nem tud repülni, valószínűleg kiesett a fészekből. Lili kezébe veszi, eltűnődik szép tollazatán, majd visszateszi a fészekbe.


Nagyon köszönöm - hall egy vékony hangot.


Biztos, csak képzelődöm……mondja halkan. Az állatok nem beszélnek! Lehet, hogy túl sok gumicukrot ettem….

Tovább folytatja útját. A kora nyári erdőben erőteljes az orgona illata. A fű és az avar még nedves, de a nap sugarai a fák között utat törnek maguknak, és melegítik a levegőt. Május vége van, csodás a természet ébredése. Ahogy egyre beljebb ér, sűrű és bozótos bokrok lepik el a területet. Próbál átjutni a tüskéken, de beakad a ruhája. Sanyiék, az erdei állatiskola osztálykirándulásán éppen erre tartanak. Ahogy meglátja Lilit, segítségére indult.


Sanyi! Állj meg! Az emberek és az erdei állatok nem barátok! - szól rá határozottan Bori néni, a bagoly tanító.


De segítségre van szüksége! - mondta Sanyi és mit sem törődve a tanító néni intő szavával, már robog is vékony lábaival Lili felé.


Hát veled mi történt? - kérdezte tőle.

Lili csodálkozó szemmel néz rá, de hagyja, hogy a sün fiú apró ujjai kiszabadítsák a tüskék fogságából. Elképedve nézi az állatokat, akik sorban, egyesével bemutatkoznak neki.


Ez lehetetlen! Álmodok? Ezek az állatok beszélnek! És hozzám! Talán még sem kellett volna, azt a három zacskó gumicukrot megennem.


Hmmm…igen,…mi is beszélünk, úgy ahogy az emberek. Csak nem mindenki hall meg minket. Neked tiszta a lelked, te hallasz. Mit keresel itt? Miért jöttél az erdőbe? - kérdezte Sanyi érdeklődően.

A kislány a földre kuporogva vesz egy nagy levegőt és mesélni kezd. Nem tudta, hogy mennyi idő telhetett el, de már sötétedett. Lelke szinte megkönnyebbült azoktól a kibeszélt sérelmektől, amiket az iskolában, nap, mint nap átél, csak azért, mert ő más. Más, mint a többiek. Más érdekli, mást szeret csinálni. Jó tanuló, becsületesen elvégzi munkáit, szeret olvasni. Sokkal inkább, mint a lányokkal csavarogni. Emiatt sokan bántják, kiközösítik. Nincs egy igaz barátja sem. Gondolataiban megjelentek a szünetek, osztálykirándulások képei, melyek könnyet csaltak a szemébe. A legördülő könnycseppet apró sünkezek törölték le. Lili kinyitotta a szemét, és gyorsan be is csukta. Még mindig azt hitte, hogy álmodik. Mellette egy sünfiú állt, aki együtt érzően figyelte őt nagy barna szemeivel.

- Igen, értem a problémádat. De tudd! Egy kicsit mindannyian mások vagyunk. Előbb neked kell elfogadnod a te másságodat, csak akkor tudnak a többiek téged elfogadni. Bátran beszélj az érzéseidről nekik is, ahogy most nekem. Sanyi is mesélt Lilinek az erdei állatok történetéről, a sün és a róka barátságáról, sőt még arról a kis vízcseppről is, aki annyira más volt, mint a többi vízcsepp, és a szintén más barátaival megtalálta azt a boldogságot, amit kerestek.

Lili nem tudta, hogy mennyi idő telt el. Az álommanók egyre csak nehezedtek a szemeire, már nem tudta nyitva tartani. Valami puha és meleg átölelte. Végtelen könnyűnek érezte magát.


Jó reggelt! Ébresztő! – hallott valahonnan messziről egy ismerős hangot. A szeme még csukva volt, várt…..ismerős illat – gondolta magában. Óvatosan kinyitotta a szemét. Otthon volt. A szobájában, ismerős könyvei, játékai között.


Jó reggelt! - hallotta újra édesanyja hangját. - Öltözz!

Az illusztráció a szerző saját alkotása

Ahogy az ágyból felkelt, észrevette földön a ruháit. Nadrágjába tüskés bokor ága volt beakadva.


Ezek szerint még sem álmodtam? – gondolkodott magában.

Mosolyogva kezdett öltözni. Ma új élet kezdődik, és még soha nem volt ilyen izgatott. Fejében cikáztak a gondolatok, a sün fiú tanácsai.

Ezen a reggelen gyorsabban ment az öltözés. Most már mosolyogva lépett be az iskolába, és ezzel a széles mosollyal az arcán csatlakozott osztálytársaihoz az udvaron.

Mindenkinek feltűnt a változás, de nem mertek kérdezni semmit.


Mi történt veled? Olyan más vagy! Hiszen, te mosolyogsz! Régebben mindig komoly és mogorva voltál. Soha nem volt jó kedved, ezért nem szeretett senki. Most jó veled beszélgetni! Vidám vagy, öröm veled lenni! – ölelte át egyik osztálytársa.


Talán egyszer majd elmesélem! De menjünk, mert becsöngettek.

Mindezt az utca túloldalán magasodó jegenyefán végig nézte Fakopáncs Fanni, az a fakopáncs anyuka, akinek a fiókáját megmentette Lili. Örömmel repült vissza az erdőbe, vinni Sanyi sünnek a jó hírt: Lili barátokra lelt!